Egy éve rendezték a világ legnagyobb költségvetésű és színvonalú erőemelő versenyét. Idén 2024. február 10-én következik a még grandiózusabb folytatás.

Felidézzük az egy évvel ezelőtti versenyről szóló cikket, amelynek angol változata az IPF Magazine 21. számában jelent meg.

Vízválasztónak olyan eseményt neveznek, amely egy addigi helyzet gyökeres változását idézi elő.

Az emberiség történelme tele van ilyenekkel. Gondoljunk csak Róma bukására, Amerika felfedezésére, a nyomtatás feltalálására, a Holdraszállásra vagy a kommunizmus széthullására.

Kisebb hatókörű vízválasztó események is léteznek, amelyek csak egy adott területet érintenek, de azt nagyon.

Az erőemelő sportnak is megvoltak a maga vízválasztó eseményei a mögöttünk álló hat évtizedben. A legjelentősebb talán a Nemzetközi Erőemelő Szövetség (IPF) létrehozása volt 1972-ben. Ezt követte a Világjátékok programjára való felkerülés 1981-ben, vagy a raw (extrém segítő felszerelések nélküli) versenyzés megállíthatatlan térhódítása 2012-től. ¹

Növekedett a tagországok, a versenyzők létszáma, a reklám és versenyszervezési színvonal, azonban ezek inkább lassú, fokozatos folyamatként zajlottak le, mintsem robbanásszerű, hirtelen javulásként.

Mindannyian emlékszünk a sötét kis pincékre vagy lepukkant iskolai tornatermekre, ahol az első versenyeink zajlottak, ütött-kopott, ki tudja mennyire hiteles felszerelésen. Mindannyiunk előtt ott van a család, a rokonság értetlen arckifejezése, amikor az erőemelést próbáltuk nekik vadul elmagyarázni, de legjobb esetben is összekeverték a Strongman-al vagy a súlyemeléssel. Talán még arra is sokan emlékeznek, amikor az országos, sőt nemzetközi versenyek is méltatlan helyszínekre szorultak, a lapozók öltözéke csiricsáré volt, mint a mexikói népfelkelőké, és kb. annyira is voltak hatékonyak. Emlékszünk az isten háta mögötti helyszínekre, a gőzölgően fülledt bemelegítő helyiségekre – hiába! Ha egyszer ennyire futotta a szervező anyagi kerete, akkor ennyit tudott adni.

Azonban a legszembetűnőbb dolog az erőemelés ezen korszakából az a külső nézők hiánya volt, az ÜRES nézőtér. Persze a 80-as években egy rövid ideig felkapta a TV a sportot az USA-ban, és a 2000 éves elején is volt némi Eurosport megjelenés, vagy ritkábban volt egy-két zseniális versenyszervező, aki tudott behozni közönséget, de ezek inkább a ritka kivételnek számítottak.  A versenyzők is annyira hozzászoktak a kihalt versenyhelyszínekhez, ahol maximum anyuci vagy a legjobb haver jött el szurkolni (és leginkább a vészkijárat keresése foglalkozhatta őket), hogy nem is jutott eszünkbe, lehetne ezt másképpen is. Fel sem merült bennünk, hogy lehetne itt TV, live streaming és ami mindenek felett áll: élő, tomboló, szurkolótömeg!

Sheffield 2023

2013-ban megjelent az SBD Apparel az erőemelés elképzelt horizontján, fizikailag pedig az Egyesült Királyságban Sheffield városában. Az SBD Apparel felszerelésgyártót erőemelők hozták létre erőemelőknek, azzal a nagyratörő céllal, hogy profitja nagy részét visszafordítsa a sportba, ezzel pedig soha nem látott magasságba emeljék az erőemelést, és kitörjünk az eldugott rétegsport státuszának marasztaló posványból. 10 év alatt az SBD akkorára nőtt cégként, hogy nemcsak az IPF legnagyobb támogatójává vált, hanem tető alá hozza a sportág történetének legnagyobb pénzdíjas versenyét, ahol a bolygó tényleges elitje csap össze, és mutatja be a világnak, milyen az IGAZI erőemelés.

Elképesztő erőt, hitet és eltökéltséget (stílszerűen az SBD szlogen szavait Strength-Belief- Determination) követelt egy ekkora show összehozása. Kötélidegek, és sok-sok vér abban a bizonyos testrészben. A szervezési körülmények korántsem voltak ideálisak. A Covid járvány is erre az időszakra időzítette a kitörést, de még ez is csak elhalasztani tudta a Sheffield Erőemelő Show-t a tervezett 2020-ról 2023-ra, eltörölni nem.

