Mindenki által ismeretes, közhelyszintű gondolat, hogy vannak dolgok, amiket pénzen nem lehet megvenni.
Az elképzelés abban rejlik, hogy személyes áldozatvállalás, kemény munka, becsület és emberség nélkül az életben igazán értékes dolgok elérhetetlenek.
Bármennyire is korcsosul a világ, bármennyire sok felszínes, magamutogató paprikajancsit tol az arcunkba a Facebook, az Instagram, a Tik-Tok, a lelke legmélyén minden ember tisztában van azzal, hogy mi, vagy ki is az, akit igazán tisztelnie és becsülnie érdemes.
Ez nem egy magas lóról előadott erkölcsi szentbeszéd akar lenni, de egy milliárdos tahó, egy szuperfelkapott tahó, a végső elszámolásnál akkor is csak egy tahó. Irigyelhetjük a vagyonát, de őszinte barátság, hűség, netán tisztelet nem alakul ki irányába.
A sportvilágban ezt a koncepciót egyszerűbb belátni, mint a hétköznapi világ elsöprő médiazajában. Tudjuk, hogy kijutni egy olimpiára, világbajnokságra, és ott akár a dobogóra kerülni nem lehet a véletlen műve.
KIÉRDEMELNI A VÁLOGATOTTSÁGOT
A mai magyar erőemelő válogatottba kerüléshez elképesztő mennyiségű munkát, időt kell fektetnie a jelölteknek, és még így sem garancia a biztos hely. Egy EB-n, VB-n egy országból maximum 8 férfi és 8 női versenyző indulhat. Egyazon súlycsoportban pedig maximum kettő. Így biztosítják egy több száz fős verseny sokszínűségét, a mezőny komolyságát, hiszen kb. negyven ország is képviselteti magát, hogy összejöjjön a súlycsoportonként akár 40-50 induló. Szóval az indulás jogát és dicsőségét ma pénzen nem lehet megvenni. Ezek a komoly emberek olyan érmekért indulnak harcba, amit ugyan a boltban kb. 5000 Ft-ért meg lehetne venni, de AZT az érmet, amire ők vágynak mégsem lehet megvásárolni, csak versenyen kiérdemelni.
Maga a címeres mez felhúzása is már önmagában óriási fegyvertény. Ezzel elérkeztem írásom mondanivalójához. A címeres mezhez. Most nem a dicsőségesen elvont fogalomról, hanem magáról a fizikai tárgyról beszélek. Eddigi nemzetközi versenyeinken ugyanis a magyar válogatott ilyen olyan, vegyes "halmazállapotú" felszerelésben képviselte országunkat a platformon. Az események és az eredmények súlyához méltatlan külsőt mutattunk.
Az SBD anyacég az elmúlt 10 év alatt szép lassan kihozott egyedi felszereléseket különféle országok válogatottjainak. Kezdték olyan erőemelő nagyhatalmakkal, mint az Egyesült Királyság (természetesen), USA, Franciaország, Svédország stb.
Minden egyes országos válogatott egyedi mez létrejöttének hátterében meghúzódik egy megállapodás, amit az adott ország hivatalos erőemelő szövetsége és az SBD Apparel anyacég kötött. Azonban még erre a szerződésre is rá kell szolgálnia az országos szövetségnek, nem lehet pénzen megvenni. Ezt is ki kell ÉRDEMELNI országos szinten. Több előzőcikkben foglalkoztunk már a magyar erőemelés elmúlt években tapasztalható előrearaszolásával a nemzetközi rangsorban. Fejlődésünk nem maradt észrevétlen.
A HÍR
Nem titkolózunk tovább:
megszületett a magyar erőemelés történetének első hivatalos egyedileg legyártott válogatott felszerelése!
Gondoltuk, a nagy alkalomra való tekintettel csinálunk egy stúdió fotózást a válogatott néhány női és férfi tagjával, hogy bemutassuk nektek a Magyar Erőemelő Szövetség erőemelő csapatának immár hivatalos versenyszettjét.
A cikk címéhez híven, ezt az egyedileg készített mezt és a hozzá tartozó felszerelést megvenni nem lehetséges, csak a mindenkori hivatalos magyar válogatottak kaphatnak belőle. Nem megvehető, csak kiérdemelhető!
A fotózáson részt vevő válogatott versenyzők és súlycsoportjaik balról jobbra haladva: Tóth Viktória 57kg, Susa Olivér 105kg, Kelement Ramóna 76kg, Budai Kristóf 120kg, Tóth Enikő 76kg, Temesvári Tamás 93kg
A HÁTTÉR
A magyar nemzeti mez projekt kb. 2019-ben indult. Öt éve a megfelelő design létrehozása volt a nagy buktató. Négy éve az, hogy nem volt anyagi keret a gyártásra. Három éve pedig az, hogy az SBD Anyacég már nagyon megnézte, hogy melyik országot tüntesse ki ezzel a kiváltsággal, mivel rettenetesen sok előkészítést és ráfordítást igényel egy ilyen szett legyártása. Az elmúlt két évben a magyar válogatott erőemelők egyre jobban sürgették, hogy nekik is legyen saját, országra szabott felszerelésük. Ez természetes is, hiszen a nagy világversenyeken rendre azt látták, hogy a kiváltságos országok versenyzői mind saját nemzeti felszerelésben versenyeznek, mi pedig vegyes kinézetű, az országunkat nem fennen hirdető ruházatban kényszerültünk szerepelni.
Rengeteg lobbizás, tárgyalás és egyeztetés után végül idén áprilisban sikerült az elvi megállapodást létrehozni a felek között. Ekkor kezdődhetett el ismét a design, a tervezés fázisa.
JELKÉPEINK
Ennél a pontnál azzal a nem elhanyagolandó ténnyel szembesültünk, hogy nagyon nehéz megfogni a magyarság, Magyarország lényegét egyetlen szimbólummal, tárggyal, jelképpel. A lengyeleknél ott van a címerállatuk, a sas, az USA-ban a csillagos sávos motívum, a franciáknál a gall kakas, az svédeknél a hármas korona stb. De mi fejezi ki a magyar létet? A visszafelé nyilazó honfoglaló harcosok? A nemlétező turulmadár motívum? Hunyadi vagy a végvári vitézek? A szabadságharcaink jelképei Rákóczival, Kossuthal? Egy bajszos betyár à la Rózsa Sándor? A Szent Korona? A parlament épülete? Az 56-os lyukas zászló? Mind-mind önmagában csak egy részét adja vissza hazánk teljes történelmének. Az is szempont volt, hogy még a külföldiek számára is jelentsen valamit a mez, ugyanakkor ne idézzünk elő visszatetsző szimbólum-zsúfoltságot (nem kéne hirdetőoszloppá silányítani a nemzeti versenyruházatot).
A kezdeti tervpróbálkozások eleinte görcsös nevetést vagy rémült sikoltásokat váltottak ki a tesztalanyokból. A módosított, egyre elvadultabb design-ok még inkább olajat jelentettek a tűzre. Leginkább olyan hatással voltak rájuk, mint Fülig Jimmy ópiumos próbálkozásai a Honolulu-Star fedélzetén a vélt álomkór elfedésére. (Ha fogalmad sincs, mire utal az előző mondat, akkor valószínűleg 1990 után születtél, a figyelmedbe ajánlom Rejtő Jenő Piszkos Fred a kapitány című örökbecsű művét). Egyszóval rögös út vezetett a kifejező jelképekkel rendelkező látványtervig.
A magyarság mindig a kelet-nyugat, a pogányság-kereszténység, a maradiság-újítás határmezsgyéjén létezett és élt túl. Kettősség jellemezi a történelmünket. Nincs EGYETLEN dolog, ami magyarnak és külföldinek egyaránt kifejező lehetne. Végül pont ez a nehézség vezetett el a mentőötletig. Mi lenne, ha nem EGYETLEN szimbólummal akarnánk magunkat jellemezni? Mi lenne, ha KETTŐS szimbolikát használnánk, és megjelenítenénk az ősi gyökereinket is, akár a határon túlra szakadt magyarokra való "kikacsintással" egybefűzve, de a modern Magyarországot mégis az előtérben hagyva oldanánk meg a kérdést?
Így jött az ihlet a fotókon bemutatott designra. A végleges változatban a mezen háttérbe olvadó, de azért látható évezredes székely-magyar rovásírás (ősi elem) párosul a domináns koronás állami címerrel (modern elem). A pólón a rovásírás (ősi elem) piros-fehér-zöld színben (modern elem) tűnik fel. Elszánt hagyományápolók könnyen rájöhetnek, hogy az írásjelek egyetlen (ismétlődő) szót jelentenek: "MAGYARORSZÁG" (ősi elem). A külföldieknek meghagytuk a "HUN" feliratot (modern elem).
A NÉP AKARATA
A látványterv utolsó szakaszában a végső döntési ponthoz érkeztünk: zöld vagy piros alapszínt válasszunk? Világos volt, hogy csak a legmegalapozottabb, legszigorúbb tudományosság kritériumai szerint léphetünk tovább a témában. A felelősség súlyától remegő kezekkel felütöttük, kiolvastuk és bemagoltuk az Országos Széchenyi könyvtár idevágó polcsorain található szakirodalmat. Arktikus jégtömbként nehezedett ránk a tudat: semmit sem bízhatunk a véletlenre.
