Egy ideje gondolkodtunk egy íráson, amiben közzétettük volna az SBD Magyarország létrehozásának mozgatórugóit. Nyilván egy üzleti felállásnál elsődleges az életképesség, de különös módon nem ez volt az alapvető kiindulási pont. Voltak bizonyos elvek, (pontosság, megbízhatóság, minőség stb.) amelyeket szerettünk volna a magyar erőemelő és edzőközösségbe egy szinttel feljebb emelni. Ezt mára több száz pozitív vásárlói visszajelzés látszik alátámasztani.

Azután tavaly év vége felé nagyon hasonló elvek inspiráltak bennünket arra, hogy januárban megnyissuk Budapesten a Sirius Lifting (https://www.facebook.com/siriuslifting/) egyedülálló erőemelő/súlyemelő edzőtermét. Hihetetlen, de itt sem az üzleti megtérülés volt az elsődleges cél. Persze, térüljön meg, nem szégyen az. Sőt! De iszonyatosan frusztráló és idegesítő érzés volt, hogy erőemelőként, sportolóként szinte nem létezett olyan hely, ahol ténylegesen edzeni lehetett volna, olyan körülmények között, ami a sportunk szempontjából bátorító és testreszabott. Most már van ilyen Budapesten, pl. a kispesti Suleiman Gym www.gymsuleiman.hu, és természetesen a Sirius Lifting Angyalföldön és még egy-kettő.

https://www.youtube.com/channel/UCRMKAJCexyOJ5iL7TUOah_w

A sors fintora, hogy ezekről a régóta megírni szándékozott alapelvekről nekrológ formájában kell írnom. Kanyarodjunk vissza az időben 30 évet, a rendszerváltás időszakára az Acélvárosba.

 _____________

AZ ÉRTÉK NEM HAL MEG

írta: Fekete Miklós

Pár napja, 75 évesen örökre itt hagyott bennünket nevelőedzőm. Ki ő, és mit hagyott hátra nekem? 

1989 májusában Miskolc rossz hírű lakótelepén, egy földszinti odúban kialakított edzőteremben ismertem meg az erőemelést.

Rögtön az első napon találkoztam az „Avas Testépítő Klub” tulajdonosával, egyben edzőjével, Kaliczki Istvánnal, „Pista bá’val”. Csak most, három évtized távlatából tudom igazán felfogni ésszel, micsoda értékeket, emberséget és tartást tanulhattunk mi fiatalok ettől a Mádról származó, vasgyári munkásembertől, aki már akkor 25 éve élt a súlyzók között.

Ezek az értékek generáció-függetlenek, ezért úgy szeretnék megemlékezni egykori Mesterünkről, hogy néhány akkori erőemelő életképen keresztül bemutatom a tőle megtanult leckéket. Úgy gondolom, ezek az univerzális jellemvonások ma is sok sportolni vágyónak, vagy versenyzőnek nagy hasznára lehetnek, és bátorítással szolgálnak azoknak, akik már gyakorolják ezeket az erényeket, de silányabb környezetük miatt „kilógnak a sorból”, netán még ők érzik „hülyén” magukat az elveik miatt.

 1. Keménység és (ön)fegyelem:

Az Avasban nem volt divat ellógni az edzést. Keményen megkövetelte Pista bá’ a munkát. Ha fájt, hát fájt. Szívd fel magad, Öreg! Bejött a terembe az 50 kg-os nyegle fiatal, az első meglehetősen kendőzetlen modorú mondat felé ez volt: „Húzd ki magad, Fiam, mert a hátadba b…-om a rudat!”. Mit ad isten, egy pillanat alatt kihúzta magát, és úgy is maradt, fizikailag is, és kicsit képletesen is. Az elvárások nagyon magasak voltak velünk kezdőkkel szemben. Ez elvezetett a második óriási leckéhez:

 2. Versenyszellem:

Azt megelőzően belekóstoltam az atlétikába, judoba és a karatéba is, nem is sikertelenül. Azonban mindegyiket abbahagytam, amikor versenyzésre került a sor. Nem bírtam a versenyzési stresszt. Pista bácsinál ez nem volt kérdés. Félévente kötelező erőemelő házibajnokságot tartott. 16 évesen először nagyon féltem ezektől, minden 6. hónapban nyomasztott a tét, viszont visszanézve rendkívül hálás vagyok azért, hogy sikerült kiölni ezt a rettegésünket. Az élet nagy része versengés, és ha tetszik, ha nem, egyszerűen fel kell nőni bizonyos feladatokhoz. Nem csak a sportban, hanem az életben is általános érvényű alapelv: nyerni ugyan nem mindig lehet, de versenyezni muszáj! Például Mészáros Laci többszörös világbajnok fekvenyomó fenomén is a miskolci Avasban kezdett versenyezni Pista bácsi unszolására.

 3. Munka:

Ha már versenyzünk, akkor dolgozni kell nagyon keményen, hogy jó helyezést érjünk el. Edzéstervezési tudásunk, internet nem volt, ezért mindig inkább a hányásig folytatott túledzés felé hajlottunk… szerencsére tizenévesen ezt még túl tudtuk élni. Itt nem az a tanulság, hogy bezzeg régen, milyen kemények voltunk, hanem az, hogy ne féljünk a munkától, mert csak abból lesz eredmény. Az biztos, hogy a most elérhető ismeretanyaggal felvértezve egy mai sportoló óriási előnyben van, de a munkát nem helyettesítheti a puszta tudás (és vica versa). Pista bácsi nem értett a modern edzéselméletekhez, viszont egész életében dolgozott és tudta, hogy azzal eljuthat valahová. Egy érdekessége ennek a munkának, hogy az a kis része számított igazán, amit azon túl csináltunk, ahol az épeszűek már abbahagyták volna. Később sok helyen tapasztaltam az életben, hogy a nyerés és a bukás között nem valami óriási szakadék tátong, mindössze 1-3% extra erőfeszítés, ahol a vesztes feladja, a győztes pedig még valahogy végigcsinálja. Lefuthatsz 41 km-t anélkül, hogy különösebb csodálkozást váltanál ki az emberekből. De ha csak még 1 km-t hozzácsapsz, akkor elmondhatod, hogy lefutottad a Maratont!

 4. Tisztaság:

A teremben makulátlan rend uralkodott. Nem a csili-vili rend, hanem a katonás, szakszerű rend. Mindennek volt helye, mindenki vissza is tette az eszközöket a helyére. Otthon addig nem igazán tanultam meg rendet rakni, de a Kaliczki-féle kiképzés után már nem volt pofám rendetlenségben lakni, és ez a mai napig kitart. Mi ez, ha nem nettó nyereség?

