A tavalyi erőemelő VB után íródott cikk idején lehetett tudni, hogy a magyar erőemelés a nemzetközi versenyzés terén újult erőre kapott, arról azonban álmodni sem mertünk, hogy milyen magasságba tudunk pár hónap alatt eljutni. A múlt évben még annak örültünk, hogy a világranglista százba kerültünk férfi és női versenyzőkkel, és 20 éve nem látott helyezéseket értünk el. 

Ekkor 2022-ben jött Ena.

Ena: már tavaly a VB-n a felhúzás világcsúcsakor megtanulta a magyar színekben versenyző nigériai születésű fiú Enahoro Asein nevét az erőemelő világ. Idén júniusban azonban valami rettenetesen megtanulták, úgy, ahogy csak sokkhatás nyomán tudunk örök életünkre megtanulni dolgokat. Ráadásul több okból is megjegyezhették a nevét! A kisebbik (!) ok, hogy 42 éve fennálló all-time felhúzás csúcsot döntött meg az IPF-nél.

Egy nagyobb lélegzetű kitérőt itt engedj meg, Kedves Olvasó, hadd láttassuk az erőemelő történelem nagyjainak miként nem sikerült 42 éven keresztül az, ami magyar színekben végül sikerült.

A történelmi tény: Veli Kumpuneimi 1980-ban 82,5 kg-os kategóriában 357,5 kg-ot húzott fel az EB-n. Ennek a húzásnak külön históriája van: a brit Ron Collins már messze az első helyen állt az összetett versenyben, és 355 kg-ra kérte a harmadik fogását, amit sikerült is teljesítenie óriási világcsúccsal. Collins akkorra már megnyerte az összetett versenyt, ezért Kumpunieminek, aki csak a felhúzásban jeleskedett igazán, nem volt más választása a felhúzás arany megszerzéséhez, mint rákérni 357,5 kg-ra, és láss csodát, ő is megcsinálta! Új világcsúcs. Kumpuniemi addigi legjobb felhúzására 15 kg-ot kellett kérnie egy felhúzás aranyért. Ennyire jó emelő volt Ron Collins. És/vagy ennyire tökös volt Kumpuniemi!

 Collins GBR, 355 kg

    Kumpuniemi FIN, 357,5kg          

A következő négy évtizedben hiába jöttek olyan mutáns-erős versenyzők, mint a 70-es években Mike Bridges (342,5kg), a 80-as években Ed Coan (347,5 kg) - igen, ez az az ED COAN -, a 90-es években Roman Szymkowiak (345 kg), a 2000 utáni években pedig Seppo Sohlman (337,5kg) vagy 2010 után Tom Martin (345 kg), Brett Gibbs és Russel Orhii, mégsem tudták igazán megszorítani, vagy akár 10 kg-ra megközelíteni világversenyen a finn versenyző csúcsát. Igaz, helyi USA versenyen Ed Coan felhúzott 358,5 kg-ot, nem a metrikus rendszerben, és Tom Eiseman-nak is hajszál híján sikerült 1986-ban egy történelmi 800 font (362,87 kg) egy new jersey-i állami versenyen, ahol a gyakorlatát kettő egyre elvették tőle, de mindezek nem világversenyen történtek, értékük egész más. 2011-től pedig a súlycsoportváltoztatások miatt végleg archiválták Kumpuniemi világcsúcsát az IPF-nél. Már csak all-time recordként lehet rá tekinteni, amit ugyan túl lehet szárnyalni, de felülírni már soha.

Lábjegyzet: érdekességként megjegyzendő, hogy bár a fenti eredmények mind EQ (EQ = emelést segítő ruha, felszerelés) kategóriába voltak besorolva, a nyolcvanas évek végéig a versenyzők a mai RAW (RAW = a segítő ruházat nélküli emelés) szabályok szerint hajtották végre a gyakorlatokat. A kilencvenes években a ruhák még csak enyhe segítséget adtak, a kétezres évek ruhái már jóval nagyobbat. A segítő felszerelés az erőemelő fogások esetében pont a felhúzásban érvényesült a legkevésbé. Az EQ kategória a 2010-es évekre teljesen inflálódott (szó szerint felfúvódott, ezért lassan el is értéktelenedő) számai egyre kevesebb érdeklődött vonzott. Innentől pedig csak a raw-ról beszélhetünk, mint az erő valódi próbájáról, a felhúzás pedig annak is a csúcspontja.