Kérlelhetetlenül módszeres megközelítésünk a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy feldobtunk egy érmét és megszavaztattuk a magyar erőemelő válogatott tagjait, hogy melyiket szeretnék hordani. A zöld nyert. Miért? Ki tudja? Kérdezzétek a tudományt!
Annyi szerencsénk van, hogy rengeteg országnak piros alapszínű a meze, tehát a most kezdődő litvániai erőemelőVB-n biztosan ki fogunk tűnni a sokaságból. Remélem, nem csak a mezünk színével, de ez már egy másik történet...
Ui: a design végrehajtásában a @humblcreatives szerzett elévülhetetlen érdemeket!
Egy éve rendezték a világ legnagyobb költségvetésű és színvonalú erőemelő versenyét. Idén 2024. február 10-én következik a még grandiózusabb folytatás.
Felidézzük az egy évvel ezelőtti versenyről szóló cikket, amelynek angol változata az IPF Magazine 21. számában jelent meg.
Vízválasztónak olyan eseményt neveznek, amely egy addigi helyzet gyökeres változását idézi elő.
Az emberiség történelme tele van ilyenekkel. Gondoljunk csak Róma bukására, Amerika felfedezésére, a nyomtatás feltalálására, a Holdraszállásra vagy a kommunizmus széthullására.
Kisebb hatókörű vízválasztó események is léteznek, amelyek csak egy adott területet érintenek, de azt nagyon.
Az erőemelő sportnak is megvoltak a maga vízválasztó eseményei a mögöttünk álló hat évtizedben. A legjelentősebb talán a Nemzetközi Erőemelő Szövetség (IPF) létrehozása volt 1972-ben. Ezt követte a Világjátékok programjára való felkerülés 1981-ben, vagy a raw (extrém segítő felszerelések nélküli) versenyzés megállíthatatlan térhódítása 2012-től. 1
Növekedett a tagországok, a versenyzők létszáma, a reklám és versenyszervezési színvonal, azonban ezek inkább lassú, fokozatos folyamatként zajlottak le, mintsem robbanásszerű, hirtelen javulásként.
Mindannyian emlékszünk a sötét kis pincékre vagy lepukkant iskolai tornatermekre, ahol az első versenyeink zajlottak, ütött-kopott, ki tudja mennyire hiteles felszerelésen. Mindannyiunk előtt ott van a család, a rokonság értetlen arckifejezése, amikor az erőemelést próbáltuk nekik vadul elmagyarázni, de legjobb esetben is összekeverték a Strongman-al vagy a súlyemeléssel. Talán még arra is sokan emlékeznek, amikor az országos, sőt nemzetközi versenyek is méltatlan helyszínekre szorultak, a lapozók öltözéke csiricsáré volt, mint a mexikói népfelkelőké, és kb. annyira is voltak hatékonyak. Emlékszünk az isten háta mögötti helyszínekre, a gőzölgően fülledt bemelegítő helyiségekre – hiába! Ha egyszer ennyire futotta a szervező anyagi kerete, akkor ennyit tudott adni.
Azonban a legszembetűnőbb dolog az erőemelés ezen korszakából az a külső nézők hiánya volt, az ÜRES nézőtér. Persze a 80-as években egy rövid ideig felkapta a TV a sportot az USA-ban, és a 2000 éves elején is volt némi Eurosport megjelenés, vagy ritkábban volt egy-két zseniális versenyszervező, aki tudott behozni közönséget, de ezek inkább a ritka kivételnek számítottak. A versenyzők is annyira hozzászoktak a kihalt versenyhelyszínekhez, ahol maximum anyuci vagy a legjobb haver jött el szurkolni (és leginkább a vészkijárat keresése foglalkozhatta őket), hogy nem is jutott eszünkbe, lehetne ezt másképpen is. Fel sem merült bennünk, hogy lehetne itt TV, live streaming és ami mindenek felett áll: élő, tomboló, szurkolótömeg!
Sheffield 2023
2013-ban megjelent az SBD Apparel az erőemelés elképzelt horizontján, fizikailag pedig az Egyesült Királyságban Sheffield városában. Az SBD Apparel felszerelésgyártót erőemelők hozták létre erőemelőknek, azzal a nagyratörő céllal, hogy profitja nagy részét visszafordítsa a sportba, ezzel pedig soha nem látott magasságba emeljék az erőemelést, és kitörjünk az eldugott rétegsport státuszának marasztaló posványból. 10 év alatt az SBD akkorára nőtt cégként, hogy nemcsak az IPF legnagyobb támogatójává vált, hanem tető alá hozza a sportág történetének legnagyobb pénzdíjas versenyét, ahol a bolygó tényleges elitje csap össze, és mutatja be a világnak, milyen az IGAZI erőemelés.
Elképesztő erőt, hitet és eltökéltséget (stílszerűen az SBD szlogen szavait Strength-Belief- Determination) követelt egy ekkora show összehozása. Kötélidegek, és sok-sok vér abban a bizonyos testrészben. A szervezési körülmények korántsem voltak ideálisak. A Covid járvány is erre az időszakra időzítette a kitörést, de még ez is csak elhalasztani tudta a Sheffield Erőemelő Show-t a tervezett 2020-ról 2023-ra, eltörölni nem.
Ezreket befogadó helyszínre volt szükség. Így jött képbe a Sheffield Városi Nagycsarnok. Az összdíjazás 500 000 angol font volt (kb. 225 000 000 Ft), de ez csak a tiszta összeg volt, amit majd szétosztanak a versenyzők között. Minden más költséget is az SBD cég vállalt magára, a versenyzők, a bírók, a meghívott díszvendégek utaztatásától kezdve, a hihetetlenül profi médiacsapat költségeire, a terembérletre stb. Rögtön látható volt, hogy ez nem egy olcsó népszerűséget begyűjteni szándékozó rendezvény, hanem elképesztő befektetés a sport jövőjébe – a cég halálosan komolyan gondolta, hogy új korszakot indít az erőemelő sportban.
A rendezvény reklámozása több mint egy évvel az esemény előtt elkezdődött. Égtek a közösségi média és egyéb platformok a 2023-as Sheffield Erőemelő Verseny felvezetőitől. A belépőjegyeket mind eladták. Igen, jól olvastad – ELADTÁK, pénzért, szerte a világon az érdeklődő fanatikusoknak és érdeklődőknek.
A versenyzőket csakis meghívásos alapon választották ki. Ha valaki IPF világbajnoki címmel rendelkezett az még abszolút nem volt garancia a meghívásra. A verseny pontozása teljesen új módon zajlott. Az aktuális világcsúcsok megdöntése és annak mértéke volt az egyedüli szempontrendszer, így súlycsoporttól és matematikai formuláktól függetlenül is össze lehetett vetni a különböző testsúlyú versenyzők teljesítményét.
Kezdődik
Most pedig tekerjünk előre 2023. március 25-re, ahol a Sheffield City Hall környéki utcákban találjuk magunkat. EZREK vonulnak a City Hall felé színes áradatban már két órával a kezdés előtt! Ott egy hatalmas brit csoport, fakó hajak, vörös arcok, a Union Jack-et lengetik, amott ázsiaiak jönnek, állandóan mosolyogva és csevegve. A japán versenyző sem marad szurkolók nélkül. Óriási USA delegáció hangoskodik, az olaszok a kezükkel is beszélnek, és nagyon zajosak. Német színeket is látunk, mit ad isten, ők sört isznak. A franciák meg… na jó, ők franciák! Jónéhány kelet-európai arc, rengeteg a skandináv, és Latin Amerika is felbukkan, sőt új-zélandi mezeket is látok. A különféle nyelvek teljes kakofóniája zeng, a nézősereg latolgatja az esélyeket, fogadásokat kötnek. Csípjük meg magunkat, ez nem a Foci VB, hanem egy erőemelő verseny!
A 3000 fős City Hall nagyterem csordulásig tele 40 perccel a kezdés ELŐTT! Leírhatatlan az a feszültségtől és pozitív energiától teli hangulat, ami ezt a több ezer, a világ minden tájáról idesereglett erőemelő szurkolót jellemzi. Énekelnek, integetnek, lóbálják a kihelyezett fluoreszkáló rudacskákat, transzparenseket emelnek fel a kedvenceiknek szánt üzenetekkel! Leírhatatlan zaj, vibráló erő és várakozás a levegőben. Óriási erővel üt a felismerés: ez a mi kis sportunk – ez az erőemelés!!! Felnőttként ott voltam a magyar válogatott meccsén, amikor megvertük az aktuális világbajnok olaszokat a Puskásban, láttam TV-n élőben 1986-ban a magyar-brazil 3:0-t, 1985-ben 500 km-t utazva élőben láttam alig-tinédzserként, ahogy a Vidi kiüti a Manchester Unitedet az UEFA kupa negyeddöntőjében. Nos, Sheffield-ben legnagyobb döbbenetemre ugyanazt a hátborzongató energiát, azt az elviselhetetlenségig fokozódó izgalmat éreztem, mint amikor együtt lélegeztünk harmincezer emberrel a Sóstói Stadionban! Sheffield a maga monumentalitásával és zabolázatlan tökösségével megalkotta a mainstream erőemelés fogalmát!