 5. Pontosság:

A terembe nem akkor mentünk, amikor csak kedvünk szottyant. Szigorúan csoportokra voltunk osztva, 15:00-17:00 órai csoport, 17:00-19:00 órai csoport stb. Késni vagy tovább maradni nem volt szabad, mert nyolc másik ember programját borítottad fel. A nálunk jóval idősebb és erősebb terembe járó lyukóbányai vájárok, a Lenin Kohászati Művekben edződött fémipari melósok, és a marcona IFA sofőr figurák nem filozófia magasságokba törő toleranciájukról voltak híresek. Persze jó, hogy ma már bármikor tudunk edzeni, nem is azt a rendszer sírja vissza az ember, hanem, hogy lehetett építeni rád is és másokra is az idő tekintetében.

 6. Becsület:

Pista bácsinál az elsődleges érték a szavahihetőség, az egyenesség volt. Átlátott a sunyi emberen, és gyengének tartotta őket. Például egyértelműen doppingellenes irányelvek voltak érvényben. Ez lehet megmosolyogtató egyeseknek, és túlságosan naiv lelkületűnek tűnhet, de nézzük a tágabb értelemben vett elvet. Nem szabad = ezért mi sem csináljuk = és nem is hazudozunk erről semmit. Ez különösen az ott edző fiatalok miatt hosszú távon nagyon sikeres irányelvnek bizonyult. A felmérőkön, ha rossz volt a gyakorlatod, akkor egyértelműen megmondták, hogy rossz volt! Nem számított, hogy kinek a kije vagy, vagy hogy hány éve jársz oda. Ha viszont jó volt, akkor biztos lehettél benne, hogy nem veszik el a kísérleted!

 7. Igaz barátság:

Az egyik legjobb barátom abban a panelház alatti teremben ismertem meg. 30 éve mindenben számíthatok rá, és ő is rám. Ő volt az, aki a kellemetlent is a szemembe mondta, nem csak azt, amit hallani akartam. Amikor nehéz választás elé kerültem, az ő belém fektetett bizalma és a barátságunk miatt vállaltam a sokkal nehezebben járható, de hosszú távon célravezető utat a sportban. Megmaradt a becsületem. A hangos fanyalgók persze mindig jönnek, hogy „Most mit vagy úgy oda azzal a becsület dologgal? Hiszen mindenki csal!” Amit Pista bácsinál tanultam az ez: nem csal mindenki, és még ha úgy is lenne, neked akkor sem szükségszerű követni őket. Radikálisan hangzik? Igen. Igaz? Igen! Mindig van választásunk, és az életünk minőségét az összes választásunk egybegyűlt eredménye határozza meg.

 8. Jó humor és ugratás:

A fenti jellemvonások talán kicsit komor képet festettek az akkori életről. Mi volt ez? Valami munkatábor, a spártai hadsereg, netán szerzetesrend? Távolról sem! Ahol tényleg bíztál az emberekben és kedvelted őket, ott szabadjára engedhetted a jókedvet, az ugratást. Pista bá’ ebben is karmester volt. Bárkit a porba tudott sújtani egy-egy jól elhelyezett poénnal (anélkül, hogy bármikor is megalázta volna az illetőt). Minden poén, minden hecc „ült”, és még nagyobb teljesítményre vagy normálisabb viselkedésre ösztönözte az illetőt. Ismétlem, nem a negatív, sértő, „röhögjük ki” típusú humor volt a menő, ami rombol, hanem ami serkent. Ennek a humornak a segítségével megtanult az ember úgy rámutatni valamire, hogy ne bántsa, hanem építse az illetőt. Az erőemelésben és minden versenysportban az őszinte, építő jellegű kritika elengedhetetlen. Főleg ma, a social media által erősen befolyásolt életmenetben ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni, vagy éppenséggel túltolni.

 9. A kezdők/fiatalok felkarolása:

A fiatalok hajlamosak követni a példát, amit látnak. Nem a dumát vagy a prédikációt, hanem a valódi tetteket másolják. Ez egy felelősség, de egyúttal öröm is az erre fogékony és érzékeny tapasztaltabbak sportolók számára. A mesterünk ebben kiváló munkát végzett. Néhány kövérebb gyerekkel, aki lejárt a terembe elment futni (annak ellenére, hogy vizesedett a lába, valami betegség miatt), mert tudta, hogy maguktól az életben nem futnának, és a túlsúly rajtuk maradna. Többen csak azért csinálták végig az edzést, mert ha az „Öreg” közel az ötvenhez, rossz lábbal is futott, akkor nem volt képük ellógni a dolgot.

Most, mikor családja, barátjai és tanítványai végső búcsút veszünk Kaliczki Istvántól még egyszer szeretném megköszönni neked Pista bácsi az összes tőled kapott leckét. Éltem és élni is fogok velük, és szeretném minél több embernek átadni ezeket az értékeket. A munkád nem veszett kárba!

Ezt a cikket csak akkor olvasd el, ha te is ember vagy és fájt már a térded, vagy épp most is fáj, esetleg sejted - ne adj Isten tervezed -, hogy a jövőben fájni fog.

Amitől elveszik a mozgás öröme

Veled is előfordult már, hogy mentél volna egy jót edzeni, de térdfájás miatt ki kellett hagynod a guggolást? Volt már, hogy ennek ellenére nekikezdtél, mert nem szerettél volna edzést mulasztani, de már előre tudtad hogy fájni fog? Van hogy félsz beengedni a nagy súlyokat, nehezen melegedsz be, kattog az ízületed? A könyök -és térdízületi fájdalom sajnos nem kíméli sem testépítőket, sem erősportot űzőket, sem a hobbistákat, sem a versenyszintű sportolókat. Előfordul, hogy edzések során túlerőltetjük ízületeinket, aztán pihentetjük azt, de hiába hagyunk ki egy kis időt, vagy mellőzünk bizonyos gyakorlatokat az edzésünkből, ez a kellemetlen, irritált érzés nem múlik el magától.

Még nincs SBD térdgumid?

Az SBD térdgumi erősportolók, nagysúlyos edzést végzők körében a legtöbbször vásárolt, piacvezető termék. Világbajnok erőemelők, súlyemelők, erősemberek tették le mellette voksukat, természetesen nem véletlenül. A prémium neoprém anyag és a szuperbiztos varrások szinte elnyűhetetlenné teszik. Elit atléták és edzőik, egészségügyi szakemberek által tervezett darab, legfőbb szerepe hogy minimalizálja a sérülés veszélyét edzéseink során. Merevsége miatt rendkívül biztos érzetet nyújt a térdnek, miközben folyamatosan melegen tartja azt, emiatt pedig extrém komfortérzetet nyújt. A jó hír pedig az hogy könyökre való verziója is van.

