Mindenki által ismeretes, közhelyszintű gondolat, hogy vannak dolgok, amiket pénzen nem lehet megvenni.

Az elképzelés abban rejlik, hogy személyes áldozatvállalás, kemény munka, becsület és emberség nélkül az életben igazán értékes dolgok elérhetetlenek. 

Bármennyire is korcsosul a világ, bármennyire sok felszínes, magamutogató paprikajancsit tol az arcunkba a Facebook, az Instagram, a Tik-Tok, a lelke legmélyén minden ember tisztában van azzal, hogy mi, vagy ki is az, akit igazán tisztelnie és becsülnie érdemes.

Ez nem egy magas lóról előadott erkölcsi szentbeszéd akar lenni, de egy milliárdos tahó, egy szuperfelkapott tahó, a végső elszámolásnál akkor is csak egy tahó. Irigyelhetjük a vagyonát, de őszinte barátság, hűség, netán tisztelet nem alakul ki irányába.

A sportvilágban ezt a koncepciót egyszerűbb belátni, mint a hétköznapi világ elsöprő médiazajában. Tudjuk, hogy kijutni egy olimpiára, világbajnokságra, és ott akár a dobogóra kerülni nem lehet a véletlen műve. 

KIÉRDEMELNI A VÁLOGATOTTSÁGOT

A mai magyar erőemelő válogatottba kerüléshez elképesztő mennyiségű munkát, időt kell fektetnie a jelölteknek, és még így sem garancia a biztos hely. Egy EB-n, VB-n egy országból maximum 8 férfi és 8 női versenyző indulhat. Egyazon súlycsoportban pedig maximum kettő. Így biztosítják egy több száz fős verseny sokszínűségét, a mezőny komolyságát, hiszen kb. negyven ország is képviselteti magát, hogy összejöjjön a súlycsoportonként akár 40-50 induló. Szóval az indulás jogát és dicsőségét ma pénzen nem lehet megvenni. Ezek a komoly emberek olyan érmekért indulnak harcba, amit ugyan a boltban kb. 5000 Ft-ért meg lehetne venni, de AZT az érmet, amire ők vágynak mégsem lehet megvásárolni, csak versenyen kiérdemelni.

Maga a címeres mez felhúzása is már önmagában óriási fegyvertény. Ezzel elérkeztem írásom mondanivalójához. A címeres mezhez. Most nem a dicsőségesen elvont fogalomról, hanem magáról a fizikai tárgyról beszélek. Eddigi nemzetközi versenyeinken ugyanis a magyar válogatott ilyen olyan, vegyes "halmazállapotú" felszerelésben képviselte országunkat a platformon. Az események és az eredmények súlyához méltatlan külsőt mutattunk.

Az SBD anyacég az elmúlt 10 év alatt szép lassan kihozott egyedi felszereléseket különféle országok válogatottjainak. Kezdték olyan erőemelő nagyhatalmakkal, mint az Egyesült Királyság (természetesen), USA, Franciaország, Svédország stb.

Minden egyes országos válogatott egyedi mez létrejöttének hátterében meghúzódik egy megállapodás, amit az adott ország hivatalos erőemelő szövetsége és az SBD Apparel anyacég kötött. Azonban még erre a szerződésre is rá kell szolgálnia az országos szövetségnek, nem lehet pénzen megvenni. Ezt is ki kell ÉRDEMELNI országos szinten. Több előző cikkben foglalkoztunk már a magyar erőemelés elmúlt években tapasztalható előrearaszolásával a nemzetközi rangsorban. Fejlődésünk nem maradt észrevétlen.

A HÍR

Nem titkolózunk tovább: 

megszületett a magyar erőemelés történetének első hivatalos egyedileg legyártott válogatott felszerelése!

Gondoltuk, a nagy alkalomra való tekintettel csinálunk egy stúdió fotózást a válogatott néhány női és férfi tagjával, hogy bemutassuk nektek a Magyar Erőemelő Szövetség erőemelő csapatának immár hivatalos versenyszettjét.

A cikk címéhez híven, ezt az egyedileg készített mezt és a hozzá tartozó felszerelést megvenni nem lehetséges, csak a mindenkori hivatalos magyar válogatottak kaphatnak belőle. Nem megvehető, csak kiérdemelhető!

A fotózáson részt vevő válogatott versenyzők és súlycsoportjaik balról jobbra haladva: Tóth Viktória 57kg, Susa Olivér 105kg, Kelement Ramóna 76kg, Budai Kristóf 120kg, Tóth Enikő 76kg, Temesvári Tamás 93kg

A HÁTTÉR

A magyar nemzeti mez projekt kb. 2019-ben indult. Öt éve a megfelelő design létrehozása volt a nagy buktató. Négy éve az, hogy nem volt anyagi keret a gyártásra. Három éve pedig az, hogy az SBD Anyacég már nagyon megnézte, hogy melyik országot tüntesse ki ezzel a kiváltsággal, mivel rettenetesen sok előkészítést és ráfordítást igényel egy ilyen szett legyártása. Az elmúlt két évben a magyar válogatott erőemelők egyre jobban sürgették, hogy nekik is legyen saját, országra szabott felszerelésük. Ez természetes is, hiszen a nagy világversenyeken rendre azt látták, hogy a kiváltságos országok versenyzői mind saját nemzeti felszerelésben versenyeznek, mi pedig vegyes kinézetű, az országunkat nem fennen hirdető ruházatban kényszerültünk szerepelni. 