 Eiseman USA, 800lbs (362,87kg)

 Coan USA, 358,5kg

Történelmi kitérőnk után elérkezünk Dél-Afrikába, az IPF Classic (raw) erőemelő világbajnokságra. 2022. június 8-át írunk. Aznapi állás szerint a 83 kg ruhás (EQ) felhúzás csúcs 2011-ből Tom Martin (GBR) által elkövetve 345 kg. A raw felhúzás világcsúcs 336,5 kg, Yannis Bouchu (FRA) keze munkája 2022-ből, aki pont Enával küzdött tavaly a felhúzás VB aranyért, és mi nyertünk világcsúccsal akkor. 

Itt sorjáznak az erőemelés 83 kg-os kategóriájának legjobbjai, magasabb nevezési számokkal, mint a múlt évi dobogósok. A nevezések alapján Ena 6. helyre várható (2021-ben 12. volt). A verseny előtti egyeztetésen Ena kijelenti, hogy minimum célja a dobogó összetettben. Oscar díjas alakítással elfojtok egy kitörő "hülye vagy?!-ot", és jó ápolóhoz illően megnyugtatom a beteget - "Rendben van, Ena, próbáljuk meg akkor a dobogót elcsípni." Kérem szépen, nagyon jól tudom, hogy ezek a versenytársak 300 körül fognak guggolni (még a délelőtti "B" csoportban is volt 300-as guggoló kísérlet), a nyomásuk nem elhanyagolható - mint sajnos az Enáé -, és akármilyen világcsúcs reményeink is lehetnek húzásban, egyszerűen nem lehet 70 kg hátrányt behozni a világ élmezőnyén felhúzásban! 

"Jó, menjünk a dobogóért!"

De azért haladok az áramlattal. Russel Orhii helyett most itt van az amcsik új sztárja Delaney Wallace. Új-Zéland elküldte Tim Monigatti-t, aki egy jó napján 300 fölött guggol és 340-et húz fel! Anglia két eszméletlen jó versenyzőt is delegált, Owen Hubbardot (aki fekvenyomásban világcsúcstartó 218,5-el), és Jurins Kengamu-t, aki ugyancsak 300 feletti guggoló, és 320-as húzó, egy jónak mondható 180 körüli nyomással. Itt bizony öldöklő csata lesz, és az első felhúzásig mi csak a hátsó sorokból integethetünk majd. De ha már így van, akkor késztessük hibára őket! Első lépésben kivesszük Enát a vetélytársak egyenletéből azzal, hogy bejelentjük a felhúzás kezdősúlyát 317,5 kg-ra (ami szép-szép, de valljuk be, messze nem elég az összetettbeli versenyhez). Ezzel a többi ország el is könyveli, hogy itt van a magyar válogatott, és felhúzás éremre, esetleg 340 kg körüli világcsúcsra törhetnek majd Enával, de hát ez semmit nem jelent az igazi összetett küzdelem szempontjából.

Aki látott már közelebbről ilyen nemzetközi versenyt az tudja, hogy ilyenkor a bemelegítőben a vezetőedzők kémeket küldenek szerteszét a teremben, hogy szemmel tartsák a potenciális vetélytársakat is. Minden országból van egy ember a kihelyezett képernyők előtt, füzettel, tollal, tablettel felszerelve és lesi, hogy mit diktál be az ellenfél. Nézik és számolják a testsúlyokat, a kisorsolt emelési sorrendet, kalkulálják a kémjelentések alapján, hogy blöff-e, amit bediktált az ellenfél, kockáztassanak, vagy blöfföljenek maguk is stb. Az Eurosport főműsoridős "A" csoportba szerencsére csak 10 versenyző jut be, de így is ezer változós képlettel dolgoznak az edzők. Itt egyszerre kell szakértőnek lenni erőemelésben, matekban, lélektanban, adminisztrációban és kártya nélküli pókerben.