A ti véleményetek

Mi az SBD Magyarországnál már régóta szeretnénk összegyűjteni a tapasztalataitokat a termékeinkől, és örömmel látjuk szinte minden esetben, hogy mennyire elégedettek vagytok velük. Sokan írtátok a térdgumiról, hogy már nem is edzetek nélküle, hogy áldjátok a napot mikor megrendeltétek. Több olyan üzenetet is kaptunk már, hogy mennyire megéri az árát, sokkal több mint egy térdmelegítő gumidarab, mert bár korábban volt sérülésetek, segítségével újra be mertek csapni a nagy súlyok közé.

Most pedig jöjjön pár vásárlói visszajelzés erről a termékünkről, sportolóktól sportolóknak.

”Amikor elkezdtem erőemelni, csak bizonyos súlytól kezdtem el felhúzni az SBD-t guggolóedzéseimen, nagyjából saját testsúly körül. Az első versenyem után a bal térdem mögött kialakult egy baker-ciszta, ami egy folyadékkal telt duzzanat, ha kisebb méretű akkor magától felszívódik, de ha nagyobb akkor műtéti beavatkozás válhat szükségessé az eltávolítására. A sportorvosom azt mondta, hogy ez egy visszatérő probléma lesz, amint ismét nagy terhelést kap az izület. A ciszta mellett ugyanez a térdem neha fájt is, de nem csak edzések során, hanem hosszú vezetésnél, és 10-12 óra repülésnél is. Mivel a sportot nem akartam abbahagyni, és nagyon gyakran utazok, kipróbáltam, hogy az SBD térdgumit már edzések elején, a bemelegítéskor felveszem. Sőt, néha ha nagyobb súlyos edzésciklusom van éppen, akkor hosszabb repülőutakon és vezetés közben is viselek egy méretemnél nagyobb, L-es térdgumit, így megelőzöm a térdfájást, és egy jóideje a baker-cisztám sem jött elő. Csak ajánlani tudom mindenkinek!”  

S. A.

“Teljes mértékben meg vagyok elégedve ezzel a termékkel. Mikor használom, olyan nagy biztonságérzetet ad hogy az valami hihetetlen, illetve ezen felül még egy plusz 10 kilóval is többel tudok dolgozni. Ha jól emlékszem körülbelül másfél hónapja használom és egyáltalán nem nyúlt ki, sőt olyan még most is mint amikor először bontottam ki. Nyugodt szívvel tudom ajánlani bárkinek, aki térdgumit szeretne vásárolni, csak az SBD!”

Cs. V.

“Régebben volt három térdficamom, aminek köszönhetően eléggé meglazultak a térdszalagjaim és rendszeresen fájnak is a térdeim. Régebben "hobbigyúrós" voltam, guggolni 80-90 kilótól felfelé már csak bandázsban tudtam, az adta meg nekem a kellő stabilitást és ami fontosabb: így nem fájt a térdem a gyakorlat közben. Viszont amióta elmerültem az erőemelésben és erre a sportra váltottam azt figyeltem meg, hogy egyre több embernek a térdét ékesíti egy ilyen eszköz.

Nagyon jó véleményeket hallottam róla, így hát gondoltam egyet és megrendeltem a saját SBD térdgumimat erről az oldalról. Két nap alatt meg is érkezett hozzám a termék és hát nem túlzok ha azt mondom, hogy mintha új térdeket kaptam volna! :)
Edzés alatt végig melegen tartja az ízületeket, stabilan tartja a térdet és ad egy plusz rugalmasságot guggolásnál... a térdfájásomról meg meg is feledkeztem, hogy valaha is lett volna.
Mindenkinek csak ajánlani tudom a terméket, megéri az árát és hihetetlen jó benne guggolni! :)”

P. Gy.

Semmi kétség, hogy a most zajló VB által megihletve az SBD gondolt egyet, és kijött egy fantasztikus új limitált szériával, a brazil válogatott - a Seleção - színeiben. 

A képek tanúsága szerint ilyen jól festettek benne a fiúk is, és a lányok is (mert ugye, egy percig nem gondoltátok, hogy a fociról lesz itt szó! Az csak a beetetés volt.)

A lincshangulatot elkerülendő közöljük veletek a hírt, hogy most nagyon rövid ideig előrendelhetőek a webshop-ban vagy telefonon a szokásos módon. De tényleg rövid ideig (július közepéig)!

Igen, tényleg limitált, igen, tényleg sietned kell, ha kérnéd, és igen, NAGYON jól néz ki.

Webshop link itt!

Ui: A brazilok nyerik a VB-t?

A minap egy nagyon érdekes cikk bukkant fel a body.builder.hu oldalon. Azt hiszem ez az első magyar nyelvű összefoglalója az elmúlt évtizedekben az erőemelő sportban lezajló globális folyamatoknak. 

Az oldal szerkesztőjének engedélyével ezt teljes egészében átvettük, és közzétesszük itt.  Véletlenül (tényleg nem volt hozzá közünk), még az sbdhungary.hu oldalt is megemlítik benne. Köszönjük a szerzőnek és a body.builder.hu -nak!

ITT olvasd el a cikket.

Az internet segítségével rengeteg kiváló erőemelő szakmai videó, oktatás, sőt online edzés is hozzáférhető. Haladni kell a korral.

Most egy olyan edzőt szeretnénk bemutatni, aki NINCS az interneten, nem veszi körül az internet hype, az elmúlt években mégis egészen kiemelkedő országos és nemzetközi erőemelő eredményeket ért el a tanítványaival minden korosztályban. 

Szimcsina Mihályról, avagy ismertebb nevén Misi bá'-ról beszélünk.

Szakmai háttér

Kárpátaljai születésűként a hetvenes években súlyemelőként kezdte, és szovjet korosztályos válogatottságig vitte. Abban az időben a kiemelkedő sportolókat az állam vastagon támogatta, így a 17 éves Misi (akkor még nem) bá' több pénzt keresett a súlyemeléssel, mint az egész család. Emlékszem egy beszélgetésnél elmondta, hogy 185-öt tudott lökni 18 évesen 80 kg-os testsúllyal. Pont felhúzásokat végeztünk kb. 180 kg-al, és azon szörnyülködtünk, hogy ezt hogy lehet mellre venni és kilökni. Misi bá' csak nevetett azzal a csendes nevetéssel, amivel a gyakorlatias ukránok nem értik, hogy a hülye nyugatiak mit nem értenek, és azt mondta: "Hja, a CSKA Moszkvában nem adták ingyen az ösztöndíjat, valamit csinálni is kellett érte!"