Rengeteg lobbizás, tárgyalás és egyeztetés után végül idén áprilisban sikerült az elvi megállapodást létrehozni a felek között. Ekkor kezdődhetett el ismét a design, a tervezés fázisa. 

JELKÉPEINK

Ennél a pontnál azzal a nem elhanyagolandó ténnyel szembesültünk, hogy nagyon nehéz megfogni a magyarság, Magyarország lényegét egyetlen szimbólummal, tárggyal, jelképpel. A lengyeleknél ott van a címerállatuk, a sas, az USA-ban a csillagos sávos motívum, a franciáknál a gall kakas, az svédeknél a hármas korona stb. De mi fejezi ki a magyar létet? A visszafelé nyilazó honfoglaló harcosok? A nemlétező turulmadár motívum? Hunyadi vagy a végvári vitézek? A szabadságharcaink jelképei Rákóczival, Kossuthal? Egy bajszos betyár à la Rózsa Sándor? A Szent Korona? A parlament épülete? Az 56-os lyukas zászló? Mind-mind önmagában csak egy részét adja vissza hazánk teljes történelmének. Az is szempont volt, hogy még a külföldiek számára is jelentsen valamit a mez, ugyanakkor ne idézzünk elő visszatetsző szimbólum-zsúfoltságot (nem kéne hirdetőoszloppá silányítani a nemzeti versenyruházatot).

A kezdeti tervpróbálkozások eleinte görcsös nevetést vagy rémült sikoltásokat váltottak ki a tesztalanyokból. A módosított, egyre elvadultabb design-ok még inkább olajat jelentettek a tűzre. Leginkább olyan hatással voltak rájuk, mint Fülig Jimmy ópiumos próbálkozásai a Honolulu-Star fedélzetén a vélt álomkór elfedésére. (Ha fogalmad sincs, mire utal az előző mondat, akkor valószínűleg 1990 után születtél, a figyelmedbe ajánlom Rejtő Jenő Piszkos Fred a kapitány című örökbecsű művét). Egyszóval rögös út vezetett a kifejező jelképekkel rendelkező látványtervig.

A magyarság mindig a kelet-nyugat, a pogányság-kereszténység, a maradiság-újítás határmezsgyéjén létezett és élt túl. Kettősség jellemezi a történelmünket. Nincs EGYETLEN dolog, ami magyarnak és külföldinek egyaránt kifejező lehetne. Végül pont ez a nehézség vezetett el a mentőötletig. Mi lenne, ha nem EGYETLEN szimbólummal akarnánk magunkat jellemezni? Mi lenne, ha KETTŐS szimbolikát használnánk, és megjelenítenénk az ősi gyökereinket is, akár a határon túlra szakadt magyarokra való "kikacsintással" egybefűzve, de a modern Magyarországot mégis az előtérben hagyva oldanánk meg a kérdést?

Így jött az ihlet a fotókon bemutatott designra. A végleges változatban a mezen háttérbe olvadó, de azért látható évezredes székely-magyar rovásírás (ősi elem) párosul a domináns koronás állami címerrel (modern elem). A pólón a rovásírás (ősi elem) piros-fehér-zöld színben (modern elem) tűnik fel. Elszánt hagyományápolók könnyen rájöhetnek, hogy az írásjelek egyetlen (ismétlődő) szót jelentenek: "MAGYARORSZÁG" (ősi elem). A külföldieknek meghagytuk a "HUN" feliratot (modern elem). 

A NÉP AKARATA

A látványterv utolsó szakaszában a végső döntési ponthoz érkeztünk: zöld vagy piros alapszínt válasszunk? Világos volt, hogy csak a legmegalapozottabb, legszigorúbb tudományosság kritériumai szerint léphetünk tovább a témában. A felelősség súlyától remegő kezekkel felütöttük, kiolvastuk és bemagoltuk az Országos Széchenyi könyvtár idevágó polcsorain található szakirodalmat. Arktikus jégtömbként nehezedett ránk a tudat: semmit sem bízhatunk a véletlenre.

Kérlelhetetlenül módszeres megközelítésünk a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy feldobtunk egy érmét és megszavaztattuk a magyar erőemelő válogatott tagjait, hogy melyiket szeretnék hordani. A zöld nyert. Miért? Ki tudja? Kérdezzétek a tudományt!

Annyi szerencsénk van, hogy rengeteg országnak piros alapszínű a meze, tehát a most kezdődő litvániai erőemelő VB-n biztosan ki fogunk tűnni a sokaságból. Remélem, nem csak a mezünk színével, de ez már egy másik történet...

 Ui: a design végrehajtásában a @humblcreatives szerzett elévülhetetlen érdemeket!