A platformon közben magához képest nagyon jót megy Ena guggolásban (272,5 kg, három érvényes gyakorlattal), a 7. helyen fordulunk fekvenyomásra. A taktikánk kezére játszott, hogy az új-zélandi, az amerikai és a brit vetélytárs is csak egymást tekintik ellenfélnek, kockáztatnak és mindegyikük túl is vállalja magát guggolásban, elrontva a 3. kísérletüket. Ena fekvenyomásánál érezhető volt a bemondók és a közönség finom szánakozása, de méltósággal tartottuk magunkat és három érvényes, és sajnos mikroszkopikus gyakorlattal 145 kg-ig jutottunk. A felhúzásra a dicstelen utolsó helyen fordultunk, és mit ad isten pont 70 kg lemaradásban voltunk az éllovas amerikaival szemben, az üldözőbolyhoz képest pedig 50-60 kg deficitben.

Említettem volt, felhúzásnál a tavalyi VB óta már mindenki tudta, hogy Ena majd jön, és szépen rákér akárkire a végén, hogy aranyérmet nyerjen a húzásban, talán világcsúccsal. Ezzel a helyzettel persze kevés kivétellel mindenki boldog is volt, hiszen Ena már nem veszélyezteti az összetett versenyt, a "nagyok" szépen lejátszák maguk között az igazán számottevő medáliákat. A felhúzás arany hadd menjen a magyarokhoz, bánja kánya. Amivel szinte senki nem számolt/tam/tunk/tak az az volt, hogy a kevés kivételt Enahoro Asein, a magyar válogatott tagja alkotta. A fejébe vette, hogy menjünk az összetett dobogóért, és nem ez volt a leghajmeresztőbb dolog, amit aznapra megálmodott! Erről később.

A bemelegítőben a felhúzását látva gyorsan megemeltük a kezdőfogását az aktuális EQ világcsúcs fölé fél kilóval, a raw világcsúcs fölé 9 kg-al: 345,5kg. Ez némi felhorkanást váltott ki a sokat próbált emelők, veterán edzők és az ínyenc közönség soraiban. Talán volt már hasonló vállalkozó kedvű emelő, elvétve sikeres is, de azért merőben szokatlan. Kezdőfogásra nem szokás világcsúcsot kérni. Mondanom sem kell, hogy nagy várakozással és nem kevés szkepticizmussal várták Enát a színpadra. Hányszor láttuk már, hogy egy fogásspecialista a puszta egótól hajtva, túl sokat kér a rúdra, csak hogy megszégyenülve kullogjon el! Néhányan talán szerették volna látni, hogy blöff volt az egész, várták, hogy a lufi kipukkanjon. A legtöbben fogcsikorgatós, de sikeres darálást vártak. 

Nos, Ena jött, és a 345,5 kg-os világcsúcsot üres rúdként kapta fel. A közönség méhkasként bolydult fel, és esküdni mertem volna, hogy szó szerint hangosan zümmögni kezdett. Az edzők hátul zavarodottan futkároztak fel- alá. A csapatok intézői döbbenten meredtek maguk elé. Hiba a mátrixban! Az eddig még előttünk nyargaló svéd versenyző edzője bánatosan vádló szemekkel nézett ránk: "de hát nem erről volt szó!", üzente némán. Ilyen nem volt még a karrierjük során. Láttak már számtalan világcsúcsot, hatalmas versenyzőket, de az aktuális felnőtt világcsúcsnál 9 kg-al feljebbi kezdőfogás most röpül fel, mintha ropi lenne. Ezt emészteni kell. A hozzáértőket az is nagyon megzavarta, hogy a gyakorlatból egész egyszerűen nem lehetett tudni, hogy mennyi van még benne. Gyors diskurzus Enával, és elhatározzuk, hogy az összetett bronzérmet célozzuk a következő fogással. A vetélytársak a Dallas fénykorát idéző árgus szemekkel nézik a képernyőt, hogy mit adunk le másodikra. Ha a 345,5 kg felvillanása felzaklatta a T. publikumot, ez a 362,5 kg-os bejelentés kijózanító jégfürdőként hat. Mélyről törő hördülés a közönségből, valahonnan hátulról egy brit akcentust hallok, "This is madness!" "Őrület!"

