(Kattints át ha hosszú a cikk és nincs kedved olvasni: link)

Megjegyzés: Ennyi év elteltével nagyon szubjektív, és nem biztos hogy bármit is jelent a ma fiatal emelőinek ez az írás. Ajánlása mégis nekik szól. Mert van, ami mindig ugyanaz marad.

Negyedszázadnyi múlt távolságából is felelevenedik az a fiatal arc. Látni rajta tükröződni a félelmet, az izgalmat és - az elszántságot. A munkát elvégezte. Elképzelhetetlen volt számára, hogy valaki annál keményebben edzzen, ahogy ő edzett - hányásig. Erőfejlesztő edzéselméletről, módszerekről hírből sem hallott három éves edzésmúltja alatt. A 80-as évek végén kezdte, amikor szinte csak body building volt. A klasszikus. Tudáshiányát keménységgel és kitartással pótolta. Ez egyetlen eszköze. Meg a fizikaórán tanult alapismeretek az emelőkarokról, optimális emelési szögekről. Hónapokkal a verseny előtt már számolta, hogy milyen összetettre lesz szüksége. Tudta, hogy meg tudja csinálni. Nyerni akart. Dicsőséget vinni vidéki városkájának egy akkor még viszonylag ismeretlen sportágban - az ERŐEMELÉSBEN.

Még ma is felelevenedik az az arc, bár fényképek nem maradtak a versenyről vagy az ínszakasztó felkészülésről. A selfie szó feltalálásáig még jó tizenöt év telik el. Időpont: 1992. Ifi/Junior Erőemelő Magyar Bajnokság. Helyszín: Budapest, Kőbánya, Pataki István művelődési ház. 

Hajnali 3-kor kelés, utána találkozás a 4:15-ös vonatnál a csapattagokkal. A minden bokorban megálló személyvonat reggel 8 órára van Budapest Józsefváros állomáson. A főváros ismeretlen metropolisz, ismeretlen törvényekkel, idegen. 

Végre érkezés a helyszínre. Ordít, hogy erőemelő verseny lesz. Nagydarab, kigyúrt, ma már megmosolygtató bodys bő ruhákban feszítő pesti versenyzők és edzőik rajzanak mindenhol. Ízléstelenül fitogtatott gazdagság és erő. Lehengerlő a megjelenésük, a magabiztosságuk. A nagy patinás klubok jelenléte félelmet keltő. Máig élő emlék az arcára kiülő félelemmel vegyes tiszteletet. Nem tudja, hogy pont ez félelem, ez a hamis kisebbségi érzés lesz a legnagyobb súly, amit le kell majd győznie ahhoz, hogy nemzetközi szinten is labdába rúghasson. Évtizedekkel későbbi orosz, ukrán, skandináv és amerikai ellenfelei ugyanezt a félelmet lopják az emberek szívébe. De akkor és ott is volt ok félelemre és izgulásra. Itt van többek közt a: 

Gyulai Atlasz - két nemzetközi szintű versenyzővel is, Ficzere Tamás, Földi Attila, edzőjük a Masters világbajnok Lovász György. 

Zuglói Univerzál - Rónaszéki Andrással, akinek komoly klubja volt, és már akkor a magyar erőemelés első embere.

Kőbánya SC, mindig nagyon erős embereket szedtek össze valahonnan.

Orosházi Toldi - Musztafa Imrével edzőként.

Az 56 kg-ban versenyző Szegedi SC versenyzője, Csiszár András.

Rott Attila a Győri Kraft versenyzője - volt súlyemelő, a kor guggoló fenoménja.

Debreceni Dávid SE - legjobb versenyzője a felnőtt VB bronzérmes Lóska Sándor, felhúzó országos csúcstartó, az első jelentős szumó húzó Magyarországon.

És rengetegen mások. Életnagyságban és testközelből mindenki sokkal erősebbnek tűnik. Az eltervezett fogásnemenkénti számok nevetségessé zsugorodnak a nagy nevek mellett. De jön a verseny. Össze kell szorítani a fogakat és menni előre. A súlykategória 67,5 kg.

Régi súlyemelő rúd van a versenyen, ami nagyon rugózik. Guggolásban másodikra 190 kg sima. 205-re kéri. Lóska Sándor a fő lapozó. A 205 kg-al félig feláll, majd meglátja a szeme sarkából, hogy a két oldallapozó épp ellép a súlytól valami miatt, hagyja, hogy ez megzavarja és a már felállt súllyal is sikerül összeomlania a "le" vezényszó előtt. Az ország legjobb felhúzója menti meg, bár a súlyt csak a fején át tudja ledobni, ami óriásit üt a tarkóra. Kisebb dráma, egy hátba veregetés Gruber Vili bácsitól, aki épp bíró talán, de a verseny folyik tovább.

Ma is felsejlik az arca, ahogy Ficzere Tamást csodálja, ahogy 75 kg-ban 232,5 kg-ig jut guggolásban juniorként. Tamás térdbandázst használ. Az ő felszerelése mindössze egy iskolai tornagatya, valamilyen futócipő és egy öv. Térdbandázsról soha nem hallott, fel sem ismeri, hogy a menőbb versenyzők már azzal guggolnak. Azt hiszi valami fásli. Térdgumi, ne adj' isten SBD térdvédő ugyancsak a távoli jövő zenéje. 

Jön a fekvenyomás: 110 kg-ig jut, gyenge pont, de örül a két sikeres gyakorlatnak.

Felhúzásban általa addig érintetlen területre téved, de sikerül a 215 kg. Ott lát a versenyen először szumó felhúzást. Még azt sem tudja, hogy lapos talpú cipőben kéne húzni. Kiváló összetett egyéni csúcsot csinál, 515 kg-ot, Így is mindössze HETEDIK a kb. huszonöt fős mezőnyben. 67,5 kg-ban, juniorban, nem világversenyen, 1992-ben. Az utóbbi években raw-ban korosztályos versenyen ez világversenyen akár érem is lehetett volna. Ez némi képet ad az akkori színvonalról, még akkor is, ha mások bandázsban és kezdetleges fekvenyomó ruhákban versenyeztek.

Még ma is felelevenedik az arcára kiülő csalódottság. Nem a helyezés miatt: ha valaki erősebb, megérdemli a helyezést. Jobbat várt magától. Összetettben 20 kg-al, az már dobogó vagy akár arany lett volna. Nem lesz diadalmenet vissza a városába. 

Ezeket az érzelmeket, a félelmet, az elszántságot, a csalódottságot, az örömöt, ma ugyanúgy látni a fiatal versenyzők arcán. Te is tudod, hogy a legjobbaknak közülük ehhez hasonlóan meg kell majd birkózniuk saját nehézségeikkel és félelmeikkel, amelyek sikeres erőemelő karrierjük útjába áll majd. Azért lesznek ők a legjobbak. mert legyőzik őket. A félelem, a kishitűség sokkal nagyobb súly, mint a rúd, amit fel kell emelned. Persze nem lehetsz beképzelt hülye sem. Azt hamar bünteti a vas igazsága. De ne engedd, hogy saját magad visszafogd! Emlékeztesd erre az edzőtársaid és versenytársaid is. 

A félelmet és az önmagad által felállított korlátokat minden korban le kellett győzni. 50 éve is meg tudták csinálni, 25 éve is meg tudták csinálni, és TE is meg tudod csinálni ma.  

Tiéd a platform.

Versenyszpíker: "A következő versenyző: (a Te neved)"

 Köszönjük, hogy elolvastad, most már vásárolhatsz: link