Tiltsák be a ruhás erőemelést!

Őszinte cikk egy veterán erőmestertől

(Kattints át ha hosszú a cikk és nincs kedved olvasni: link)

 

A következő cikket 20 éve írta az USA 90-es évekbeli siker-Szövetségi Kapitánya, Marty Gallagher. Marty sok világbajnokot, világcsúcstartót edzett, és számos erőemeléssel foglalkozó írás, cikk, sőt könyv szerzője. 

A cikk nagyon kemény hangvételben "lehúzza" az erőemelő támasztó ruhák és bandázsok világát. Marty éleslátását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy már 20 éve megjósolta, hová fajulhatt még el a "ruházás". A cikkben írt összefogás megvalósult, a friss szél, a "raw" erőemelés feltartóztathatatlan hulláma lassan végleg visszaállítja a sportot "erő"sporttá. 

Azonban a leckét nem szabad elfelejteni. Nem csak a ruhákról van szó, hanem a bíráskodásról is. Előrebocsátjuk, hogy az SBD-t is azért kezdtük el a régióban csinálni, hogy a raw erőemelést pártoljuk. Olvassátok el a cikket és megértitek. Vigyázat, hosszú és néhol költői cikk. 

SBD csapat

ui: a cikket az azóta megszűnt USA Powerlifting magazin 1996 augusztusi számából, némi átdolgozással közöljük a szerzői jog tiszteletben tartása mellett.

 

 

TILTSÁK BE A RUHÁS ERŐEMELÉST!

szerző Marty Gallagher (PLUSA magazin, 1996. augusztus)

Tizenöt éve a régi edzőm (mellesleg világbajnok), Hugh Cassidy írt egy cikket „Tiltsák be a guggolást!” címmel. Abban a senkit és semmit nem kímélő Cassidy megjövendölte, hogy az engedékeny bíráskodás és az akkor még újonnan feltalált erőemelő felszerelés teljesen eltorzítja majd a guggolásról kialakult képet, amelyet addig az erő fokmérőjeként ismertünk.

 A térdbandázs, az övek, a guggoló ruhák viccé silányították az „erőemelő gyakorlatok királyát”. A cikk vészt jóslóan kitért arra, hogy amint felnyitjuk a felszereléssel/ruhákkal való emelés Pandora szelencéjét, ki tudja, hol lesz a vége. Középkori sodronyingek, térdre szerelt laprugók? Akkor csak nevettünk rajta.

Nahát ez a Hugh! – kuncogtunk – Milyen maradi vagy, vegyél be egy nyugtatót, Mester! A 80-as éveket írjuk az ég szerelmére! Az erőemelők feltalálják a szuper ruhákat, te meg úgy csinálsz, mintha máris jönne a világvége. Nyugi, ettől aztán nem dől össze a világ.

 De 1996-ra mégis összedőlt az erőemelés világa. Cassidy legrosszabb álma valóra vált. A szupererős ruhák és felszerelés széles körben elterjedtek, így elveszett a sok bába a között a gyerek: mármint annak pontos megállapítása, hogy ki valójában a legerősebb. Az engedékeny bíráskodás pedig lehetetlenné tette, hogy a különböző szövetségekben elért eredményeket összehasonlíthassuk egymással. Felépítettük az erőemelés Bábel tornyát.

Személy szerint ez akkor esett le nekem féltonnás ólomdarabként, amikor gyors egymás után láttam egy 325 kg-os fekvenyomást és pár 450 kg-os guggolást. A nyomást olyan szoros és rétegelt fekvenyomó ruhában csinálta a versenyző, hogy szó szerint nem tudta leengedni a rudat a mellére, hogy „press”-t kapjon. Elképesztő. A ruha annyira korlátozta a versenyzőt, hogy egyharmad tonnányi súlyt nem volt képes leengedni magára. Micsoda hihetetlen versenyelőnyt nyújt ez a technológia. Az már extra só a sebre, hogy ebben az esetben a versenyzőnek a vezetőbíró (helyesen) nem adott „press” jelzést, erre ő kinyomta a súlyt, és a gyakorlatot mégis hihetetlen módon megadták, a tömeg meg őrjöngve ünnepelt.