Amikor a bemondó bemutatta a zsűrit, a bírókat a lapozókat, a közönség már tombolt. De ahogy az első versenyző, Evie Corrigan színpadra lépett felrobbant a csarnok! Nem tudom, hogyan, de még magasabb sebességbe kapcsolt a tömeg! A kijövő versenyzőket fülsüketítő biztatás, dobolás, ujjongás köszöntötte. Itt szó szerint síppal-dobbal és talán még nádihegedűvel is – mindennel csinálták a zajt!
Lehetetlen itt röviden leírni az egész versenyt, főleg nem fogásról-fogásra. Nem tudom érzékeltetni azt a rezgést, az örökké morajló tömeget, amely hol felrobban egy-egy jó gyakorlat után az örömtől, hol csalódottan zúgnak fel egy rossz fogásnál. Addig tényleg csak focimeccsen hallottam a bírói döntés kifújolását a közönségtől, de itt ez is volt. Nem trágárságig menően, ez egy másik sport. De láttál már ezer és ezer embert félretenni minden különbséget, és az ellenfél országából érkezőnek is ugyanúgy szurkolni, mint a sajátodnak? Az erőemelő sport közös szeretete, a vas közös nyelve ezt is elérte Sheffieldben azon a napon. Tömeghisztéria, de a szó legpozitívabb értelmében.
Amikor elértünk verseny utolsó fogásához, ahol Jesus Olivares 410 kg-ot felkapott a földről egyszerűen nem lehetett tovább fokozni a hangulatot. A legkonzervatívabb emberek is fel-le ugráltak a székükön és elkékült fejjel, egy emberként ordított a kigyúrt angol emelő, az öltönyös taiwani üzletember, de esküszöm, hogy még a sporthoz sehogyan sem kapcsolódó éltesebb büfésnénik is. Csakis így lehetett elviselni a beáramló energiákat.
A streaming közvetítés a közelébe sem érhetett ahhoz az élményhez, hogy személyesen, fizikailag is ott vagyunk. Két napig nem tudtunk aludni a verseny után, alig akart szűnni az eufória! Mondom, foci VB-hez hasonlatos érzés, kivéve, hogy itt nem volt vesztes oldal. Mindenki sikerének és emelésének egyformán tudtunk örülni. Ezt tudta elérni az SBD által szervezett valaha volt legnagyobb erőemelő show Sheffieldben 2023 március 25-én.
A Sheffield utóhatás
A verseny estéjén exkluzív fogadást adtak a versenyzők, bírók és meghívott VIP vendégek részére. Szinte mindenkit ismertünk, aki ott volt, és tudom, hogy sokan évtizedek óta aktív részei az erőemelés világának, mindent láttak és átéltek már. De! Sheffield nekik is valami teljesen más dimenzió volt. Soha nem láttam verseny utáni állófogadáson még ennyi ragyogó arcot, lelkesen izgatott visszaemlékezést a verseny eseményeiről (ami azt illeti verseny utáni állófogadást sem láttam még sosem az erőemelésben). Általános és lelkes konszenzusként komoly emberektől hallhattuk, hogy ez új korszakot nyitott az erőemelés nagyközönség felé való bemutatásában, a sportág népszerűsítésében. Az olimpiai jelentkezés sikere vagy kudarca is háttérbe szorult Sheffield mellett, mértékadó hivatalos személyek véleménye szerint is. Ha ilyen versenyeket tudunk összehozni, mint Sheffield, akkor az Olimpiai Játékokról való hiányzásunk sem fáj már.
Ami pedig mindenkiben, egymástól teljesen függetlenül megfogalmazódott, az az, hogy innentől soha nem lesz az erőemelés olyan, mint eddig. Sheffield 2023 egy vízválasztó esemény, ahol már csak „before-Sheffield” és „after-Sheffield” korszakról érdemes beszélnünk. Kinőttük az „underground” státuszunkat, és hivatalosan is belépünk a „mainstream” sportok közé.
Itt és most, ez a generáció a saját szemével lehet tanúja az erőemelés legvirágzóbb, leghatalmasabb korszakának. Az IPF és az SBD együtt egy teljesen új népszerűségi és szakmai szintre juttatták a sportot, ahol a nagyközönségnek is tudunk látnivalót adni. Remélhetőleg az olimpiai mozgalom is észreveszi majd ezt a hatalmas változást, és kapcsolnak. De akár igen, akár nem, mi beléptünk az „after-Sheffield” korba, és ha kell önerőből is megmutatjuk a „power-t” a világnak.
1 Ajánlott olvasmány: „The Rise of Powerlifting – 50 Years of IPF History” amely az erőemelés első 50 évének teljes történelmét kötet formájában bemutatja.
Utolsó ismert tartózkodási helye: www.sbdhungary.hu webshop, és a fizikai raktár bemutatóterem, 1131 Budapest, Reitter Ferenc utca 132, Grund Zero edzőterem.
Különös ismertetőjele: fekete-fekete színkombinációjú bűnbandákba tömörödik.
Bűnlajstroma: végesen kevés mennyiség van belőle, és iszonyat hamar el fog fogyni. Súlyosbító körülmény, hogy nem lesz második gyártás. Kezelhetetlen szívfájdalmat és megbánást okoz, ha nem sikerül beszerezni.
Kérjük a lakosságot, hogy semmi szín alatt ne próbáljanak a banda tagjaival november 10., 19:00 óra előtt kontaktusba kerülni, mert veszélyesek lehetnek.
AZONBAN! Aki előregisztrál a Phantomra a www.sbdhungary.hu weboldalon, az már 19:00 órától leadhatja a rendelést a webshopon, vagy személyesen a 1131 Budapest, Reitter Ferenc utca 132, Grund Zero edzőteremnél. Csak az előregisztráltakat tudjuk kiszolgálni 19:00 órától, őket is szigorúan csak a készlet függvényében.
A nem regisztráló vásárlók csakis november 10, 20:00 órától tudják leadni a rendelést a webshop-ban vagy személyesen, (számukra egészen 20:00-ig láthatatlan lesz a webshopon a Phantom). Így egy teljes óra behozhatatlan hátrányba kerülnek a regisztráltakhoz képest.
A Phantom illékony, tűnékeny, nagyon nehezen lenyomozható tettescsoport. Csak a szemfüles, szupergyorsan reagálók reménykedhetnek darabjainak elfogásában.
plusz visszatekintés egy ősrégi felhúzás világcsúcsra
A tavalyi erőemelő VB után íródott cikk idején lehetett tudni, hogy a magyar erőemelés a nemzetközi versenyzés terén újult erőre kapott, arról azonban álmodni sem mertünk, hogy milyen magasságba tudunk pár hónap alatt eljutni. A múlt évben még annak örültünk, hogy a világranglista százba kerültünk férfi és női versenyzőkkel, és 20 éve nem látott helyezéseket értünk el.
Ekkor 2022-ben jött Ena.
Ena: már tavaly a VB-n a felhúzás világcsúcsakor megtanulta a magyar színekben versenyző nigériai születésű fiú Enahoro Asein nevét az erőemelő világ. Idén júniusban azonban valami rettenetesen megtanulták, úgy, ahogy csak sokkhatás nyomán tudunk örök életünkre megtanulni dolgokat. Ráadásul több okból is megjegyezhették a nevét! A kisebbik (!) ok, hogy 42 éve fennálló all-time felhúzás csúcsot döntött meg az IPF-nél.
Egy nagyobb lélegzetű kitérőt itt engedj meg, Kedves Olvasó, hadd láttassuk az erőemelő történelem nagyjainak miként nem sikerült 42 éven keresztül az, ami magyar színekben végül sikerült.
A történelmi tény: Veli Kumpuneimi 1980-ban 82,5 kg-os kategóriában 357,5 kg-ot húzott fel az EB-n. Ennek a húzásnak külön históriája van: a brit Ron Collins már messze az első helyen állt az összetett versenyben, és 355 kg-ra kérte a harmadik fogását, amit sikerült is teljesítenie óriási világcsúccsal. Collins akkorra már megnyerte az összetett versenyt, ezért Kumpunieminek, aki csak a felhúzásban jeleskedett igazán, nem volt más választása a felhúzás arany megszerzéséhez, mint rákérni 357,5 kg-ra, és láss csodát, ő is megcsinálta! Új világcsúcs. Kumpuniemi addigi legjobb felhúzására 15 kg-ot kellett kérnie egy felhúzás aranyért. Ennyire jó emelő volt Ron Collins. És/vagy ennyire tökös volt Kumpuniemi!
Collins GBR, 355 kg
Kumpuniemi FIN, 357,5kg
A következő négy évtizedben hiába jöttek olyan mutáns-erős versenyzők, mint a 70-es években Mike Bridges (342,5kg), a 80-as években Ed Coan (347,5 kg) - igen, ez az az ED COAN -, a 90-es években Roman Szymkowiak (345 kg), a 2000 utáni években pedig Seppo Sohlman (337,5kg) vagy 2010 után Tom Martin (345 kg), Brett Gibbs és Russel Orhii, mégsem tudták igazán megszorítani, vagy akár 10 kg-ra megközelíteni világversenyen a finn versenyző csúcsát. Igaz, helyi USA versenyen Ed Coan felhúzott 358,5 kg-ot, nem a metrikus rendszerben, és Tom Eiseman-nak is hajszál híján sikerült 1986-ban egy történelmi 800 font (362,87 kg) egy new jersey-i állami versenyen, ahol a gyakorlatát kettő egyre elvették tőle, de mindezek nem világversenyen történtek, értékük egész más. 2011-től pedig a súlycsoportváltoztatások miatt végleg archiválták Kumpuniemi világcsúcsát az IPF-nél. Már csak all-time recordként lehet rá tekinteni, amit ugyan túl lehet szárnyalni, de felülírni már soha.
