Poweres berkekben közismert, hogy az erőemelés legsűrűbb, legerősebb mezőnyei sorrendben a férfi felnőtt, a férfi junior, valamint a férfi Masters 1 korcsoportok. 

A svédországi Helsingborgban márciusban megrendezett Raw Masters EB-n erőemelő válogatottunk Masters 1-ben elért teljesítményéhez hasonlót keresve éveket, sőt évtizedeket kell visszafelé mennünk az időben, a nemzetközi versenystatisztikákat böngészve.

Utoljára 1996-ban volt rá példa, hogy egyszerre két érmet is elértünk összetettben erőemelő világversenyen (EB-k, VB-k). Akkor az utolsó M1 évében járó Lovász György EB aranyat, Horváth József valamint Bajcsi Lajos ezüstérmet nyertek - ami három érem, de sebaj!) Persze 2000-ben még a győri rendezésű Masters EB-n egy összetett bronz és csapatban a 8. hely is szép volt, de az volt az utolsó, hogy Magyarország az első tízbe kerüljön a csapatversenyben (most csak az erőemelő férfi mezőnyről és az M1 kategóriáról beszélünk). 

Az elmúlt húsz évben azonban a masters mezőny (is) egyre erősebb és tömöttebb lett. Mikor pedig már-már azt hihette az ember, hogy odaérhetünk, akkor berobbant a RAW! A segítő ruházatot és felszerelést mellőző versenyforma minden elképzelést felülmúlóan ontotta látszólag a semmiből az erősebbnél erősebb versenyzőket minden nemben és korcsoportban.

Ennek fényében kell értékelni a mostani Masters 1 EB eredményeket, nem feledve, hogy ez bizony nem a felnőtt mezőny, mégis örülve, hogy a 3 legerősebb korcsoport egyikében Magyarország hosszú szünet után ismét zászlót bontott. Egy összetett aranyat és egy összetett bronzot nyertünk, csapatban pedig bejutottunk az első tízbe, úgy, hogy az oroszok csak egy ponttal mentek előttünk, a több versenyzővel felálló finneket pedig megelőztük.

De milyen fejmunka áll egy ilyen eredmény mögött? Az érzékeltetés kedvéért Pánisz László VB ezüst és EB bronzérmes M1 erőemelő felkészüléséről és versenyzéséről ejtsünk pár szót.

Laci kb. 25 éve kóstolt bele az erőemelésbe. Ejtőernyős és mélységi felderítő múlttal nem mondható, hogy a népesség nyámnyila halmazába tartozott. Pár év kemény power után egy másik, nagy lelkierőt és fegyelmet kívánó sportba is magas szinten belekóstolt: hosszútávfutó lett. Sokan álmodnak a maratoni táv lefutásáról. Évekig acélozzák a lelküket, edzenek, szinte életcéljukká, de legalábbis bakancslistás tétellé teszik. Egyfajta divat lett a maratonra edzeni és lefutni, akár elpuhult hivatalnokok és családapák körében is. A többség persze feladja már az edzéseken vagy út közben. Laci véletlenül megint a nehéz utat választotta. Mit neki a maraton, rögtön ultramaratonba kezdett! Képzeljük el, hogy iszonyatos edzésmunka és kitartás után lefutod a maratont (ami 42 km). Mikor pokoli küzdelmek után, ronggyá szakadt lábizmokkal üdvözült mosollyal épp átszakítanád a célszalagot, akkor nem az ujjongó családot öleled meg, és hörgöd elhalóan Rocky-Stalloneként, hogy "Figyi, Adrian! Megcsináltam!",  

hanem fogod magad és gyorsan lefutod még kb. háromszor-négyszer a teljes távot megállás nélkül. Nos, ez az ultramaraton (a latin "ultra" szóból, ami "valamin túl"-t jelent.) Laci kedvencei a 150-170 km-es távok voltak, főleg a hegyi versenyek. Innen rád, az olvasó képzeletére bízom a mentális felkészülés felbecslését, és a nehézségek kohóját, ami versenyzőnk akaratát acélozta.

Az biztos, hogy a lelki tényező, csakúgy mint az erőemelésben, sokkal fontosabb a fizikai aspektusoknál.