Egy másik történet - 

Egy tisztességes és becsületes ember nemrég azt mondta nekem, hogy milyen mély és érvényes volt egy 450 kg-os guggolás. Ez a barátom nem is tudta, hogy akaratán kívül milyen találó korrajzot adott az erőemelésről: tudniillik, hogy ma már hírnek számít, ha egy nagysúlyos gyakorlat érvényes! Ez nagyon-nagyon messze van a régi időktől, amikor az volt a hír, ha egy rossz gyakorlatot valahogy mégis megadtak. Manapság, ha egy rekordsúlyos kísérlet „jó”, akkor az a hír. Magam is láttam ezt az ominózus gyakorlatot, és eltöprengtem, elmondjam-e neki az igazságot. Nem volt hozzá szívem. A versenyző egy második guggoló betétet hordott a sokrétegű szuper megerősített guggolóruhája alá, valamint szupererős övet, és külön erre az alkalomra készített meghosszabbított bandázst. Teljesen szabálytalan volt az egész. A szövetségben, ahol ez a jóember emelt volt felszerelés ellenőrzési szabályzat, azonban már rég nem gyakorolták.

A most kifejlesztett fekvenyomó ruhák XIX. századi fűzőkhöz hasonlítanak, amelyekbe feszítővassal erőltették bele a nőket. Már egészen átlagos versenyzők számára is elérhetőek a kétrétegű ruhák, amelyek a „sima” ruháknál kétszer hatékonyabbak.  A három és még több rétegű ruhákat pedig csendesen fejlesztik az elit részére. A ruhagyártók egyfajta nukleáris fegyverkezési versenyhez hasonló hajszába fogtak. 1996-ra a ruha és a felszerelés átvette a versenyző szerepét az erőemelésben – ez olyan szinten igaz, hogy a pénzforrás, a ruházat és a kapcsolatok hovatovább ugyanolyan fontosak lettek a sportban, mint a nyers fizikai erő. Bizarr nap virradt az erőemelésre. Hugh Cassidy komor jóslata ma a véres valóság, amely a bibliai tíz csapáshoz hasonlítható pusztítást végez.

A sport csúnya titka az engedékeny bíráskodás. Méternyi magas guggolásokat ártatlan arccal, büntetlenül megadnak. A le sem engedett és görbe karig nyújtott nyomások fehér lámpát kapnak. Olyan gyakorlatokat tartanak „all-time” rekordoknak, amelyeket tíz éve körberöhögtek volna a platformon. Ez az igazi istenkáromlás, amely térdre kényszerítheti a sportot.

1986-ban Doug Furnas-nak segítettem Hawaii-n egy világversenyen. Tökéletes helyszín volt, és még tökéletesebbé tette a napomat az, hogy láttam Doug Furnas-t elérni egyéni legjobb összetettjét. Nem mintha sokat kellett volna segítenem. Doug 177 cm magas volt és 125 kg. Kockás hasa volt, az erek csak úgy dudorodtak a mellén, vállán és a 80-as kerületű combjain. A bemelegítéskor Doug egy széken ült fürdőnadrágban. Napozott! Sokat ásítozott és Gatorade-t iszogatott. A barátja Ric, a testvére és én lapoztuk a bemelegítő súlyokat, edzőt játszottunk és lóti-futiztunk neki, Ed Coan-nak és Mark Chaillet-nek. A legjobb csapat volt, akikkel valaha dolgoztam.

Kb. 10 percenként Furnas kérte az újabb bemelegítő súlyokat: 115, 200, 295 kg sorban sarokig leguggolva, játszi könnyedséggel. Guggolt, napozott, guggolt, napozott.

Megkért, hogy lapozzam fel 385-re. Fellapoztam, és elszaladtam a táskájához, hogy elővegyen a bandázst és a guggoló ruhát. Ahogy kutakodtam felpillantottam és látom, hogy Doug már ott van a rúd alatt. Fürdőgatyában, befűzetlen birkózócipőben, segítők nélkül. Igaz, volt rajta egy öv, az egyetlen jel, hogy közel 4 mázsára megy rá. Kivette a súlyt, hátralépdelt vele, mintha aknamezőn sétálna, utána pedig 10 cm-el a vízszint alatt olyat beleguggolt, hogy csak füstölt, és egy ezredmásodperc alatt újra egyenesen állt. Visszarakta a súlyt és rám nézett, ahogy tartottam a bandázst és a ruhát, majd így szólt:

- Utálom felvenni azt a szart!