Szóval, voltak eredményei Misi bácsinak. Nemhiába, az 1977-es felnőtt szovjet bajnokságon csak 3 ifjúsági korcsoportú fiú tudta teljesíteni és elnyerni (több ezer versenyzőről beszélünk) a kitüntető Master of Sports szintet, ami a Szovjetúnióban egy nagyon magas rang volt, amit súlyemelő elérhetett. Volt egy fiú Leningrádból, egy Kazahsztánból, és természetesen az akkor 17 éves Szimcsina Mihály Munkácsról.

Misi bácsi edzőtáborokban olyan olimpiai és világbajnok súlyemelő legendákkal edzett, mint Yuri Vardanyan, Anatoly Pisarenko vagy Leonid Taranenko. Ezek az emberek a mai napig nemzeti hősnek számítanak az országaikban. 

Áttérés az erőemelésbe

Misi bácsi Kárpátalján sokáig üzemeltette saját edzőtermét, ahol IPF világbajnok fekvenyomót is kinevelt, illetve idősebbik fiát Vladislav-t erőemelésben ukrán bajnoki címhez juttatta. Az ukrán bajnokság színvonalát nem kell ecsetelnünk.

Utána Misi bácsi a családdal Magyarországra költözött, itt pedig igen kevesen ismerték a múltját. Amúgy sem hencegő típus. Mondhatnánk, elbújt mint Luke Skywalker a szigeten.

Pár éve viszont felkérést kapott, hogy segítse a nyíregyházi erőemelést, és az a történet mára országos és nemzetközi érmeket eredményezett, és ez, ha csak töredékeiben is, de többé kevésbé már látható volt a nagyközönség számára.

Háttérből előtérbe

Misi bácsi azonban továbbra is a háttérben maradt nagyrészt, és őszintén, nem is akar annyira a reflektorfényben ugrálni. Ahogy mondani szokta, "Van nekem egy szép házam, kertem, kutyáim, családom, nem akarok bohóckodni." Mi mindenesetre kalapot emelünk e nagyszerű edző előtt, aki idestova 50 éve mozog az elit emelők világában. Minden szerénysége ellenére sikerült elcsalnunk Hajdúszoboszlóra a II. Felhúzó Országos Bajnokságra, ahol kötelességünknek éreztük őt elismerni, és világgá kürtölni, hogy igenis az ő szaktudása és edzéstervei hoztak megújulást több évtizedes edzésmúltú versenyzőknél is. Hiszen olvashatsz bármennyi cikket, okíthatod magad szemináriumokon (és kell is olvasnod és okosodnod), de a jó öreg évtizedek alatt elit szinteken összegyűlt GYAKORLATI tapasztalat verhetetlen marad az ilyen nem elméleti, hanem gyakorlati sportokban, mint az erőemelés vagy a súlyemelés.

2018 áprilisában Hajdúszoboszlón Misi bácsinak meglepetéscsomag és közönség előtti oklevél átadás.  

Hatalmas vastapsot kapott az "Öreg". 

Az oklevél szövege, rajta egy hamisítatlan Misi bácsi idézettel, ami lelket önt a versenyzőkbe azokban az igazán SÚLYOS pillanatokban itt található.

A te mentorod

Biztos neked is van edződ vagy valamilyen mentorod, aki elindított az úton, akitől tanulhattad a szakma alapjait. Ne felejtsd el megköszönni neki és elismerni érte. Kevesebb nem, csak több lehetsz ezáltal. Ki tudja, talán egyszer az ő cipőjében fogsz járni magad is. 

Sok sikert, és önbizalmat - "meg aztat..."!

Poweres berkekben közismert, hogy az erőemelés legsűrűbb, legerősebb mezőnyei sorrendben a férfi felnőtt, a férfi junior, valamint a férfi Masters 1 korcsoportok. 

A svédországi Helsingborgban márciusban megrendezett Raw Masters EB-n erőemelő válogatottunk Masters 1-ben elért teljesítményéhez hasonlót keresve éveket, sőt évtizedeket kell visszafelé mennünk az időben, a nemzetközi versenystatisztikákat böngészve.

Utoljára 1996-ban volt rá példa, hogy egyszerre két érmet is elértünk összetettben erőemelő világversenyen (EB-k, VB-k). Akkor az utolsó M1 évében járó Lovász György EB aranyat, Horváth József valamint Bajcsi Lajos ezüstérmet nyertek - ami három érem, de sebaj!) Persze 2000-ben még a győri rendezésű Masters EB-n egy összetett bronz és csapatban a 8. hely is szép volt, de az volt az utolsó, hogy Magyarország az első tízbe kerüljön a csapatversenyben (most csak az erőemelő férfi mezőnyről és az M1 kategóriáról beszélünk). 

Az elmúlt húsz évben azonban a masters mezőny (is) egyre erősebb és tömöttebb lett. Mikor pedig már-már azt hihette az ember, hogy odaérhetünk, akkor berobbant a RAW! A segítő ruházatot és felszerelést mellőző versenyforma minden elképzelést felülmúlóan ontotta látszólag a semmiből az erősebbnél erősebb versenyzőket minden nemben és korcsoportban.

Ennek fényében kell értékelni a mostani Masters 1 EB eredményeket, nem feledve, hogy ez bizony nem a felnőtt mezőny, mégis örülve, hogy a 3 legerősebb korcsoport egyikében Magyarország hosszú szünet után ismét zászlót bontott. Egy összetett aranyat és egy összetett bronzot nyertünk, csapatban pedig bejutottunk az első tízbe, úgy, hogy az oroszok csak egy ponttal mentek előttünk, a több versenyzővel felálló finneket pedig megelőztük.

De milyen fejmunka áll egy ilyen eredmény mögött? Az érzékeltetés kedvéért Pánisz László VB ezüst és EB bronzérmes M1 erőemelő felkészüléséről és versenyzéséről ejtsünk pár szót.

Laci kb. 25 éve kóstolt bele az erőemelésbe. Ejtőernyős és mélységi felderítő múlttal nem mondható, hogy a népesség nyámnyila halmazába tartozott. Pár év kemény power után egy másik, nagy lelkierőt és fegyelmet kívánó sportba is magas szinten belekóstolt: hosszútávfutó lett. Sokan álmodnak a maratoni táv lefutásáról. Évekig acélozzák a lelküket, edzenek, szinte életcéljukká, de legalábbis bakancslistás tétellé teszik. Egyfajta divat lett a maratonra edzeni és lefutni, akár elpuhult hivatalnokok és családapák körében is. A többség persze feladja már az edzéseken vagy út közben. Laci véletlenül megint a nehéz utat választotta. Mit neki a maraton, rögtön ultramaratonba kezdett! Képzeljük el, hogy iszonyatos edzésmunka és kitartás után lefutod a maratont (ami 42 km). Mikor pokoli küzdelmek után, ronggyá szakadt lábizmokkal üdvözült mosollyal épp átszakítanád a célszalagot, akkor nem az ujjongó családot öleled meg, és hörgöd elhalóan Rocky-Stalloneként, hogy "Figyi, Adrian! Megcsináltam!",  

hanem fogod magad és gyorsan lefutod még kb. háromszor-négyszer a teljes távot megállás nélkül. Nos, ez az ultramaraton (a latin "ultra" szóból, ami "valamin túl"-t jelent.) Laci kedvencei a 150-170 km-es távok voltak, főleg a hegyi versenyek. Innen rád, az olvasó képzeletére bízom a mentális felkészülés felbecslését, és a nehézségek kohóját, ami versenyzőnk akaratát acélozta.