Lábjegyzet: érdekességként megjegyzendő, hogy bár a fenti eredmények mind EQ (EQ = emelést segítő ruha, felszerelés) kategóriába voltak besorolva, a nyolcvanas évek végéig a versenyzők a mai RAW (RAW = a segítő ruházat nélküli emelés) szabályok szerint hajtották végre a gyakorlatokat. A kilencvenes években a ruhák még csak enyhe segítséget adtak, a kétezres évek ruhái már jóval nagyobbat. A segítő felszerelés az erőemelő fogások esetében pont a felhúzásban érvényesült a legkevésbé. Az EQ kategória a 2010-es évekre teljesen inflálódott (szó szerint felfúvódott, ezért lassan el is értéktelenedő) számai egyre kevesebb érdeklődött vonzott. Innentől pedig csak a raw-ról beszélhetünk, mint az erő valódi próbájáról, a felhúzás pedig annak is a csúcspontja.
Eiseman USA, 800lbs (362,87kg)
Coan USA, 358,5kg
Történelmi kitérőnk után elérkezünk Dél-Afrikába, az IPF Classic (raw) erőemelő világbajnokságra. 2022. június 8-át írunk. Aznapi állás szerint a 83 kg ruhás (EQ) felhúzás csúcs 2011-ből Tom Martin (GBR) által elkövetve 345 kg. A raw felhúzás világcsúcs 336,5 kg, Yannis Bouchu (FRA) keze munkája 2022-ből, aki pont Enával küzdött tavaly a felhúzás VB aranyért, és mi nyertünk világcsúccsal akkor.
Itt sorjáznak az erőemelés 83 kg-os kategóriájának legjobbjai, magasabb nevezési számokkal, mint a múlt évi dobogósok. A nevezések alapján Ena 6. helyre várható (2021-ben 12. volt). A verseny előtti egyeztetésen Ena kijelenti, hogy minimum célja a dobogó összetettben. Oscar díjas alakítással elfojtok egy kitörő "hülye vagy?!-ot", és jó ápolóhoz illően megnyugtatom a beteget - "Rendben van, Ena, próbáljuk meg akkor a dobogót elcsípni." Kérem szépen, nagyon jól tudom, hogy ezek a versenytársak 300 körül fognak guggolni (még a délelőtti "B" csoportban is volt 300-as guggoló kísérlet), a nyomásuk nem elhanyagolható - mint sajnos az Enáé -, és akármilyen világcsúcs reményeink is lehetnek húzásban, egyszerűen nem lehet 70 kg hátrányt behozni a világ élmezőnyén felhúzásban!
"Jó, menjünk a dobogóért!"
De azért haladok az áramlattal. Russel Orhii helyett most itt van az amcsik új sztárja Delaney Wallace. Új-Zéland elküldte Tim Monigatti-t, aki egy jó napján 300 fölött guggol és 340-et húz fel! Anglia két eszméletlen jó versenyzőt is delegált, Owen Hubbardot (aki fekvenyomásban világcsúcstartó 218,5-el), és Jurins Kengamu-t, aki ugyancsak 300 feletti guggoló, és 320-as húzó, egy jónak mondható 180 körüli nyomással. Itt bizony öldöklő csata lesz, és az első felhúzásig mi csak a hátsó sorokból integethetünk majd. De ha már így van, akkor késztessük hibára őket! Első lépésben kivesszük Enát a vetélytársak egyenletéből azzal, hogy bejelentjük a felhúzás kezdősúlyát 317,5 kg-ra (ami szép-szép, de valljuk be, messze nem elég az összetettbeli versenyhez). Ezzel a többi ország el is könyveli, hogy itt van a magyar válogatott, és felhúzás éremre, esetleg 340 kg körüli világcsúcsra törhetnek majd Enával, de hát ez semmit nem jelent az igazi összetett küzdelem szempontjából.
Aki látott már közelebbről ilyen nemzetközi versenyt az tudja, hogy ilyenkor a bemelegítőben a vezetőedzők kémeket küldenek szerteszét a teremben, hogy szemmel tartsák a potenciális vetélytársakat is. Minden országból van egy ember a kihelyezett képernyők előtt, füzettel, tollal, tablettel felszerelve és lesi, hogy mit diktál be az ellenfél. Nézik és számolják a testsúlyokat, a kisorsolt emelési sorrendet, kalkulálják a kémjelentések alapján, hogy blöff-e, amit bediktált az ellenfél, kockáztassanak, vagy blöfföljenek maguk is stb. Az Eurosport főműsoridős "A" csoportba szerencsére csak 10 versenyző jut be, de így is ezer változós képlettel dolgoznak az edzők. Itt egyszerre kell szakértőnek lenni erőemelésben, matekban, lélektanban, adminisztrációban és kártya nélküli pókerben.
A platformon közben magához képest nagyon jót megy Ena guggolásban (272,5 kg, három érvényes gyakorlattal), a 7. helyen fordulunk fekvenyomásra. A taktikánk kezére játszott, hogy az új-zélandi, az amerikai és a brit vetélytárs is csak egymást tekintik ellenfélnek, kockáztatnak és mindegyikük túl is vállalja magát guggolásban, elrontva a 3. kísérletüket. Ena fekvenyomásánál érezhető volt a bemondók és a közönség finom szánakozása, de méltósággal tartottuk magunkat és három érvényes, és sajnos mikroszkopikus gyakorlattal 145 kg-ig jutottunk. A felhúzásra a dicstelen utolsó helyen fordultunk, és mit ad isten pont 70 kg lemaradásban voltunk az éllovas amerikaival szemben, az üldözőbolyhoz képest pedig 50-60 kg deficitben.
Említettem volt, felhúzásnál a tavalyi VB óta már mindenki tudta, hogy Ena majd jön, és szépen rákér akárkire a végén, hogy aranyérmet nyerjen a húzásban, talán világcsúccsal. Ezzel a helyzettel persze kevés kivétellel mindenki boldog is volt, hiszen Ena már nem veszélyezteti az összetett versenyt, a "nagyok" szépen lejátszák maguk között az igazán számottevő medáliákat. A felhúzás arany hadd menjen a magyarokhoz, bánja kánya. Amivel szinte senki nem számolt/tam/tunk/tak az az volt, hogy a kevés kivételt Enahoro Asein, a magyar válogatott tagja alkotta. A fejébe vette, hogy menjünk az összetett dobogóért, és nem ez volt a leghajmeresztőbb dolog, amit aznapra megálmodott! Erről később.
A bemelegítőben a felhúzását látva gyorsan megemeltük a kezdőfogását az aktuális EQ világcsúcs fölé fél kilóval, a raw világcsúcs fölé 9 kg-al: 345,5kg. Ez némi felhorkanást váltott ki a sokat próbált emelők, veterán edzők és az ínyenc közönség soraiban. Talán volt már hasonló vállalkozó kedvű emelő, elvétve sikeres is, de azért merőben szokatlan. Kezdőfogásra nem szokás világcsúcsot kérni. Mondanom sem kell, hogy nagy várakozással és nem kevés szkepticizmussal várták Enát a színpadra. Hányszor láttuk már, hogy egy fogásspecialista a puszta egótól hajtva, túl sokat kér a rúdra, csak hogy megszégyenülve kullogjon el! Néhányan talán szerették volna látni, hogy blöff volt az egész, várták, hogy a lufi kipukkanjon. A legtöbben fogcsikorgatós, de sikeres darálást vártak.
Nos, Ena jött, és a 345,5 kg-os világcsúcsot üres rúdként kapta fel. A közönség méhkasként bolydult fel, és esküdni mertem volna, hogy szó szerint hangosan zümmögni kezdett. Az edzők hátul zavarodottan futkároztak fel- alá. A csapatok intézői döbbenten meredtek maguk elé. Hiba a mátrixban! Az eddig még előttünk nyargaló svéd versenyző edzője bánatosan vádló szemekkel nézett ránk: "de hát nem erről volt szó!", üzente némán. Ilyen nem volt még a karrierjük során. Láttak már számtalan világcsúcsot, hatalmas versenyzőket, de az aktuális felnőtt világcsúcsnál 9 kg-al feljebbi kezdőfogás most röpül fel, mintha ropi lenne. Ezt emészteni kell. A hozzáértőket az is nagyon megzavarta, hogy a gyakorlatból egész egyszerűen nem lehetett tudni, hogy mennyi van még benne. Gyors diskurzus Enával, és elhatározzuk, hogy az összetett bronzérmet célozzuk a következő fogással. A vetélytársak a Dallas fénykorát idéző árgus szemekkel nézik a képernyőt, hogy mit adunk le másodikra. Ha a 345,5 kg felvillanása felzaklatta a T. publikumot, ez a 362,5 kg-os bejelentés kijózanító jégfürdőként hat. Mélyről törő hördülés a közönségből, valahonnan hátulról egy brit akcentust hallok, "This is madness!" "Őrület!"