Ezreket befogadó helyszínre volt szükség. Így jött képbe a Sheffield Városi Nagycsarnok. Az összdíjazás 500 000 angol font volt (kb. 225 000 000 Ft), de ez csak a tiszta összeg volt, amit majd szétosztanak a versenyzők között. Minden más költséget is az SBD cég vállalt magára, a versenyzők, a bírók, a meghívott díszvendégek utaztatásától kezdve, a hihetetlenül profi médiacsapat költségeire, a terembérletre stb. Rögtön látható volt, hogy ez nem egy olcsó népszerűséget begyűjteni szándékozó rendezvény, hanem elképesztő befektetés a sport jövőjébe – a cég halálosan komolyan gondolta, hogy új korszakot indít az erőemelő sportban.

A rendezvény reklámozása több mint egy évvel az esemény előtt elkezdődött. Égtek a közösségi média és egyéb platformok a 2023-as Sheffield Erőemelő Verseny felvezetőitől. A belépőjegyeket mind eladták. Igen, jól olvastad – ELADTÁK, pénzért, szerte a világon az érdeklődő fanatikusoknak és érdeklődőknek.

A versenyzőket csakis meghívásos alapon választották ki. Ha valaki IPF világbajnoki címmel rendelkezett az még abszolút nem volt garancia a meghívásra. A verseny pontozása teljesen új módon zajlott. Az aktuális világcsúcsok megdöntése és annak mértéke volt az egyedüli szempontrendszer, így súlycsoporttól és matematikai formuláktól függetlenül is össze lehetett vetni a különböző testsúlyú versenyzők teljesítményét.

Kezdődik

Most pedig tekerjünk előre 2023. március 25-re, ahol a Sheffield City Hall környéki utcákban találjuk magunkat. EZREK vonulnak a City Hall felé színes áradatban már két órával a kezdés előtt! Ott egy hatalmas brit csoport, fakó hajak, vörös arcok, a Union Jack-et lengetik, amott ázsiaiak jönnek, állandóan mosolyogva és csevegve. A japán versenyző sem marad szurkolók nélkül. Óriási USA delegáció hangoskodik, az olaszok a kezükkel is beszélnek, és nagyon zajosak. Német színeket is látunk, mit ad isten, ők sört isznak. A franciák meg… na jó, ők franciák! Jónéhány kelet-európai arc, rengeteg a skandináv, és Latin Amerika is felbukkan, sőt új-zélandi mezeket is látok. A különféle nyelvek teljes kakofóniája zeng, a nézősereg latolgatja az esélyeket, fogadásokat kötnek. Csípjük meg magunkat, ez nem a Foci VB, hanem egy erőemelő verseny!

A 3000 fős City Hall nagyterem csordulásig tele 40 perccel a kezdés ELŐTT! Leírhatatlan az a feszültségtől és pozitív energiától teli hangulat, ami ezt a több ezer, a világ minden tájáról idesereglett erőemelő szurkolót jellemzi. Énekelnek, integetnek, lóbálják a kihelyezett fluoreszkáló rudacskákat, transzparenseket emelnek fel a kedvenceiknek szánt üzenetekkel! Leírhatatlan zaj, vibráló erő és várakozás a levegőben. Óriási erővel üt a felismerés: ez a mi kis sportunk – ez az erőemelés!!! Felnőttként ott voltam a magyar válogatott meccsén, amikor megvertük az aktuális világbajnok olaszokat a Puskásban, láttam TV-n élőben 1986-ban a magyar-brazil 3:0-t, 1985-ben 500 km-t utazva élőben láttam alig-tinédzserként, ahogy a Vidi kiüti a Manchester Unitedet az UEFA kupa negyeddöntőjében. Nos, Sheffield-ben legnagyobb döbbenetemre ugyanazt a hátborzongató energiát, azt az elviselhetetlenségig fokozódó izgalmat éreztem, mint amikor együtt lélegeztünk harmincezer emberrel a Sóstói Stadionban! Sheffield a maga monumentalitásával és zabolázatlan tökösségével megalkotta a mainstream erőemelés fogalmát!