Az biztos, hogy a lelki tényező, csakúgy mint az erőemelésben, sokkal fontosabb a fizikai aspektusoknál.

Az ultrafutás után 2014-ben megint powerre adta a fejét Laci. Felnőtt magyar bajnoki címeket nyert ismét, magyar csúcstartó guggolásban, felhúzásban és összetettben is. Azonban Laciról nem mondható el, hogy azt gondolná, mindent tud már az erőemelésről, ezért az idei EB-re a felkészülési időszaknak Magyarország legjobb erőemelő edzőjével, Szimcsina Misi bácsival vágott neki. Misi bácsiról és az eredményeiről muszáj majd külön cikkben foglalkozni, mert ő egy üdítő jelenség a mai erőemelő palettán, aki a legrutinosabb versenyzőknek és edzőknek is tud mit tanítani. 

A lényeg, hogy a felkészülés alapozó szakaszában Laci könnyen guggolt már 280 kg-al kettőket, és a fekvenyomó előrejelzés is 175-180 kg körül mozgott. Sajnos Masters korú versenyzőként könnyebb összeszedni a sérüléseket, és pont 4 héttel a verseny előtt jött is egy csúnya térd, és egy még komiszabb combizom sérülés. 

Mit lehet ilyenkor tenni?  Az alapozó munkát már elvégezték, de a súlyérzet nagyon hiányzik a verseny előtt. Viszont nem szabad kockáztatni a rásérülést. Ezért mindenféle masszázs, torna, rehab és persze a jó öreg fog-összeszorítás kell. Nem feladni a versenyt lélekben. Laci 3. a nevezések alapján, de egy ilyen szintű nemzetközi verseny iszonyatos kilengéseket tud produkálni. Misi bácsi kis súlyokat ír elő Lacinak. Már az is művészet, hogy elhidd ilyenkor, hogy a kis súlytól is erős maradhatsz heteken keresztül. Ez az igazi versenyzői lelkierő-próba. Tudod, hogy 300 körül kell guggolnod, de maximum csak 180 kg-ra mehetsz egy hónapig! 

Elérkezik a verseny. Laci 4 kg-ot fogyaszt, előző nap versenyeztet. Ilyenkor úgy szökik az erő, mint lufiból a hélium. Az ellenfelek borzalmasan erősek. Egy-egy elrontott fogás két-három helyezéssel is hátradobhat az összetettben. Szóval, minden erőre, megnyert területre, icipici 2,5 kg-ra is szükség van. A bemelegítőben Laci nem a szokott könnyedtséggel áll fel a 250-el! Már nincs idő változtatni semmin, Misi bácsi kedvenc mondatával élve "Már csak bízni kell magunkban! Az már a fél gyakorlat". Laci 270-en kezd, és jobban meg is csinálja, mint az utolsó melegítést. A jó hír, hogy nem fáj a térde. A rossz, hogy a térdsérülés után csoda kéne a 300-as guggihoz, ezért a guggolás dobogót és az összetettbeli kapaszkodást tűzzük ki célként. Az ellenfelek közül néhányan rontanak, köztük a nagyon erős észt versenyző is. 290-re kérjük a másodikat, és Laci azt is megcsinálja, de már küzd vele. Ezzel bezsebeli azonos emelt súllyal, de nagyobb testsúllyal az ezüstöt.  

Nyomásban a testsúlyvesztés miatt a biztonsági kezdő után a minimális 5 kg-os emelés is soknak bizonyul második fogásra. Lacinak arányaiban a nyomás a leggyengébb száma, ezért itt óriási akaraterő és felpörgés kell ahhoz, hogy harmadikra mégis javítson! A verseny után visszatekintve, ha nincs meg ez a harmadik fekvenyomás, akkor az összetett érem is ugrik! De Laci javít! Ehhez kell az évtizedek akaraterő-csiszolása, a "munka nemesít" jelige szellemében, amit sokkal nehezebb megtanulni, mint az edzés fizikai részét.

Megmagyarázhatatlan, de a két keserves fogásnem után, a felhúzásra megjön az étvágy! Szerencsére Laci a legjobb felhúzó a mezőnyben. Viszont a felhúzás második fogásokra kiderül, hogy az addig biztos távolságban lemaradó finn és a német versenyző is beköszönnek az összetett bronzért. Nem SZABAD hibázni! Sem a taktikában, sem a fogások végrehajtásában. Körülbelül 6-an ugrálunk Laci körül, legyezzük, etetjük, itatjuk, szagoltatjuk vele az ammóniát, (épp csak oxigénsátrat nem hozunk a rozzant öregembernek), lázasan számolunk a tábla előtt, szemmel tartjuk az ellenfeleket és megbecsüljük, kb. mire képesek még az utolsó fogásban. Laci közben belendül a húzásba, és 310-et csinál másodikra, könnyebben, mint a kezdőt. 320-ra kérjük a harmadikat - színtiszta blöff, bár valószínűleg meg tudná csinálni. A német elvérzik az utolsón, a finn viszont megcsinálja a magáét, és könnyebb testsúllyal elénk kerül összetettben. 

 A kategória utolsó felhúzása dönt tehát a bronzérem sorsáról. Szerencsére ezt a felhúzást most a mi fiúnk (életkorban: papuskánk), Pánisz Laci végezheti el. Tavaly összetettben VB ezüstérmes volt, guggolásban arany. Ott is az utolsó felhúzásával happolta el az érmet éppen ez elől a finn versenyző, Antti Vihola elől. Visszavesszük a súlyt a minimálisan elég 315-re. Lacit szólítják. Ütjük, vágjuk, szagoltatjuk, hintőporozzuk, és ő nem remeg meg a téttől. Stabilan megcsinálja a gyakorlatot három fehér lámpával. A magyar táborban őrült tánc, ujjongás. Megvan a bronz! Ha szerencsénk van a finnek sem ölnek meg este a hotelben! 