Az angol edzők vadul csépelik a mobiljukon a számológépet, az új-zélandiak lehorgasztják a fejüket, az amcsik laposan pislognak felénk, kissé megrendültek, de még magabiztosak - előnyük behozhatatlannak tűnik. Hirtelen egy tonna tégla erejével üt meg mindenkit a felismerés: a világ legjobb felhúzója itt van a mezőnyben, és rád mosolyogva bekéri azt, amivel eléd kerül, és semmit, de semmit nem tudsz ellene tenni. Még a betonbiztos első helyen lévő amerikai versenyző is egy árnyalattal sápadtabb a szokásosnál. Az edzője kincstári optimizmussal próbálja leplezni aggodalmát. Harsányságuk jócskán alábbhagy. De nincs vége, még nincs vége, mindenkinek elő kell vennie az utolsó tartalékokat, és küzdeni, küzdeni a végsőkig, mint a 6. hadsereg Sztálingrád alatt.
A második körben Wallace az elképzelhető maxát kéri és 315-öt felhúz, hogy szilárdítsa az előnyét Jurinsal szemben. Jurins 320-al 15 kg-ra faragja az amerikai összetettbeli előnyét. De micsoda 320 ez! Az utolsó energiamorzsákat is feléli a szervezete közben. Monigatti 330-ra emel (ami egy monstre felhúzás önmagában is), meg is csinálja, de érvénytelen!
A közönség idegesen feszeng a székekben - közelgő vihart éreznek -, az internetes kommentátorok próbálják túlkiabálni a tapsot és a zajt. Ena zen nyugalommal jelenik meg utolsó emelőként a második kísérletre. Rólunk csapattagokról ez kevéssé mondható el. Ena testvére remeg. Én önkéntelenül ordítok, fogalmam sincs, hogy totál beégés vagy mennybemenetel lesz-e ez a 362,5. Ember nem csinálta még meg a világtörténelemben az biztos. Reméltem, hogy nem számoltuk el, mire képes. Edzésen 355 kg volt a legjobbja. Hátul a bemelegítőben még a versenyzők is odatódulnak a képernyő elé, hogy lássák a csodát. S a csoda érkezik. A 362,5 kg káprázatos sebességgel hagyja el a talajt és megérkezik a rendeltetési helyére. Itt már nem halljuk egymást az ovációtól. Ena szerényen fogadja a gratulációt, a közönség ordítva élteti. Mindenki érzi, hogy dráma következik.
Ena, itt még csak 362,5 kg-al
A verseny bemondója fittyet hányva a posztjára elefántként tör a mikrofonzsinórok, kamerakábelek erdején át a technikai asztalhoz, ahová én faarcot erőltetve ezer égető szempártól kísérve titokzatos-fontoskodva leadom a harmadik kísérletünkre a papírt. Arca sugárzik a boldogságtól és az izgalomtól és azt rebegi templomi áhitattal, "ezt látni akarom, ezt látni akarom!" Ez az ember eddig az egész verseny alatt nem mozdult a helyéről. A nézőtér innen takarásban van, csak hallom, ahogy a közönség és a szakma egy emberként felbődül, mint akit szíven szúrtak: a harmadikra 375 kg! Ez összetett ezüstérmet jelentene Enának, és soha, de soha nem látott mértékű emelést (30 kg-ot) egy 11 éve fennálló csúcsra, valamint 17,5 kg-ot Kumpuniemi bácsi örökéletű all-time rekordjára.
A stábok, a nézők, de még a bírók és zsűri adrenalinszintje is az egekben a harmadik körben. Feszülnek az izmok, szakadoznak a hangszálak, mindenki izzad, mint kutya a koreai konyhán. Észreveszem, hogy begörcsöl a tenyerem annyira markolom a tollat, és foszlányokra gyűröm a papírjaimat. Mindegy. Gyorsan kipillantok Enára, hogy megnyugtassam. Nyugtatni?! Tudomást sem vesz a világról, arról, hogy mindenki őt várja, csak hallgatja a kis zenéjét és könnyedén táncikál! Ez TÁNCIKÁL!!!
A harmadik, utolsó felhúzáskör kezdődik. A vetélytársak teljesen elkészültek az idegeikkel és az erejükkel. Hubbard hibázik 302,5-en az összetett ezüstért, Wallace kétségbeesetten megpróbálja növelni az előnyét 322,5 kg-al, de nem sikerül neki. Mostanra teljesen elhalkul az amerikai csapat. Wallace csendesen leül egy sarokba, fejére borítja a törülközőjét. Szerintem imádkozik. Az angol Jurins is rámegy 322,5-re, esélye sincs még a földtől sem elszakítani. Monigatti 340-re kéri minden mindegy alapon, ő is az ezüstre hajt, kis híján sikerül is neki, de mégsem. Eredeti aranyesélyesből az 5. helyre csúszott vissza! Tim Monigatti iszonyú jó felhúzó. De emberek, senkit sem érdekel a ma délelőtt még világcsúcsnak számító 340-je, mert mindenki az utolsó versenyzőt várja, a magyar színekben! A közönség, a bírók, a zsűri(!), a médiacsapat, az ellenfelek, a gyúrók, a takarítónéni, talán az udvaron a cerkófmajmok is (Dél-Afrikában vagyunk, ugye). Mert Ena bronza már biztosítva van, és egyedül neki van még egy fogása. Mihez kezd vele?
Az ezüsthöz "csak" 372,5 kg kell neki. "Csak". Ma reggel még mindenki elmeorvosért kiáltott volna, ha valaki akár csak halovány utalást tesz egy ekkora súlyra a kategóriában. De most már este van, és a közönség látott egy sci-fit idéző 362,5-et. Jurins, aki ebben a pillanatban még ezüstérmes pozícióban van remegő szájszéllel, de sportszerűen tartva magát néz ránk.
Azt csak a magyar csapat tudja és mérlegeli, hogy Magyarországnak nem volt összetett érme 2004 óta, amikor is Árvai István aranyat nyert. Kell az az ezüst! Minden józan edző, szakember, sportbarát hűvös és kérlelhetetlen logikával azonnal a helyszínen levezeti magában és a társainak, hogy itt rá kell menni az ezüstre. Bármi más őrültség és istenkáromlás, a bronz már biztos, az arany elérhetetlen 22,5 kg távolságban. Monigatti húzása után rendelkezésünkre áll kb. 30 másodperc. E fél perc alatt három enciklopédiányi adatot és egy brazil szappanopera évadnyi érzelmet dolgozok fel magamban, még Ena is habozik. Tudjuk, hogy a biztos, megfogható, reális kísérlet az utunk. A világegyetem összes jele a rikító neonfénnyel villódzó 372,5 kg-ra mutat.
Hát persze, hogy nem azt kérjük be! Ena szavait idézve:
Ezt nem lehetett jobban és tömörebben megfogalmazni. Mert ott van az a fránya szív! Na, annak nem lehet parancsolni, akármit is mond az ész. A szív hajt minket előre, önfeledt vadsággal dobjuk sutba az összes józan megfontolást, mérlegelést, tervet az ezüstéremre előre megírt 372,5 kg-os papírral. Bekapcsol a vadászösztön, ezt a koncot nem eresztjük! Gyere te aranyos 385 kg, itt vagyunk!!!
Felvillan a kísérletváltoztatás a kivetítőn: 385 kg. A közönségnek csak ennyi kellett! A 10-es erősségű tájfun erejével tört elő a hangzavar. Titokban mindenki remélte ezt a súlyválasztást, de soha, soha nem lett volna senki olyan őrült, hogy el is merje hinni! Az edzők és a segítők, a versenytársak már rég hátrahagyták a bemelegítőt. A közönség tombolva áll a székeken. Lapozók kidagadt nyaki erekkel ordítanak, az internetes kommentátor csapat áll a székén, pedig ők mindent jól láthatnának ülve is. A periférián látni vélem, hogy a zsűri, igen a ZSŰRI is felállva biztat minket! Az elképesztő hangorkánból csak foszlányokat értünk, "az aranyért megy!", "ez nem lehet igaz!", "hihetetlen!" stb.
A tárcsák felrakása és a valós kísérlet között megfagy számomra az idő. Rég tapasztalt érzelmek törnek elő kis magyar küldöttségünkben és remélem a képernyők előtt ülő hazánkfiaiban is. Végre, újra megérkeztünk! Micsoda büszkeség a piros-fehér-zöldet viselni egy erőemelő világversenyen! Nem másért, mint a VB címért fogunk húzni!!! Open, férfi erőemelésben, ott is a legtömörebb kategóriák egyikében. Ez az IPF VB emberek, ennél nincs feljebb az erőemelésben! Értitek, a VB címért! Magyarországnak! 20 év csetlés-botlás után... Újra!
Természetesen az egész képtelen őrültség. 385 kg! Ez 14 darab piros 25 kg-os tárcsa, két 5 kg-os tárcsa, plusz a rúd szorítókkal. Rápillantani is nehéz. 3 súlycsoporttal feljebb 120 kg-ban ennyi a világcsúcs. Ott vár ránk fellapozva.