Aznap kicsit később Doug úgy guggolt 440 kg-ot abban a „szarban”, (ruha, bandázs, öv), mintha héliumos lufikat emelne. Szó szerint mosolygott fölfelé úton. Könyörögtem hadd rakjam fel 465-re, de nem engedte, mert jó összetettet akart csinálni. Nyomott is 270-et, és felhúzott 370-et, úgy lett 1080 az összetettje! Kicsit később helyből hátraszaltózott a padról! Te jó ég, micsoda sportoló volt ez az ember!

Nemrég láttam egy embert kiemelni 445 kg-ot kivenni egy daruról (monoliftből). Ez a monolift közvetlenül a versenyző hátára tette a súlyt, amitől a guggolás hátrasétálási/kiállási fázisa (amely az idők hajnala óta létfontosságú része volt a gyakorlatnak) szükségtelenné vált. Az igazi nagyoknak ki kellett állni a súllyal. Néhányuk pokoli küzdelmet vívott a hátrasétálás közben. Hatfield, McCain és Furnas valóságos csatákat vívott, mire kiálltak a súllyal. A kiállás a guggolás elválaszthatatlan része, mióta erőemelés az erőemelés. Ezt eltörölni szentségtörés. Sokkal könnyebbé teszi a gyakorlatot. De miért kéne könnyebbé tenni a gyakorlatot? Ha néhány guggolást megkönnyítesz, a többit meg nem, akkor nem tudod összevetni az elért eredményeket. Ez a bizonyos versenyző, akire a gép rápottyantotta a 445 kg-os súlyt, kb. 45 fokos szögben előredőlve állt, nem bírt még egyenesen sem állni a hatalmas súllyal. A vízözön előtti időkben ez a versenyző soha nem is kapott volna „guggolás” vezényszót. Mára azonban a vezetőbíró már csak formalitásból van itt, a szerepe lesüllyedt a „vezérszurkoló” szintjére. A modern idők bírója pontosan úgy időzítette a „guggolás” vezényszót, amikor a súlyt a monoliftből kipottyantották. Semmi kivárás vagy esetleg megnézni, hogy a versenyző uralja-e a súlyt. Az uralni a súlyt gondolat úgy látszik csak egy másik elavult, begyöpösödött nézet a múltból, amit gyorsan kidobtak a kukába.

A versenyző leereszkedett és a vízszint fölött teljes 10 cm-el megállt, majd elindult felfelé. Amikor elérte a kiinduló pontot (kétrét görnyedve, egyenes tartásra képtelenül), a vezetőbíró gyorsan kiadta a „le” vezényszót, a hat segítő pedig gyorsan megfogta a versenyzőt, mielőtt összeomlott volna. Három fehér lámpa. Milyen felszerelést hordott ennél a fantasztikus gyakorlatnál? Külön neki gyártott guggoló betétet, utána egy pánt nélküli extra erős guggoló ruhát, amire rávett egy kétrétegű, 1 cm vastag rendes guggoló ruhát, amit a kulcsfontosságú helyeken extra varrással megerősítettek. Hatalmas övet használd, és extra hosszú térdbandázst. Ruha és bandázs nélkül ez az ember nem tudna 320-at sem guggolni kiállással és rendes mélységgel. De a felszereléssel pont „megdöntötte” Doug Furnas világcsúcsát.

Az erőemelő felszerelés és az engedékeny bíráskodás iszonyatos fenyegetést jelent az erőemelésre nézve, és meg kell szüntetni őket. Nem szabadna engedni semmilyen guggoló vagy felhúzó ruhát, fekvenyomó ruhát, guggoló betétet vagy bandázst. Övet esetleg. A bíróknak szigorúnak kell lenniük. A kivitelezés minimum szintjeit újra meg kell állapítani és következetesen fenntartani. Háborút kell indítani a felszerelés és a hanyag bíráskodás ellen, mielőtt mindent elnyelnek. Ez azt kívánja tőlünk versenyzőktől, hogy szemtől-szembe, egyenlő feltételekkel mérjük össze a tudásunkat, ahogy régen is volt. Ha sikerült megszabadulni a felszereléstől és visszahozni a szigorú bíráskodást, akkor visszahozzuk az elveszített vegytiszta sport tényezőt. Igen, ehhez bizony fel kell adni az egónkból. Ruha nélkül nem fogunk akkora súlyt emelni. Bill Starr mondta egyszer, hogy az erő mohó hálótárs. Ez alatt részben azt értette, hogy sokan úgy gondolják, hogy sokkal jobb 220-at guggolni ruhában, mint 180-at anélkül. A ruhagyártók ezt a tömegpszichózist, önámítást és hibás logikát lovagolják meg, amivel az egónk azt mondja, hogy a nehezebb jobb, még akkor is, ha mesterségesen értük el. De nem jobb!

