( Figyelmeztetés: a cikk egyesek szerint érzelmes hangvételt is tartalmazhat.)

(Kattints át ha hosszú a cikk és nincs kedved olvasni: link)

Az idei júniusi IPF Raw erőemelő VB-nek Fehéroroszország adott otthont.

Magyarországot négyfős versenyzői, négyfős szakedzői kíséret, és népes szurkolótábor képviselte. Hőseink (finom utalás a címre) némi vízummal kapcsolatos félreértés végett mintegy 7 órát rostokoltak a minszki reptéren. Előszedve közel három évtizede elkövetett orosznyelv-oktatás halovány morzsáit végül átjutottak az angolul nemigen beszélő hivatalnokok, tengerészgyalogos kinézetű kommandósok sűrű, tömött során. Még jó, hogy maga a Belorusz Sportminiszter küldött meghívót. Mi lett volna, ha egyszerű halandóként próbáltak volna besurranni az országba?

A kezdeti kaland után az ország abszolút kellemes meglepetéssel szolgált! Mindenhol rend, tisztaság. Az utcán nem látni eldobott csikket sem. Nincsenek koldusok. Az emberek barátságosak, bár nem nagyon beszélnek idegenül. 

A versenyszervezés pedig osztályon felüli! A fehérorosz rendezők komolyan vették a VB-t. Az esemény jelentőségét érzékelteti, hogy a Papp László Sportaréna minszki megfelelőjében rendezték a versenyt, óriási hírverés, készültség és körítés mellett. Igaz, több mint 50 ország 1000 versenyzőjét és még egyszer annyi kísérőt kellett elszállásolni, ellátni, és biztonságosan hazajuttatni. A szurkolói lelkesedésről annyit, hogy ott lakó magyarok is családostul jöttek el szurkolni a csapatnak. 

A látványt majdnem úgy kell elképzelni, mint a mostani úszó VB-t. Mindenhol válogatott egyenruhás versenyzők, edzők, az erőemelés krémje. Sportoló kinézetű emberek, akik választott sportjuk mellett is elegánsnak tűnnek, nem kigyúrt gengsztereknek.

Amikor meglátod a villogó vakujú hivatalos fotósok hadát, a minden szögből vevő kamerákat, a húszfős teljes időben dolgozó médiacsapat, kommentátorokkal, profi hangosítással, akkor döbbensz csak rá, hogy ez az egész valóság: az erőemelés vitathatatlan csúcseseménye, az IPF Raw VB. Te pedig ott állsz, izgulsz, de magával ragad egy felemelő érzés. Te itt most a hazádat képviseled, a szíved fölött a magyar címer, és tudod, hogy harcolni fogsz nem csak magadért, hanem az egész országért.

Ezt az élményt nevezzük sportélménynek. Nyilván ennek fokozatai vannak, a megyei birkozóversenyen nincs ekkora felhajtás, de egy világversenytől bizony a fent leírtak elvárás. Nem gagyi, nem buli, nem cirkusz, hanem színtiszta versenysport.

Apropó elvárások. Nem eredménybeszámoló ez az írás, de a versenyzőink jól teljesítettek, mondhatni megfelelően az elég magas elvárásoknak. A nagyon erős Masters 1 kategóriában Dr. Kiss Anett felhúzás fogásnemben bronzérmet szerzett. Ugyancsak Masters 1 kategóriában Fekete Miklós és Pánisz László is összetett ezüstéremmel zárt saját súlycsoportjában. A brutális Junior kategóriában Kulcsár Dávid összetett bronzérmet szerzett. Meglepő módon mindannyian SBD versenyfelszerelést használtak. Volt egy őszinte próbálkozás egy másik fajta térdgumi kipróbálására, de a pillanatnyi eltévelyedést az élet gyorsan helyrehozta. Az SBD térdgumit semmi nem tudta túlszárnyalni.

Szóval az SBD-t viselő hősök, jöttek, láttak, versenyeztek és érmeket nyertek. Végezetül néhány életkép a versenyről a galériában:

 Köszönjük, hogy elolvastad, most már vásárolhatsz: link