Az angol edzők vadul csépelik a mobiljukon a számológépet, az új-zélandiak lehorgasztják a fejüket, az amcsik laposan pislognak felénk, kissé megrendültek, de még magabiztosak - előnyük behozhatatlannak tűnik. Hirtelen egy tonna tégla erejével üt meg mindenkit a felismerés: a világ legjobb felhúzója itt van a mezőnyben, és rád mosolyogva bekéri azt, amivel eléd kerül, és semmit, de semmit nem tudsz ellene tenni. Még a betonbiztos első helyen lévő amerikai versenyző is egy árnyalattal sápadtabb a szokásosnál. Az edzője kincstári optimizmussal próbálja leplezni aggodalmát. Harsányságuk jócskán alábbhagy. De nincs vége, még nincs vége, mindenkinek elő kell vennie az utolsó tartalékokat, és küzdeni, küzdeni a végsőkig, mint a 6. hadsereg Sztálingrád alatt.

A második körben Wallace az elképzelhető maxát kéri és 315-öt felhúz, hogy szilárdítsa az előnyét Jurinsal szemben. Jurins 320-al 15 kg-ra faragja az amerikai összetettbeli előnyét. De micsoda 320 ez! Az utolsó energiamorzsákat is feléli a szervezete közben. Monigatti 330-ra emel (ami egy monstre felhúzás önmagában is), meg is csinálja, de érvénytelen! 

A közönség idegesen feszeng a székekben - közelgő vihart éreznek -, az internetes kommentátorok próbálják túlkiabálni a tapsot és a zajt. Ena zen nyugalommal jelenik meg utolsó emelőként a második kísérletre. Rólunk csapattagokról ez kevéssé mondható el. Ena testvére remeg. Én önkéntelenül ordítok, fogalmam sincs, hogy totál beégés vagy mennybemenetel lesz-e ez a 362,5. Ember nem csinálta még meg a világtörténelemben az biztos. Reméltem, hogy nem számoltuk el, mire képes. Edzésen 355 kg volt a legjobbja. Hátul a bemelegítőben még a versenyzők is odatódulnak a képernyő elé, hogy lássák a csodát. S a csoda érkezik. A 362,5 kg káprázatos sebességgel hagyja el a talajt és megérkezik a rendeltetési helyére. Itt már nem halljuk egymást az ovációtól. Ena szerényen fogadja a gratulációt, a közönség ordítva élteti. Mindenki érzi, hogy dráma következik.

 Ena, itt még csak 362,5 kg-al

A verseny bemondója fittyet hányva a posztjára elefántként tör a mikrofonzsinórok, kamerakábelek erdején át a technikai asztalhoz, ahová én faarcot erőltetve ezer égető szempártól kísérve titokzatos-fontoskodva leadom a harmadik kísérletünkre a papírt. Arca sugárzik a boldogságtól és az izgalomtól és azt rebegi templomi áhitattal, "ezt látni akarom, ezt látni akarom!" Ez az ember eddig az egész verseny alatt nem mozdult a helyéről. A nézőtér innen takarásban van, csak hallom, ahogy a közönség és a szakma egy emberként felbődül, mint akit szíven szúrtak: a harmadikra 375 kg! Ez összetett ezüstérmet jelentene Enának, és soha, de soha nem látott mértékű emelést (30 kg-ot) egy 11 éve fennálló csúcsra, valamint 17,5 kg-ot Kumpuniemi bácsi örökéletű all-time rekordjára.

 A stábok, a nézők, de még a bírók és zsűri adrenalinszintje is az egekben a harmadik körben. Feszülnek az izmok, szakadoznak a hangszálak, mindenki izzad, mint kutya a koreai konyhán. Észreveszem, hogy begörcsöl a tenyerem annyira markolom a tollat, és foszlányokra gyűröm a papírjaimat. Mindegy. Gyorsan kipillantok Enára, hogy megnyugtassam. Nyugtatni?! Tudomást sem vesz a világról, arról, hogy mindenki őt várja, csak hallgatja a kis zenéjét és könnyedén táncikál! Ez TÁNCIKÁL!!!