Az ultrafutás után 2014-ben megint powerre adta a fejét Laci. Felnőtt magyar bajnoki címeket nyert ismét, magyar csúcstartó guggolásban, felhúzásban és összetettben is. Azonban Laciról nem mondható el, hogy azt gondolná, mindent tud már az erőemelésről, ezért az idei EB-re a felkészülési időszaknak Magyarország legjobb erőemelő edzőjével, Szimcsina Misi bácsival vágott neki. Misi bácsiról és az eredményeiről muszáj majd külön cikkben foglalkozni, mert ő egy üdítő jelenség a mai erőemelő palettán, aki a legrutinosabb versenyzőknek és edzőknek is tud mit tanítani. 

A lényeg, hogy a felkészülés alapozó szakaszában Laci könnyen guggolt már 280 kg-al kettőket, és a fekvenyomó előrejelzés is 175-180 kg körül mozgott. Sajnos Masters korú versenyzőként könnyebb összeszedni a sérüléseket, és pont 4 héttel a verseny előtt jött is egy csúnya térd, és egy még komiszabb combizom sérülés. 

Mit lehet ilyenkor tenni?  Az alapozó munkát már elvégezték, de a súlyérzet nagyon hiányzik a verseny előtt. Viszont nem szabad kockáztatni a rásérülést. Ezért mindenféle masszázs, torna, rehab és persze a jó öreg fog-összeszorítás kell. Nem feladni a versenyt lélekben. Laci 3. a nevezések alapján, de egy ilyen szintű nemzetközi verseny iszonyatos kilengéseket tud produkálni. Misi bácsi kis súlyokat ír elő Lacinak. Már az is művészet, hogy elhidd ilyenkor, hogy a kis súlytól is erős maradhatsz heteken keresztül. Ez az igazi versenyzői lelkierő-próba. Tudod, hogy 300 körül kell guggolnod, de maximum csak 180 kg-ra mehetsz egy hónapig! 

Elérkezik a verseny. Laci 4 kg-ot fogyaszt, előző nap versenyeztet. Ilyenkor úgy szökik az erő, mint lufiból a hélium. Az ellenfelek borzalmasan erősek. Egy-egy elrontott fogás két-három helyezéssel is hátradobhat az összetettben. Szóval, minden erőre, megnyert területre, icipici 2,5 kg-ra is szükség van. A bemelegítőben Laci nem a szokott könnyedtséggel áll fel a 250-el! Már nincs idő változtatni semmin, Misi bácsi kedvenc mondatával élve "Már csak bízni kell magunkban! Az már a fél gyakorlat". Laci 270-en kezd, és jobban meg is csinálja, mint az utolsó melegítést. A jó hír, hogy nem fáj a térde. A rossz, hogy a térdsérülés után csoda kéne a 300-as guggihoz, ezért a guggolás dobogót és az összetettbeli kapaszkodást tűzzük ki célként. Az ellenfelek közül néhányan rontanak, köztük a nagyon erős észt versenyző is. 290-re kérjük a másodikat, és Laci azt is megcsinálja, de már küzd vele. Ezzel bezsebeli azonos emelt súllyal, de nagyobb testsúllyal az ezüstöt.  

Nyomásban a testsúlyvesztés miatt a biztonsági kezdő után a minimális 5 kg-os emelés is soknak bizonyul második fogásra. Lacinak arányaiban a nyomás a leggyengébb száma, ezért itt óriási akaraterő és felpörgés kell ahhoz, hogy harmadikra mégis javítson! A verseny után visszatekintve, ha nincs meg ez a harmadik fekvenyomás, akkor az összetett érem is ugrik! De Laci javít! Ehhez kell az évtizedek akaraterő-csiszolása, a "munka nemesít" jelige szellemében, amit sokkal nehezebb megtanulni, mint az edzés fizikai részét.