Már Ena vérnyomása is magasabb. Szaporábban ver a szív, de még mindig ő a legnyugodtabb ember a teremben. Kimegy a platformra. Jurins, aki a második helyen állt az amerikai mögött később bevallotta, hogy annyira megérintette a pillanat nagysága, hogy azt kívánta, nem baj, ha az ezüstjéből bronz lesz, csak húzza fel Ena, mert a sportunkban ennél nagyobb momentumot nem lehet átélni. Amikor valaki a sztárokkal teletűzdelt mezőnyben totál outsiderként, 70 kg hátrányból érkezve, egy kis országot képviselve valós eséllyel aranyéremért emelhet.
Ena pedig felhúzta a 385 kg-ot, és egy pillanatra meg is tartotta. Azonban a le vezényszó előtt le kellett tennie, mert dőlni kezdett az iszonyatos a súllyal. A gyakorlat érvénytelen. Minden más esetben sportszerű taps, és ez a vége. De nem most, nem itt, nem nekünk!
Próbálnám Enát lehívni a platformról, de a tömeg szó szerint ünnepel és követeli a hőst. Kisvártatva a vállukra veszik! Nem lehet hozzáférni. A Beatles autogramosztó rendezvénye lehetett hasonló a helyi leánygimnáziumban. A zsűri tagjai, a versenybírók jönnek elő az asztal mögül, és hosszasan rázzák a kezét, ölelgetik! Na, ilyet sem láttam még SOHA! A közönség nem engedi el, tapogatják, kézről-kézre adják. Már valahol a hátsó sorokban van, nem is látni a tumultusban, csak a sokaság hullámzásából lehet érezni merre jár. Nem lehet lerázni a több száz embert, mert mindenki ott akar lenni. Ő csak kacag, és fogadja az áradó szeretetet, amit ez a fanatikus tömeg adni tud.
A Rocky Balboa c. film végjelenete a való életben ismétlődik a szemünk előtt. Rocky úgy nyer és söpri be a mindent elsöprő ovációt, hogy hivatalosan nem ő a meccs győztese. A papíron győztessel senki sem foglalkozott a filmben sem, és ott Sun City-ben sem. A valódi diadal és győzelem: elnyerni a tömeg szívét. 2022. június 8-án este, Enahoro Asein a magyar válogatott melegítőjében megmutatta nekünk, hogy ez nem csak a filmekben lehetséges.
Közel 20 év után összetett VB érmet szereztünk felnőtt férfi erőemelésben. Most bronzot. Apropó, Ena már jelezte, hogy van egy ötlete...
Fekete Miklós
Erőemelő Szövetségi Kapitány
Ui: A csapat többi tagjának hálás köszönet: Uwa Asein, Josh King és Mata Erik. Bónusz track-nak itt a 385 kg videón!
Az igazat megvallva, ez egy töményen szakmai tartalmú cikk, lehetséges, hogy csak az erőeméssel intenzíven foglalkozókat érdekli. Aki nem szeret olvasni, vagy nem érdekli annyira az erőemelés találjon valami könnyedebbet.
_______________________
A történelemben első alkalommal jelentek meg az IPF adminisztrációs oldalán világranglisták, amelyek mindkét szakágra (erőemelés/fekvenyomás), mindkét nemre, és az összes korosztályra vonatkozóan összeállították a súlycsoportoktól független rangsort a 2021-es évben elért eredmények alapján.
Mi egy ranglista értelme?
Az IPF GL pontok (a GL itt a GoodLift-et jelenti, ami az IPF eredményeket és versenynevezéseket tartalmazó kiszolgáló felülete és társoldala) segítségével az adott súlycsoportban elnyert érmektől vagy helyezésektől függetlenül is el tudja magát helyezni magát az ember az erőemelés világában. Össze tudja mérni magát akár a felnőtt (open) korcsoportban minden az évben indult versenyző eredményével, vagy akár saját korcsoportjára szűkítve (ahol esetleg jelentősen jobb helyezésre számíthat, mint az open korcsoport ranglistáján).
Hiába lett valaki tehát mondjuk bronzérmes egy nem "sűrűn lakott" korosztályban és üres súlycsoportban (mert mondjuk hárman indultak), ezen a ranglistán az éremtől független, összképi eredményt is megnézheti, hogy hányadik helyet foglalja el a világszintű hierarchiában.
Az IPF fenti rangsorában csak a nemzetközi versenyen indulók szerepelnek, országos versenyekre nem lát rá a rendszer, de ha valaki kíváncsiságból kiszámolja a saját GL pontjait az alábbi linken található - egyébként magyar fejlesztésű - alkalmazással, (le kell tölteni telefonra), akkor szemfelnyitó élményben lehet része. Egészen ritka esetben pedig homlokracsapós felismerésben, hogy "Az ördögbe, hát nem világbajnok lehettem volna!"... Szinte biztos, hogy nem, de ez egy másik történet.
Hegedüs Áron - a magyar férfi listavezető.
Apropó világbajnokok. A ranglisták értelmezéséhez hasznos némi háttérinfóval rendelkezni:
Aki benne van a sportban az tudja, hogy a magyar erőemelés aranykorszaka a 90-es évek végére és a 2000-es évek elejére tehető, amikor háromfogásos erőemelőink Magyarország eddigi mindösszesen három felnőtt világbajnoki címét szállították Mészáros Tibor (1998) és Árvai István (2003, 2004) révén.
Nemzetközi szinten az egyfogásos fekvenyomó versenyeken mindig sokkal jobban ment a magyaroknak, mint a háromfogásos erőemelésben. A 2000-es évek tájékán az Ónozó Szabolcs, Kupcsik László, Mészáros László nevével fémjelzett "aranycsapat" sorra nyerte a versenyeket, és a női fekvenyomóink is kiválónak számítottak nemzetközi viszonylatban.
Ez azonban elég régen volt. Olyan régen, hogy a sasszemű olvasó esetleg nem is találja a hivatkozott linkeken a fenti versenyzők összes ragyogó eredményét, hiszen azok jóval az általános eredmény-digitalizálás korszaka előtt születtek.
2005-től egy nagyon hosszú, eredmény-aszályos időszak köszöntött be, amit csak néha-néha tudott egy-egy helyezés, esetleg fogásnembeli érem enyhíteni, leginkább női fekvenyomóink jóvoltából, és inkább csak korosztályos versenyeken, nem a legnagyobb presztízsű open kategóriában.
Felnőtt erőemelésben (kiemelve itt a különbséget a háromfogásos "erőemelés" és az egyfogásos "fekvenyomás" között), 2021-et megelőzően a férfi mezőnyben EPF vagy IPF által szervezett nemzetközi versenyen csupán három összetett aranyéremre futotta az EPF Duna Kupán (ami kb. egy Közép-Európa bajnokságnak felelt meg.) Ezek:
Fekete Miklós 2009, 82,5kg aranyérem és abszolút 1. hely
Ódor András 2013, 93kg aranyérem, és abszolút 5. hely
A neutroncsillag-sűrűségű felnőtt férfi háromfogásos erőemelő mezőnyben óriási fegyvertényt jelentett már a pontszerző 6. helyezés is összetettben.
A raw (segítő ruhák és bandázsok nélküli igazi erőn alapuló) versenyek 2012-ben bekövetkezett térhódítása példátlan robbanásszerű létszámnövekedést hozott. Tízezrével özönlöttek az emberek a sportba, ami hatalmas merítési lehetőséget teremtett nemzetközi szinten a jobbnál-jobb tehetségekből. Olyan országok kerültek az erőemelő térképre, akik addig nem igazán tündököltek eredményeikkel (Franciaország, Olaszország, Algéria vagy akár Írország).
Mi sem mutatja ezt jobban, mint a tény, hogy az első 2013-ban megrendezett raw VB férfi bajnokai átlagban már csak a 4-6. helyen végeztek volna a 2019-es raw VB-n. Ugyanezek a 2013-as bajnokok 2021-ben a VB-n tovább csúsztak volna vissza átlagosan az 5-8. helyre! A mezőny tehát egyik évről a másikra is ijesztő ütemben erősödött még úgy is, hogy 2020-ban járványügyi korlátozások miatt nem tartottak világbajnokságot.
___________________
Itt érkezünk el a cikk címében szereplő témánkhoz. Noha ez a cikk a klasszikus háromfogásos erőemelésre fókuszál, elöljáróban meg kell említenünk, hogy az egyfogásos fekvenyomó versenyeken is ragyogó eredmények születtek idén Nyers Mónika (felnőtt fekvenyomó világbajnok, Masters 1 világcsúccsal), Szabó Ágnes (felnőtt fekvenyomó világbajnok), Schauer Kornél (Masters fekvenyomó világbajnok) és Cserna János (Masters fekvenyomó világbajnok) révén, amit itt most terjedelmi okokból nem részletezünk. A linkeken utána lehet nézni az eredményeknek.
___________________
Amit viszont tésztavékonyságúra kinyújtunk és kifejtünk azok a 2021-es háromfogásos erőemelés eredmények:
Kezdjük a nőkkel!