A versenyzők is ösztönösen tudják, hogy valami hibádzik a sportunkban. Helyre lehet hozni, de alulról jövő kezdeményezés kell a névtelen, arctalan közkatonák részéről, akik minden szövetség zömét alkotják. Most közfelháborodás bugyog a felszín alatt, egy a sport iránti megcsömörlés, mivel rossz irányba haladunk. A szuperfelszerelés és a bénázó bíráskodás kiheréli a sportágat, és nevetségessé teszi az igazi sporttársadalom számára. Itt az ideje a népfelkelésnek. A szövetségek szavazójoggal rendelkező tagjai irányítják végső soron a szövetséget. A tagság egyszerűen kiszavazhatja a felszerelést, és visszahozhatja a szigorú bíráskodást. Ilyen egyszerű. Gyűljenek össze az érintettek, egyeztessék az irányvonalat, indítványozzanak és töröltessék a felszerelést. Vedd fel a kapcsolatot a barátaiddal, a szövetségeseiddel. Meg fogsz döbbenni, mekkora az egyetértés. Dobjuk ki a szemétdombra, és legyen szigorú a bíráskodás megint. Ha nem tesszük, akkor negyedmillió Ft kell majd megint ahhoz, hogy finanszírozni tudd a versenyben maradásod. Tényleg az érdekel minket, hogy ki a legerősebb közülünk, vagy azt akarjuk, hogy az anyagiak döntsék el, hogy ki a legerősebb. Az a legerősebb, aki tud venni egy 70000 Ft-os fekvenyomó ruhát és kapcsolatai révén szabálytalan hosszúságú térdbandázst tud szerezni?

Óvakodj azoktól, akik a „ruha biztonságot nyújt” érvekkel jönnek. Ez a hibás logikájú szöveg Ádám és Éva ideje óta jelen van, és most is pont olyan hamis és idióta érv, mint amikor először mondták. A felszerelés nem azért van, hogy elfedje a fájdalmadat vagy csökkentse a sérülés esélyét. A felszerelés és a ruhák növelik a sérülésveszélyt, mert sokkal nagyobb súlyt tudsz mozgatni. Logikátlan azt mondani, hogy a bandázs majd segít 180-at guggolni. Ha a tested nem képes biztonságosan kezelni egy bizonyos súlyt, akkor semmi közöd ahhoz a súlyhoz. Pont. Ha a ruhák és a felszerelés révén hirtelen képessé válsz még nagyobb, és még rizikósabb súly mozgatására, akkor hatalmas veszélyben vagy. Ha a felszerelés tényleg csak azért lenne, mert megvéd a sérüléstől, de semmit nem tenne hozzá az emelt súlyhoz, akkor egy nap alatt eltűnne a sportból.

Legyünk őszinték. Azért használjuk a felszerelést, mert nagyobb súlyt tudunk vele emelni. Szemmel láthatólag nagyobb egó-örömöt okoz 270 kg emelése ruhában, mint 240 kg „rawban”. Azonban hátat kell fordítani ennek a gondolkodásmódnak. A régi edzőm ezzel az egyszerű felvetéssel zárta le az intelmeit a Tiltsák be a guggolást cikkében: vagy tiltsák be a felszerelést a guggolásnál, vagy tiltsák be magát a guggolást. Természetesen a fekvenyomó ruhát még nem találták fel, amikor azt a cikket írta. Biztos vagyok benne, hogy máskülönben azt az ördögi találmányt is belefoglalta volna gyilkos tollú írásába. 1996-ban a döntés még életbevágóbbnak tűnik. Vagy tiltsuk be a ruhákat a sportban és szigorítsunk a bíráskodáson, vagy nézzük szépen végig, ahogy a sport elenyészik.

 

Köszönjük, hogy elolvastad, most már vásárolhatsz: link