Amikor a bemondó bemutatta a zsűrit, a bírókat a lapozókat, a közönség már tombolt. De ahogy az első versenyző, Evie Corrigan színpadra lépett felrobbant a csarnok! Nem tudom, hogyan, de még magasabb sebességbe kapcsolt a tömeg! A kijövő versenyzőket fülsüketítő biztatás, dobolás, ujjongás köszöntötte. Itt szó szerint síppal-dobbal és talán még nádihegedűvel is – mindennel csinálták a zajt!

Lehetetlen itt röviden leírni az egész versenyt, főleg nem fogásról-fogásra. Nem tudom érzékeltetni azt a rezgést, az örökké morajló tömeget, amely hol felrobban egy-egy jó gyakorlat után az örömtől, hol csalódottan zúgnak fel egy rossz fogásnál. Addig tényleg csak focimeccsen hallottam a bírói döntés kifújolását a közönségtől, de itt ez is volt. Nem trágárságig menően, ez egy másik sport. De láttál már ezer és ezer embert félretenni minden különbséget, és az ellenfél országából érkezőnek is ugyanúgy szurkolni, mint a sajátodnak? Az erőemelő sport közös szeretete, a vas közös nyelve ezt is elérte Sheffieldben azon a napon. Tömeghisztéria, de a szó legpozitívabb értelmében.

Amikor elértünk verseny utolsó fogásához, ahol Jesus Olivares 410 kg-ot felkapott a földről egyszerűen nem lehetett tovább fokozni a hangulatot. A legkonzervatívabb emberek is fel-le ugráltak a székükön és elkékült fejjel, egy emberként ordított a kigyúrt angol emelő, az öltönyös taiwani üzletember, de esküszöm, hogy még a sporthoz sehogyan sem kapcsolódó éltesebb büfésnénik is. Csakis így lehetett elviselni a beáramló energiákat.

A streaming közvetítés a közelébe sem érhetett ahhoz az élményhez, hogy személyesen, fizikailag is ott vagyunk. Két napig nem tudtunk aludni a verseny után, alig akart szűnni az eufória! Mondom, foci VB-hez hasonlatos érzés, kivéve, hogy itt nem volt vesztes oldal. Mindenki sikerének és emelésének egyformán tudtunk örülni. Ezt tudta elérni az SBD által szervezett valaha volt legnagyobb erőemelő show Sheffieldben 2023 március 25-én.

A Sheffield utóhatás

A verseny estéjén exkluzív fogadást adtak a versenyzők, bírók és meghívott VIP vendégek részére. Szinte mindenkit ismertünk, aki ott volt, és tudom, hogy sokan évtizedek óta aktív részei az erőemelés világának, mindent láttak és átéltek már. De! Sheffield nekik is valami teljesen más dimenzió volt. Soha nem láttam verseny utáni állófogadáson még ennyi ragyogó arcot, lelkesen izgatott visszaemlékezést a verseny eseményeiről (ami azt illeti verseny utáni állófogadást sem láttam még sosem az erőemelésben). Általános és lelkes konszenzusként komoly emberektől hallhattuk, hogy ez új korszakot nyitott az erőemelés nagyközönség felé való bemutatásában, a sportág népszerűsítésében. Az olimpiai jelentkezés sikere vagy kudarca is háttérbe szorult Sheffield mellett, mértékadó hivatalos személyek véleménye szerint is. Ha ilyen versenyeket tudunk összehozni, mint Sheffield, akkor az Olimpiai Játékokról való hiányzásunk sem fáj már.

Ami pedig mindenkiben, egymástól teljesen függetlenül megfogalmazódott, az az, hogy innentől soha nem lesz az erőemelés olyan, mint eddig. Sheffield 2023 egy vízválasztó esemény, ahol már csak „before-Sheffield” és „after-Sheffield” korszakról érdemes beszélnünk. Kinőttük az „underground” státuszunkat, és hivatalosan is belépünk a „mainstream” sportok közé.

Itt és most, ez a generáció a saját szemével lehet tanúja az erőemelés legvirágzóbb, leghatalmasabb korszakának. Az IPF és az SBD együtt egy teljesen új népszerűségi és szakmai szintre juttatták a sportot, ahol a nagyközönségnek is tudunk látnivalót adni. Remélhetőleg az olimpiai mozgalom is észreveszi majd ezt a hatalmas változást, és kapcsolnak. De akár igen, akár nem, mi beléptünk az „after-Sheffield” korba, és ha kell önerőből is megmutatjuk a „power-t” a világnak.

¹ Ajánlott olvasmány: „The Rise of Powerlifting – 50 Years of IPF History” amely az erőemelés első 50 évének teljes történelmét kötet formájában bemutatja.