Miért lehet örülni egy EB bronznak, a tavalyi VB ezüst után is? Pont ez a szépsége egy ilyen szintű nemzetközi bajnokságnak. Az elit szintű versenyző itt nem a maga csúcsait akarja megdönteni, hanem a többieket megverni. A -120 kg mezőny erősségét jól mutatja, hogy ebből a kategóriában 4-en kerültek bele a wilks alapján vett legjobb 10 versenyző közé! Ezen a versenyen nem tudsz és nem is szabad magadra figyelni, hogy vajon 5 vagy 10 kg-ot tegyél a legjobbadra. Itt nyomás nincs rajtad, nem éppen egyedül árválkodsz a kategóriádban (hallhatunk ilyen versenyekről is, ahol maga a verseny szó használata indokolatlan, mert hiányzik az elegendő számú legyőzendő versenytárs). Másik érmesünk mindössze 10 kg-al maradt el az összetett európa csúcstól a versenyen, de bármiféle kockáztatás veszélyeztette volna az aranyérmet. Ez nem egy edzőtermi emelés, ahol röhögve továbblépsz, ha elszúrsz valamit. Itt kérem folyamatosan egy nagynyomású keszonban vagy, lihegnek a nyakadban az ellenfelek, elsápadva nézed az előtted lévő erős embereket, és minden pillanatban 10-en állnak készenlétben, hogy meginogj, és kíméletlenül legyaluljanak a hibád miatt. Laci fél kg-al húzott kevesebbet, mint a saját országos csúcsa. De ha rámegy 317,5-re és nem sikerül, akkor esetleg nincs összetett érem. Itt bronzérmet szerezni dicsőség. Illetve: érmet szerezni ITT dicsőség. Elmondható, hogy a múlt évi VB-nél is magasabb színvonal volt.

Sérüléssel küzdve, erősebb mezőnyben, a végső felhúzásig kiélezett versenyben óriási fegyvertényt hajtott végre Laci, az edzője Misi bácsi, és a taktikai, segítő csapat. Nos, nagyjából ez jelenti azt, hogy fejben is erős vagy. Ez a készség, csak igazi, kiélezett, magas szintű ellenfelektől hemzsegő tétversenyen csiszolható. Akkor sem mindenki tudja elsajátítani. Pánisz Lacinak sikerült!

 Képek:

Misi bácsi, a sikerkovács, és az öreg, veterán, Masters korú tanítványok és a grúz varázsital.

Csak odajutottunk az összetett dobogóra!

Sőt, felhúzásban arany lett:

A finnek sem öltek meg végül. Csak megpróbálták - alkohol útján. Nem tudhatták, hogy Hajdúszoboszlón ezt a készséget már igen zsenge korban egyetemi szinten oktatják. 

(Kattints át ha hosszú a cikk és nincs kedved olvasni: link)

A hétvégén lezajlott, nagy sikerű IV. Powerbuilder Erőemelő Kupa közben jött a hír, hogy az SBD anyacég egy különleges limitált termékszériával áll elő 2017 év végén.

Nemzetközi kémeink jelentették, hogy a széria nagyon gyorsan fogy világszerte, ezért aki nem akar lemaradni róla, villámgyorsan adja le a rendelését a webshop-on, vagy telefonon. 

Ne is szaporítsuk a szót, íme a link a webshop megfelelő kategóriájához, siessetek a rendeléssel ide kattintva, nehogy a hanyatló nyugatiak elkapkodják a magyarság elől a termékeket. Kizárólag a készlet erejéig érvényes akcióról van szó!

Reményeink szerint az első szállítmányt sikerül behozni még év vége előtt (karácsonyt nem tudjuk ígérni, csak megpróbálni). A limitált széria csak előrendeléssel működik.  

Ha nincs időd kattintgatni, ízelítő képek alább (de több termékről is szól).

Köszönjük, hogy elolvastad, most már vásárolhatsz: link 

(Kattints át ha hosszú a cikk és nincs kedved olvasni: link)

Idén novemberben három jó karban lévő középkorú ember összejött egy edzésre, és önfeledten emelték a súlyokat. Soha azelőtt nem edzettek hárman együtt, aki látta őket mégis azt hihetné, hogy egész életükben edzőtársak voltak. Az összhang akkora vagy nagyobb volt, mint a címszereplő híres regényhősök között (lásd: Alexandre Dumas: A három testőr). Miért érdekes ez?

Bár a magyar erőemelésnek két felnőtt férfi világbajnoka is van, akik mindig a rangsor élén fognak állni (Mészáros Tibor és Árvai István), a fent említett három férfi a saját idejében példa nélkül állóan uralta a magyar erőemelés 82,5 kg-os férfi felnőtt mezőnyét. Mindhárman eredményesek lettek a nemzetközi színtéren, akkori eredményeikkel még mindig fölényesen lehetne országos bajnokságokat nyerni, sőt.

Nem meglepő, ha még sosem hallottál róluk. Ennek fő oka, hogy bőven az internet előtti korszakban kezdtek emelni, és még ha bele is lógtak a kötelező "öntolós, kiposztolós" érába, akkor sem csinálták a kötelező Facebook és internet önreklámot.

E cikk alapötletét egy nagyon tudatlan, de nem feltétlenül rosszindulatú megjegyzés adta. Egy mai hobbi erőemelő (akinek az eredményei közelében sincsenek a "testőrökéhez"), és aki soha egyetlen hivatalos OB-n sem indult, ezt találta mondani Ficzere Tamásnak: "Nem is voltál olyan rossz a magad idejében, kár hogy nem indultál rendes versenyen." A kritika megfogalmazója a MERSZ kötelékein kívüli "világversenyen" indult, és tényleg őszintén gondolta, hogy ez valamiféle státuszt kölcsönöz neki. A megszólalásából áradó mélyűri vákuumos tudáshiány olyannyira komikus, hogy adta magát alcímnek. Ennek az embernek tényleg HALOVÁNY segédfogalma sem volt arról, hogy kivel edzett egy teremben, és hogy mit ért el az illető az erőemelésben!

Íme jöjjön most egy kis történelmi igazságtétel az "őskövületeknek" (a kortárs eredményekkel és okosságokkal úgyis el vagyunk halmozva, ha akarjuk, ha nem, az internet által.)

Ismerjük meg a három testőrt

 Azt tudni kell, hogy a három testőr versenyzői karrierje időben NEM egyszerre zajlott le. Egymást váltották jószerével, és már csak az előttük lévő(k) csúcsaival tudtak versenyre kelni. Annak ellenére, hogy nem találkoztak, nagyon is tudatában voltak egymás eredményeinek, és kölcsönös tisztelettel gondoltak egymásra. A később jövő az előd iránt érzett megbecsülést, a "régi motoros" pedig a feltörekvő titán(ok) eredményeit követte mindig figyelemmel.