Női ranglista:
Erőemelésben open (felnőtt korosztályban) a ranglistán a legelőkelőbb helyen szereplő magyar Rozsnyai-Kovács Aletta, aki a 35. helyet foglalja el a teljes női felnőtt mezőnyben a világon. A magyar erőemelők közül a valaha volt legmagasabb IPF GL pontszámot 102,5 pontot érte el Aletta a férfiak eredményeit is ideszámítva. Aletta idén junior korosztályban a VB-n éppenhogy lemaradt a bronzéremről, viszont a junior EB-n már ezüstérmes lett 63kg-ban. A női juniorok között az összesített ranglistán a 7. helyet szerezte meg! Elképesztő magyar csúcsokkal (63kg junior és open magyar rekord 465kg) tűzdelt éves teljesítménye bőven az első 50 versenyző közé repítette őt nemzetközileg open-ben. Teljesítményét külön kiemelendő, hogy a második legjobb magyar női versenyző (aki ugyancsak két fejjel kiemelkedik a magyar mezőnyből) Sallai Eszter open-ben a 153., juniorban pedig 60. helyen áll a ranglistán. A harmadik legjobb magyar hölgy Kiss Anett open-ben a 209., mastersben a 17. helyet foglalja el a világranlistán.
A három legelőkelőbb női felnőtt helyezést elért versenyzőnk egyike sem a 24-39 éves felnőtt korosztályból került ki. Természetesen az open (magyarul: felnőtt) korosztály bármely 14. életévét betöltött versenyző számára nyitott (ezért is open), de itt jellemzően a 24-39 évesek a legerősebbek, nem a juniorok (19-23 év közöttiek), vagy a Masters-ek (40 évet betöltöttek).
Mindezzel együtt elmondható, hogy korosztályban felkerültünk a térképre, Aletta révén pedig a felnőttben is letettük a névjegyünket női erőemelésben.
Rozsnyai-Kovács Aletta - a legjobb magyar versenyző, nem csak a nők között
Férfi ranglista:
A férfiaknál hagyományosan még ennél is öldöklőbb verseny. A raw open ranglista századik helyéhez (98,749 IPF GL pont eléréséhez) érzékeltetésül minimum az kell, hogy egy 74 kg-os verenyző 672,5 kg fölött teljesítsen összetettben, 83kg-ban ehhez már 712,5 kg kellene, 93-ban 750 kg, 105-ben 790 kg, 120-ban 850 kg, +120-ban pedig (testsúlytól függően) 930 kg körül! Beszédes számok! Magyarországon legfeljebb 5-6 ember ért el ilyen magas IPF GL pontszámot a raw versenyek bő 10 éves történetében.
Így már érthető, miért olyan nagy szó, hogy 2021-ben mindjárt 3 magyar is bekerült az első 100-ba az open erőemelő világranglistán!
A listavezető, és ezzel legeredményesebb magyar férfi versenyző Hegedüs Áron a 68. helyen áll. Ezt a raw VB-n kivívott 5. helyével érte el, ami az elmúlt 17 év legjobb magyar férfi VB helyezése volt felnőtt erőemelésben. Desszertnek pedig ott van a felhúzás magyar csúcsa 105kg-os kategóriában 332,5 kg-al!
Két hellyel hátrébb Fekete Miklós a 70. helyen áll az open ranglistán. Masters 1 világ- és Európa-bajnok idén, felnőtt magyar összetett csúccsal 767.5 kg 93kg-os súlycsoportban. Miklós a Masters világranglistán a 3. helyen áll (mindössze 5 Masters korú versenyző került be az open első 100-ba).
Harmadik legjobb magyarként Bereczki-Király Szilárd a 77. helyen áll az open ranglistán. Szilárd idén junior erőemelésben EB ezüstérmes összetettben (és egy kis fekvenyomás kitérővel junior világbajnok is). 120kg-os súlycsoportban elért 830 kg-os összetett felnőtt magyar csúcsa az idei év abszolút számokban legnagyobb emelt súlya (és a valaha volt 3. legnagyobb magyar összetettje).
Mind a három versenyző elérte a lélektani határnak számító 100 IPF GL pontot a teljesítményével. A fentebb említett Rozsnyai Kovács Alettával kiegészülve 4 magyar versenyző is 100 IPF GL pont fölé került így idén.
Ki kell emelnünk ezen kívül Susa Olivért, aki a legfiatalabb ifi korosztályban (18 év alatti) raw VB bronzérmes és fekvenyomás fogásnemben világcsúcsot ért el 93kg-ban (187 kg). Az erőemelő ifjúsági világranglistán Olivér a nagyon előkelő 5. helyet foglalja el.
Ugyancsak meg kell említenünk Bana Milánt, aki junior +120 kg-ban fekvenyomás fogásnemi VB aranyat nyert, valamint minden idők 4. legnagyobb magyar összetett emelt súllyal végzett idén. Háromfogásos erőemelőként a juniorok között a fekvenyomó specialistáknál is nagyobb súlyt nyomott, és övé idén a világon a második legnagyobb fekvenyomás abszolút értékben a 23 év alattiak között!
Konklúzióként elmondható tehát, hogy a kétezres évek eleje óta ilyen jó eredményeket nem értünk el férfi erőemelésben, és a jövő is igazán biztató az ifjúsági és a junior korosztályos versenyzők teljesítménye alapján.
Bana Milán és Susa Olivér korosztályos érmeket hoztak
__________________
Az erőemelő ranglista böngészése önmagában is kitűnő egó-űző gyakorlat a lelkes versenyzőnek. Milyen jó, hogy láthatjuk, mennyit ér a teljesítményünk globális összevetésben!
Külön büszkeség, hogy láthatjuk Magyarország szép lassan visszakerült az erőemelő térképre! Már nem csak elmaszatolt széljegyzetként vagyunk ott a világatlasz lapjain, hanem komolyan be-betörünk a térkép közepe felé. Hagyományos három fogásban (guggolás-fekvenyomás-felhúzás), a világ egyik legjobban fejlődő és egyre emelkedő színvonalát hozó sportjában ez több, mint örvendetes.
A 2020-as évet a Nemzetközi Űrállomáson átvészelő szerencséseken kívül szinte mindenkit rosszul érintett a világszintű COVID helyzet. Varázsütésre sötétült el a világ, amit furcsábbra még J.K Rowling sem tudott volna megírni. Szerencsére a 2021-es év elhozta a könyvekben is megszokott feloldozást, a gonosz elűzetni látszik, talán végleg, talán csak erőt gyűjt és visszatér, mint Voldemort.
A versenyek élménye távoli rózsaszín homályba burkolódzott az év elején. Szinte éreztük a hátunkban a vidéki utak okozta zsibbadtságot, az általános iskolák rozzant bordásfallal keretezett tornatermeinek gumi- és izzadtságszagát. Már vártuk, hogy a legmeghökkentőbb bemelegítő helységekben, hogyan tudunk felkészülni a fogásainkra, de ez csupán álmodozás volt a maszk alatt átélt oxigénhiánytól.
Ezért volt jó hír, hogy a tavaly kétszer is elmaradt női OB a budapesti sportcsarnokkal és a legkülönbözőbb érmekkel, különdíjjakkal, pénznyereménnyel, úgy robbantotta be az idei versenyszezont, mint ahogy egy főnix a hamvaiból kikelve új életre kél. A feltámadás tényét a még nagyobb szabású két platformos férfi Erőemelő Országos Bajnokság biztosította. HURRÁ!
Most, hogy végre újra nyeregben érezhetjük szeretett sportunkat, az SBD is feltámad és egy új az eddigiek közül talán az egyik legmenőbb nyári limitált szériával áll elő, amit stílusosan Phoenix Range-nek neveztek el. Most már biztosnak érezhetjük újra az életünk.
A részletek folyamatosan fognak szivárogni egészen ma estétől július 15-ig, amikortól megrendelhető lesz a webshopból a teljes termékvonal. Mivel limitált ezért nem tartunk majd nagy mennyiségeket raktáron, igyekezzen mindenki aki szeretne belőle, mert a készletek végesek.
Előrendeléseket a webshopos elérhetőségeken pedig le tudtok adni telefonon, e-mailen, vagy akármelyik közösségi médiás felületen.
Az élet az SBD háza táján nem állt meg. Igaz, a limitáltaknál megszokott hírverés nélkül, két új termék is felbukkant.
Az 1900-as évek elején főképp a kék galléros rétegben volt a szlengben a "bean" a fejre egy amolyan becenév. Ebből lett végül a beanie neve, ami anno a munkásosztályban volt népszerű, praktikussága miatt. Egyrészt melegíti a fejet, másrészt összefogja a hajat munkaközben. Az ötvenes évekre aztán elterjedt a sportolók között is pont a fennt említett praktikussága miatt is, és szép lassan a sportolóktól átszivárgott a divat világába. Mostanra pedig egy teljesen trendi viselet, férfiak, nők és gyerekek között egyaránt. Érdekes, hogy a "cap" azaz magyarban a baseball sapka, is a beanieből lett, először egy ilyen sapka volt szemellenzővel, majd ebből fejlődött tovább nyári viseletnek.
Mindez nyilván azért érdekes, mert az SBD is kihozott, egy remek ilyen sapkát, hogy az edzőtermen kívül is legyen SBD cuccunk amit hordhatunk. Egy kis légy a levesben, hogy a termékbevezetés épp nyár elejére sikeredett, de vannak akik egész évben szeretnek sapkát hordani, a többiek tankolhatnak egy váratlan jégkorszakra, vagy csak simán télire.