A harmadik, utolsó felhúzáskör kezdődik. A vetélytársak teljesen elkészültek az idegeikkel és az erejükkel. Hubbard hibázik 302,5-en az összetett ezüstért, Wallace kétségbeesetten megpróbálja növelni az előnyét 322,5 kg-al, de nem sikerül neki. Mostanra teljesen elhalkul az amerikai csapat. Wallace csendesen leül egy sarokba, fejére borítja a törülközőjét. Szerintem imádkozik. Az angol Jurins is rámegy 322,5-re, esélye sincs még a földtől sem elszakítani. Monigatti 340-re kéri minden mindegy alapon, ő is az ezüstre hajt, kis híján sikerül is neki, de mégsem. Eredeti aranyesélyesből az 5. helyre csúszott vissza! Tim Monigatti iszonyú jó felhúzó. De emberek, senkit sem érdekel a ma délelőtt még világcsúcsnak számító 340-je, mert mindenki az utolsó versenyzőt várja, a magyar színekben! A közönség, a bírók, a zsűri(!), a médiacsapat, az ellenfelek, a gyúrók, a takarítónéni, talán az udvaron a cerkófmajmok is (Dél-Afrikában vagyunk, ugye). Mert Ena bronza már biztosítva van, és egyedül neki van még egy fogása. Mihez kezd vele?

Az ezüsthöz "csak" 372,5 kg kell neki. "Csak". Ma reggel még mindenki elmeorvosért kiáltott volna, ha valaki akár csak halovány utalást tesz egy ekkora súlyra a kategóriában. De most már este van, és a közönség látott egy sci-fit idéző 362,5-et. Jurins, aki ebben a pillanatban még ezüstérmes pozícióban van remegő szájszéllel, de sportszerűen tartva magát néz ránk. 

Azt csak a magyar csapat tudja és mérlegeli, hogy Magyarországnak nem volt összetett érme 2004 óta, amikor is Árvai István aranyat nyert. Kell az az ezüst! Minden józan edző, szakember, sportbarát hűvös és kérlelhetetlen logikával azonnal a helyszínen levezeti magában és a társainak, hogy itt rá kell menni az ezüstre. Bármi más őrültség és istenkáromlás, a bronz már biztos, az arany elérhetetlen 22,5 kg távolságban. Monigatti húzása után rendelkezésünkre áll kb. 30 másodperc. E fél perc alatt három enciklopédiányi adatot és egy brazil szappanopera évadnyi érzelmet dolgozok fel magamban, még Ena is habozik. Tudjuk, hogy a biztos, megfogható, reális kísérlet az utunk. A világegyetem összes jele a rikító neonfénnyel villódzó 372,5 kg-ra mutat. 

 Hát persze, hogy nem azt kérjük be! Ena szavait idézve:

"Fuck it, let's go for gold!"

Ezt nem lehetett jobban és tömörebben megfogalmazni. Mert ott van az a fránya szív! Na, annak nem lehet parancsolni, akármit is mond az ész. A szív hajt minket előre, önfeledt vadsággal dobjuk sutba az összes józan megfontolást, mérlegelést, tervet az ezüstéremre előre megírt 372,5 kg-os papírral. Bekapcsol a vadászösztön, ezt a koncot nem eresztjük! Gyere te aranyos 385 kg, itt vagyunk!!!

Felvillan a kísérletváltoztatás a kivetítőn: 385 kg. A közönségnek csak ennyi kellett! A 10-es erősségű tájfun erejével tört elő a hangzavar. Titokban mindenki remélte ezt a súlyválasztást, de soha, soha nem lett volna senki olyan őrült, hogy el is merje hinni! Az edzők és a segítők, a versenytársak már rég hátrahagyták a bemelegítőt. A közönség tombolva áll a székeken. Lapozók kidagadt nyaki erekkel ordítanak, az internetes kommentátor csapat áll a székén, pedig ők mindent jól láthatnának ülve is. A periférián látni vélem, hogy a zsűri, igen a ZSŰRI is felállva biztat minket! Az elképesztő hangorkánból csak foszlányokat értünk, "az aranyért megy!", "ez nem lehet igaz!", "hihetetlen!" stb.  