FICZERE TAMÁS

Az első a sorban Ficzere Tamás. A maiak 99%-a soha nem is hallott róla, pedig Tomi 1992-től 2002-ig egyeduralkodó volt a 82,5 kg-ban. A Gyulai Atlasz színeiben versenyzett, Lovász Gyuri bácsinál járta ki az erőemelés iskoláját. S milyen jó iskola volt az! Egészen elképesztő ifjúsági és junior eredményei voltak. Már 1993-ben ott volt Kanadában a junior világbajnokságon, ahol még 75 kg-ban 240 kg-ot guggolt és 250 kg-ot húzott fel. A fekvenyomása pedig ezüstérmet jelentő helyet hozott (bár akkor érmet még fogásnemenként nem osztottak!)

1998-ban beállított 302,5 kg-os guggoló csúcsa több, mint 11 évet élt! Tamás guggolási képessége és ereje fogalom volt. Szikár, zsírtalan teste minden idegszálát mozgósítani tudta az adott gyakorlathoz. Egyéni legjobbja felhúzásban 297,5 kg volt, konvencionális, nem szumó. Többször azzal nyerte meg a versenyeit, hogy elaltatta az ellenfeleket a felhúzásra, és 270 kg-ról rögtön 290-re ugrott a felhúzásban. A 82,5 kg-ban elért összetett csúcsain csak ő tudott javítani, amíg versenyzett (785 kg-ig jutott, az alig segítő ruhák időszakában). Tomi volt felnőtt EB-n 4. helyezett, ami az elképesztően erős mezőnyöket tekintve óriási teljesítmény. Azokat a régi nemzetközi versenytáblázatokat látni kell ahhoz, hogy az ember elképzelje a színvonalat. "Kár hogy nem indultál rendes versenyen..." 

Kevés és rossz minőségű kép maradt fenn az akkori versenyeiről, a lényeg így is látható. Az egyik képen Földi Attilával a másik kiváló VB 4. helyezett gyulai emelővel és Lovász Gyuri bácsival látható. Tomi híres volt mentális összpontosító képességéről. Nem ordított és csapkodott, mint egy félőrült a fogások előtt, hanem hideg fejjel hergelte bele magát a gyakorlatba.

Ficzere guggol

 A gyulai aranycsapat - Ficzere, Lovász, Földi

Honvédségi verseny a múlt évezredben.

Tamás a sikeres erőemelő karrier után a magánéletben is győztes volt, rendőrtisztként alezredesi rangig jutott, és példás családapa lett. Azon kívül pedig egy rendkívül szerény, halk beszédű és értelmes ember. 

RICK PÉTER

Ficzere Tomit visszavonulása után alig egy-két évvel a 2000-es évek elején érkezett a magyar erőemelés és a 82,5 kg-os kategória üstököse Rick Péter. Peti egri származású, végzettségét tekintve könyvelő, és az analitikus gondolkodás, a tények erejét mindenek fölött tisztelő nagybetűs SPORTOLÓ. Az ország szerintünk három valaha volt legjobb felhúzója közé rangsorolható, és ez olyan mezőny, ahol a világcsúcstartó Mészáros Tibornak és Árvai Istvánnak eleve bérelt helye van!

Peti egész egyszerűen vasderékkal lett megáldva. Már 19 évesen 276,5 kg-ot húz 75 kg-ban, ami azóta is országos csúcs a 2010-ben archivált régi súlycsoportos rekordkönyvben.  Edzésmódszereit tekintve mindig kissé konzervatív volt: munkavédelmi bakancsban guggolt, minden edzésen abban is húzott fel, hogy nehezebb legyen indítania, szűk állásban súlyemelősen guggolt, iszonyatos "kamikaze" belerugózással. Az edzéseken nem jópofizott, nem szelfizett és nem kamerázta magát, hanem edzett és figyelte a teste reakcióit. Elemzett. Az eredmények kétségtelenül őt igazolták. Karrierje során összegyűjtött junior VB összetett bronzot, junior EB összetett bronzot, és további fogásnemenkénti érmeket, felnőtt VB 6. helyezett. Mindezt olyan nevű versenyzőkkel egy mezőnyben, mint Tarasenko, Naleikin, Zvarikin (elő a guglival), és felhúzásban rendre Rick Péter állt a dobogó legfelső fokán, néha 30 kg-ot verve a másodikra.

Ugye érzed, Kedves Olvasó, a helyzetben rejlő furcsaságot, hogy erről az emberről valószínűleg senki sem hallott a Szövetségi vezetésen kívül!? Míg más versenyzők vagy akár hobbisták "fullba tolják a kretént" az interneten az edzésvideóikkal vagy arról, hogy milyen periodizációval készül a palotapincsijük, és milyen mintás alsónadrágot javasolnak a felhúzáshoz, addig Rick Péterről és lenyűgöző eredményeiről nem hallunk. Biztos nem indult rendes versenyen... Persze az interneten lévő videók hasznosak és üdvözlendők, csak tudjuk elhelyezni őket a rangsorban.

Peti lett az első magyar, aki először elérte a 82,5 kg-ban a bűvös 800 kg-os összetettet, amely súly önmagáért beszél, és a csúcs 6 évig állt - a harmadik "testőr" érkezéséig, addig meg sem tudták KÖZELÍTENI ezt az eredményt.

A 2003-as dániai felnőtt VB-n elért felhúzó aranyérme külön történet. Röviden: a legendás emelő és szumó felhúzó Andrei Belyaev (igen, AZ a Belyaev, ha most rákerestél az interneten ;)) már megnyerte az összetett versenyt, és gondolta, szépen bezsebeli a felhúzás aranyat is. Ekkor látták, hogy valami magyar 320-al van beírva kezdőre. Mivel tudták, hogy ez körülbelül lehetetlen, tuti elírás, gyorsan megnézték a bemelegítőben Petit, aki épp mezítláb, alsógatyában húzott 310 kg-ot utolsó melegítésként. Peti végül 337,5 kg-ot is felhúzott (túlszárnyalva Belyaev-et), de érvénytelen lett, ezért csak 330 kg-ot írtak be a jegyzőkönyvbe a neve mellé, de ez is elég volt a felhúzás világbajnoki címhez. 

A legendás 330-as felhúzás, 2003 Velje, Dánia, felnőtt VB

Ha valaki megnézi a régi súlycsoportok csúcstartóit, az Rick Péter nevét fogja jó eséllyel a legtöbbször látni. Peti, amellett, hogy ördögien erős húzó volt, a többi fogásnemben sem vallott szégyent, ezért a 90 kg-ban is összetett csúcstartó (a felhúzásban 75, 82,5 és 90 kg-ban csak az ő nevét látni).