Megmagyarázhatatlan, de a két keserves fogásnem után, a felhúzásra megjön az étvágy! Szerencsére Laci a legjobb felhúzó a mezőnyben. Viszont a felhúzás második fogásokra kiderül, hogy az addig biztos távolságban lemaradó finn és a német versenyző is beköszönnek az összetett bronzért. Nem SZABAD hibázni! Sem a taktikában, sem a fogások végrehajtásában. Körülbelül 6-an ugrálunk Laci körül, legyezzük, etetjük, itatjuk, szagoltatjuk vele az ammóniát, (épp csak oxigénsátrat nem hozunk a rozzant öregembernek), lázasan számolunk a tábla előtt, szemmel tartjuk az ellenfeleket és megbecsüljük, kb. mire képesek még az utolsó fogásban. Laci közben belendül a húzásba, és 310-et csinál másodikra, könnyebben, mint a kezdőt. 320-ra kérjük a harmadikat - színtiszta blöff, bár valószínűleg meg tudná csinálni. A német elvérzik az utolsón, a finn viszont megcsinálja a magáét, és könnyebb testsúllyal elénk kerül összetettben. 

 A kategória utolsó felhúzása dönt tehát a bronzérem sorsáról. Szerencsére ezt a felhúzást most a mi fiúnk (életkorban: papuskánk), Pánisz Laci végezheti el. Tavaly összetettben VB ezüstérmes volt, guggolásban arany. Ott is az utolsó felhúzásával happolta el az érmet éppen ez elől a finn versenyző, Antti Vihola elől. Visszavesszük a súlyt a minimálisan elég 315-re. Lacit szólítják. Ütjük, vágjuk, szagoltatjuk, hintőporozzuk, és ő nem remeg meg a téttől. Stabilan megcsinálja a gyakorlatot három fehér lámpával. A magyar táborban őrült tánc, ujjongás. Megvan a bronz! Ha szerencsénk van a finnek sem ölnek meg este a hotelben! 

Miért lehet örülni egy EB bronznak, a tavalyi VB ezüst után is? Pont ez a szépsége egy ilyen szintű nemzetközi bajnokságnak. Az elit szintű versenyző itt nem a maga csúcsait akarja megdönteni, hanem a többieket megverni. A -120 kg mezőny erősségét jól mutatja, hogy ebből a kategóriában 4-en kerültek bele a wilks alapján vett legjobb 10 versenyző közé! Ezen a versenyen nem tudsz és nem is szabad magadra figyelni, hogy vajon 5 vagy 10 kg-ot tegyél a legjobbadra. Itt nyomás nincs rajtad, nem éppen egyedül árválkodsz a kategóriádban (hallhatunk ilyen versenyekről is, ahol maga a verseny szó használata indokolatlan, mert hiányzik az elegendő számú legyőzendő versenytárs). Másik érmesünk mindössze 10 kg-al maradt el az összetett európa csúcstól a versenyen, de bármiféle kockáztatás veszélyeztette volna az aranyérmet. Ez nem egy edzőtermi emelés, ahol röhögve továbblépsz, ha elszúrsz valamit. Itt kérem folyamatosan egy nagynyomású keszonban vagy, lihegnek a nyakadban az ellenfelek, elsápadva nézed az előtted lévő erős embereket, és minden pillanatban 10-en állnak készenlétben, hogy meginogj, és kíméletlenül legyaluljanak a hibád miatt. Laci fél kg-al húzott kevesebbet, mint a saját országos csúcsa. De ha rámegy 317,5-re és nem sikerül, akkor esetleg nincs összetett érem. Itt bronzérmet szerezni dicsőség. Illetve: érmet szerezni ITT dicsőség. Elmondható, hogy a múlt évi VB-nél is magasabb színvonal volt.

Sérüléssel küzdve, erősebb mezőnyben, a végső felhúzásig kiélezett versenyben óriási fegyvertényt hajtott végre Laci, az edzője Misi bácsi, és a taktikai, segítő csapat. Nos, nagyjából ez jelenti azt, hogy fejben is erős vagy. Ez a készség, csak igazi, kiélezett, magas szintű ellenfelektől hemzsegő tétversenyen csiszolható. Akkor sem mindenki tudja elsajátítani. Pánisz Lacinak sikerült!

 Képek:

Misi bácsi, a sikerkovács, és az öreg, veterán, Masters korú tanítványok és a grúz varázsital.

Csak odajutottunk az összetett dobogóra!

Sőt, felhúzásban arany lett:

A finnek sem öltek meg végül. Csak megpróbálták - alkohol útján. Nem tudhatták, hogy Hajdúszoboszlón ezt a készséget már igen zsenge korban egyetemi szinten oktatják.