A tárcsák felrakása és a valós kísérlet között megfagy számomra az idő. Rég tapasztalt érzelmek törnek elő kis magyar küldöttségünkben és remélem a képernyők előtt ülő hazánkfiaiban is. Végre, újra megérkeztünk! Micsoda büszkeség a piros-fehér-zöldet viselni egy erőemelő világversenyen! Nem másért, mint a VB címért fogunk húzni!!! Open, férfi erőemelésben, ott is a legtömörebb kategóriák egyikében. Ez az IPF VB emberek, ennél nincs feljebb az erőemelésben! Értitek, a VB címért! Magyarországnak! 20 év csetlés-botlás után... Újra! 

Természetesen az egész képtelen őrültség. 385 kg! Ez 14 darab piros 25 kg-os tárcsa, két 5 kg-os tárcsa, plusz a rúd szorítókkal. Rápillantani is nehéz. 3 súlycsoporttal feljebb 120 kg-ban ennyi a világcsúcs. Ott vár ránk fellapozva. 

Már Ena vérnyomása is magasabb. Szaporábban ver a szív, de még mindig ő a legnyugodtabb ember a teremben. Kimegy a platformra. Jurins, aki a második helyen állt az amerikai mögött később bevallotta, hogy annyira megérintette a pillanat nagysága, hogy azt kívánta, nem baj, ha az ezüstjéből bronz lesz, csak húzza fel Ena, mert a sportunkban ennél nagyobb momentumot nem lehet átélni. Amikor valaki a sztárokkal teletűzdelt mezőnyben totál outsiderként, 70 kg hátrányból érkezve, egy kis országot képviselve valós eséllyel aranyéremért emelhet.

Ena pedig felhúzta a 385 kg-ot, és egy pillanatra meg is tartotta. Azonban a le vezényszó előtt le kellett tennie, mert dőlni kezdett az iszonyatos a súllyal. A gyakorlat érvénytelen. Minden más esetben sportszerű taps, és ez a vége. De nem most, nem itt, nem nekünk!

Próbálnám Enát lehívni a platformról, de a tömeg szó szerint ünnepel és követeli a hőst. Kisvártatva a vállukra veszik! Nem lehet hozzáférni. A Beatles autogramosztó rendezvénye lehetett hasonló a helyi leánygimnáziumban. A zsűri tagjai, a versenybírók jönnek elő az asztal mögül, és hosszasan rázzák a kezét, ölelgetik! Na, ilyet sem láttam még SOHA! A közönség nem engedi el, tapogatják, kézről-kézre adják. Már valahol a hátsó sorokban van, nem is látni a tumultusban, csak a sokaság hullámzásából lehet érezni merre jár. Nem lehet lerázni a több száz embert, mert mindenki ott akar lenni. Ő csak kacag, és fogadja az áradó szeretetet, amit ez a fanatikus tömeg adni tud. 

A Rocky Balboa c. film végjelenete a való életben ismétlődik a szemünk előtt. Rocky úgy nyer és söpri be a mindent elsöprő ovációt, hogy hivatalosan nem ő a meccs győztese. A papíron győztessel senki sem foglalkozott a filmben sem, és ott Sun City-ben sem. A valódi diadal és győzelem: elnyerni a tömeg szívét. 2022. június 8-án este, Enahoro Asein a magyar válogatott melegítőjében megmutatta nekünk, hogy ez nem csak a filmekben lehetséges.

Közel 20 év után összetett VB érmet szereztünk felnőtt férfi erőemelésben. Most bronzot. Apropó, Ena már jelezte, hogy van egy ötlete...

Fekete Miklós

Erőemelő Szövetségi Kapitány

Ui: A csapat többi tagjának hálás köszönet: Uwa Asein, Josh King és Mata Erik. Bónusz track-nak itt a 385 kg videón!