A másik megjelenés egy új póló ami csupán a designban változott. Kihozott az SBD klasszikus pólót, ami csupán annyit jelent, hogy a pólók világában egy megszokottan a bal mellkason van a logó. Egyrészt így sokkal visszafogottabb, ezért utcán is jobban viselhető. Mindeközben a 2020-ban bevezetett ultra-prémium anyagból és ugyanazzal a szabással készül, így a minőség töretlen, mégis több helyre felvehető viselet.
Innen tudjátok megrendelni, ha még a céges meetingen is SBD pólóban lennétek, vagy fázós a fejetek:
Anyasportágunkra az erőemelésre mindig nagy reflektorfény vetül az SBD-nél. Az elmúlt években Magyarországon az erőemelés soha nem látott fejlődése és létszámbeli bővülése tapasztalható.
Az erőemelés szépségét és előnyeit ma élvező emberként kötelességünk megállni egy pillanatra, és hálával emlékezni Gruber Vilmosra, az emberre, aki meghonosította országunkban ezt a jó értelemben vett függőséget okozó sportot.
Vili bácsi személyiségénél és habitusánál fogva is különlegesség. Katona édesapja elesett a fronton, Vili nagyon kemény környezetben még annál is keményebb emberré vált. Szókimondó, karakán természetének híre messze megelőzte, nála nem lehetett mismásolni, sunnyogni. Ez a tulajdonsága nagyon jól jött, amikor Szövetségi kapitányként dirigálta a junior és felnőtt erőemelő válogatottakat a 90-es években.
1968-ban szerveztek először erőemelő versenyt Magyarországon, ahol Vili már szervezője, sőt mozgatórugója volt a kezdeményezésnek. Több ezer ember gyűlt össze a Jégszínházban a versenysportunk bölcsőjénél.
A korai versenyek és szervezeti tevékenység megalapozásából is jócskán kivette a részét. Számtalan országos és helyi megmérettetést hozott tető alá öt évtized alatt. Fáradhatatlanul, óriási energiával nevelte a fiatal versenyzőket. Szó szerint száz és száz emberrel foglalkozott, felkutatta, nevelte, edzette őket.
A 60-as évek végén XI. kerületi Csóka utcában ő ismertette és szerettette meg Rónaszéki Andrással, a Magyar Erőemelő Szövetség későbbi elnökével a sportágat. Kettejük elmondása szerint egy mosókonyhában felfordított teknőn edzettek a hőskorban. Évtizedekkel később is vállt-vállnak vetve találjuk őket, ahogy szeretett sportágjukért dolgoztak. Vili bácsi alelnöki posztot vállalt András mellett. Sorsuk életük végéig összefonódott, mindketten 2021-ben hagytak itt minket.
Vili bácsi szíve csücske, az óbudai Gruber's Gym a 80-as években újító kezdeményezés volt, amely nem csak egy egyszerű edzőterem, hanem az erőemelést népszerűsítő intézmény volt már az akkori hatalom és hatóságok szemében is.
A Békásmegyeri lakótelep házfalán található "freskó" is őrzi Gruber Vili emlékét
Vili is ez nekünk hátramaradóknak: az erőemelő sport utánozhatatlan és megismételhetetlen intézménye.
Gruber Vilmos 2021 április 8-án eltávozott közülünk a fizikai valóságban. Ránk maradt viszont szellemisége, életének 78 évének több, mint 50 évnyi sportmunkássága. Életvidám nevetése örökre a fülünkben cseng. A filozófiája az volt, hogy az előre utat kell nézni, és nekünk is ezt kell tennünk, ha fel akarunk nőni a tanításához.
Fanfár és kürtszó, ujjongó tömegek, a fiatal lányok virágszirmot dobnak a bevonuló Endure termékek lábai elé.
Aki lemaradt volna a sejtelmes felvezetésről az itt olvashat róla.
A tömör mondanivaló pedig ez:
Az SBD eddig talán legmenőbb limitált szériája jelent meg, ami Endure név alatt fut. A most divatos khaki, katonai zöldre hasonlító színvilág szinte a teljes SBD palettát felöleli. Elképesztő póló, mez és zokni minőség. A többi termék pedig a legvagányabb színben hozza, amit eddig is.
Fontos, hogy csak kb. 10 napig, azaz december 6, vasárnap éjfélig tudjuk az előrendeléseket felvenni, hogy még karácsony előtt biztosan megkaphasd.
Az utána befutó rendeléseket nem biztos, hogy ki tudjuk szolgálni (lehetséges, csak nem tuti).
Még egy támpont, amit az évek alatt tapasztaltunk: ha csak a leghalványabb gyanú merül fel benned, hogy ebből a szériából neked kellene, akkor NE VÁRJ, mert nem lesz később. Most rendelj belőle.
Egész egyszerűen ezért limitált (magyarul: korlátozott ideig elérhető) ez a széria - nincs végtelen készlet belőle a gyárban sem, és nem is gyártanak utólag sem belőle (eddig egyetlen limitált sorozatot sem ismételt az SBD).
Tehát: lehetőleg ma, de legkésőbb december 6-ig add le a rendelést, hogy később ne bánkódj, hogy lemaradtál.
Ugyan a COVID világszerte felborította a hétköznapok megszokott forgatókönyvét, mégis a kezedben marad a döntés: ülsz és vársz, vagy teszel is valamit, hogy továbbra is mozgasd a tested, edzésben maradj?
Lássuk be, a vírus vagy a hatóságok átkozása önmagában nem fog téged jó formában tartani. Az okosabb ember azt nézi, mit tud ő tenni.
a) tudsz edzeni otthon saját testsúllyal, gumiszalaggal kettlebell-el stb. De megnézhetsz három tucat kung-fu filmet is, és eljuthatsz egy teszkós shaolin szerzetes szintjére.
b) építesz egy garázstermet magadnak. Ez is nagyon jó opció azoknak, akik megtehetik.
c) ha igazolt versenysportoló vagy, akkor a törvény megengedi, hogy edzésre használd az elérhető termeket. Ideális esetben már eleve egy ilyen sportegyesületi létesítményben edzettél, tehát nem kell nagyot változtatnod, de ha nem, akkor érdeklődj (például emailben tőlünk), hol engednek edzeni ilyen feltételek mellett.
A lényeg az, hogy ne állj meg, ne add fel, egyszóval tarts ki!
Fantasztikus, hogy milyen távoli vagy elérhetetlennek tűnő célokat megvalósítottak már a jó öreg, egyszerű kitartás útján.
Sok ilyenről lehet olvasni Walt Disney-től kezdve, akit a kreativitás hiánya indoklással sokszor eltanácsoltak Hollywoodból, Edison-on keresztül, aki 1000 sikertelen kísérlet után hozta létre a működő izzót, a Starbucks alapítójáig, aki 242(!) bankba látogatott el, mielőtt hitelhez jutott a vállalkozás elindításához.
Ki tudja, lehet, hogy a saját szakterületeden te leszel a következő Edison! Csak tarts ki.
Az SBD az idei év megpróbáltatásaira válaszul kihozta az új limitált ENDURE sorozatát. Az Endure angol szó jelentése (micsoda meglepetés!): 1. valami fájdalmas vagy nehéz dolgot türelmesen viselni. 2. tovább létezni, megmaradni.
Az sem merő véletlen, hogy a szó a latin "indurare", bekeményedni, felkeményedni szóból ered. Milyen sokszor is lehetett hallani a régi súlyemelő edzőktől ezt a szót: keményedj fel a súlyhoz! Sokszor nem hókusz-pókusz kellett, meg valami mágikus technika az emeléshez, hanem egyszerűen keményedj fel, amikor az előtted lévő súly, feladat, helyzet rémisztőnek tűnik, és tarts ki, amíg sikeres leszel.
Az SBD Endure limitált kiadása ennek a kitartásodnak a szimbóluma. Szóval, ENDURE, mert akkor győzni fogsz.
Most rövid ideig elérhető ez a korlátozott kiadású SBD színvilág.
Ennél pontosabb információkkal most még nem tudunk szolgálni a konkrét termékek tekintetében. Ha elég kitartó valaki, akkor lassan fény derül az SBD általunk is közzétett egyre inkább tisztuló videó és képanyagaiból, hogyan fog kinézni a november 27-től rendelhető széria. Addig is az igazán elszántak már válasz emailben vagy facebook/insta üzenetben leadhatják az előrendelésüket!
Összeségében december 6-áig vesszük fel az előrendeléseket, így még bekerülhet a karácsonyfa alá az új SBD cucc.
Mindez nyilván azért érdekes, mert az SBD is kihozott, egy remek ilyen sapkát, hogy az edzőtermen kívül is legyen SBD cuccunk amit hordhatunk. Egy kis légy a levesben, hogy a termékbevezetés épp nyár elejére sikeredett, de vannak akik egész évben szeretnek sapkát hordani, a többiek tankolhatnak egy váratlan jégkorszakra, vagy csak simán télire.
2020-ban bevezetett ultra-prémium anyagból és ugyanazzal a szabással készül, így a minőség töretlen, mégis több helyre felvehető viselet.