Rick Peti 2005-ben készült megütközni ismét az orosz elittel, de a VB-re nem jutott ki. Ott már 90 kg-ban lett volna. Az utolsó guggoló edzésén felpattant 330 kg-al, és felhúzott 350 kg-ot (ezek élete legjobbjai). A várakozások szerint az összetett ezüst volt a realitás. Egy csúnya sérülés utána eltérítette a sporttól, és hosszú évek rehabilitációjával idén novemberben ismét súlyt fogott a kezébe!

A magánéletben sikeres üzletemberként működik. Róla, ha lehet, még kevesebb fénykép született, de egy-kettőt sikerült elcsípni!

FEKETE MIKLÓS

Időrendben a következő, a harmadik testőr Fekete Miklós. Ő a legutolsó az idővonalunkon, így vele kicsit többször találkozhattak a maiak. Bíráskodik a versenyeken, Masters-ben versenyzik is a mai napig. 1989-ben Miskolcon kezdte az erőemelést, és kisebb nagyobb kihagyással mindig edzett. Hosszú külföldi tartózkodás után ő csak 2007-ben, pont Rick Péter után 2 évvel kezdett a felnőtt kategóriában Magyarországon versenyezni - 82,5 kg-ban, hol máshol.

Miklós óriási szerencséje, vagy talán "sorsa" volt, hogy találkozzon és együtt eddzen a legeredményesebb magyar erőemelővel, Árvai Istvánnal, akinek a keze alatt a sima jó eredményekről a kiemelkedő eredményekre tudott jutni. De Árvai "Yoda" kellett ahhoz is, hogy az egyik legdurvább 540 wilks pont körüli csúcsot, Rick Péter varázslatos 800 kg-os összetett rekordját valaha egyszer elérjék.

Erről a csúcsról elmond néhány dolgot az, hogy Árvai Pistinek és Miklósnak 3 év kemény próbálkozás kellett, hogy ha csak fél kg-al is, de túl tudják szárnyalni a 800 kg-os álomhatárt. A csúcs úgy nézett ki, mintha valami őrült videójáték vagy XBox tervező találta volna ki, fokozatosan nehezedő pályákkal, halálos csapdákkal.

Az egyes pályán le kellett győzni Ficzere Tomi 11 éve fennálló és soha meg sem közelített 302,5 kg-os guggoló csúcsát. A sikeres 305 kg után, jöhetett a második pálya: Piszák Peti fekvenyomó országos bajnok és nemzetközi érmes fekvenyomó csúcsa. Ezt is sikerrel maga mögött hagyta Miklós még ugyanazon a versenyen, 210,5 kg-ot teljesítve. CSAKIS így lehetett reális ütőtávolságba kerülni az összetett 800 kg-hoz. (A felhúzó csúcsról ugye álmodni sem lehetett, az Rick Petié maradt, de az összetett 800-at sikerült túlszárnyalni. Ez is bekerült az archivált csúcsok közé.

Nézzétek meg ezeket a régi csúcsokat, és elérésük időpontjait. Meg a neveket mellettük: Kathi Béla, Kupcsik László, Lovász György, Árvai István, Mészáros Tibor... Látható, hogy nem osztották ingyen a felnőtt csúcsokat a MERSZ háza táján.

Yoda, azaz Árvai Mester bandázs-varázs, 2007

Valahol a világban egy IPF kiállításon

Azért kellett néha emelni is. 330 kg, felnőtt EB 2011.

Miklós az Árvai korszak utáni első férfi emelője volt, aki felnőtt EB pontszerző helyezett lett, és EPF által szervezett nemzetközi versenyt nyert (Duna Kupa 2009), sőt az abszolút kupát is elvihette. Később egyike lett annak a két embernek Magyarországon (Szikora Olivér a másik 67,5 kg-ban), akik testsúly 10-szeres összetettet értek el versenyen. 

Felnőtt magyar bajnoki címei között ott a 2010-es első magyar raw verseny (ahol még térdgumit sem lehetett használni, tehát NAGYON raw volt). Miklós 252,5/165/270 kg-al nyerte a súlycsoportját és az abszolútot is, ami azóta is a legjobb elért raw eredmény 82,5, illetve később 83 kg-ban, és wilks pontszám alapján (460,72 wilks pont) a MERSZ történetében is 2. az örökranglistán. Jelenleg is felnőtt csúcstartó 83 kg-ban. 2017-ben Masters I kategóriában VB ezüstérmet nyert összetettben.

A MERSZ elnökségi tagja 2008-tól, 2017-ig, és a Nemzetközi Erőemelő Szövetség (IPF) marketing igazgatója. 

 A jelen

Megtettük, amit megkövetelt a haza, bemutattuk e három régi versenyzőt. A rekordlistákat végignézve, még biztos, hogy tudnánk találni kiváló emelőket, akiket be lehetne, és be is kellene mutatni a ma versenyzőinek. A jövő is biztató, amikor az ember Kulcsár Dávidra vagy a nyíregyházi KeletEreje erőemelő csapat kiváló eredményeire tekint.

Viszont a ritkaság és a hírérték ebben a három testőrben, hogy az évtizedek alatt csak nőtt egymás iránt a tiszteletük a távolság ellenére is, és most újra EGYÜTT edzettek. Az aktualitás az volt, hogy Ficzere Tamás közel húsz év kihagyás után indul a 2017-es Masters erőemelő magyar bajnokságon! (Reméljük ez már egy rendes verseny! ;)

A három testőr közös edzése valóságos múzeumi túrával ért fel. Tomi elhozta a kitaposott vele egyidős guggolócipőjét. Egy McDonalds által szponzorált 93-as Duna Kupa pólóban jött el edzeni. Az öve 30 éve még a gyulai malomiparnál szolgált géphajtószíjként. Peti hozta a 15 éve nem használt volt válogatott pólóját, és a híres munkavédelmi bakancsát. Volt nagy összeborulás, múltidézés, elképesztő történetek és egymás naprakészre hozása. Meg nevetés és komoly edzés. A hideg rázta az értő szemű embert, amikor Ficzere Tomit látta ismét koncentrálni és szuggerálni a rudat a nagy guggolás előtt. Vagy mikor Rick Peti ismét rudat fogott a kezébe közel 10 év után. Hárman együtt uszkve 80 év erőemelő tapasztalattal rendelkeznek! Valósággal megelevenedett a powerlifting szelleme azon az edzésen!

Jókedélyű matuzsálemek

Újra edzünk

A három testőr balról jobbra: Ficzere, Rick, Fekete

E cikkel picit szerettük volna helyreállítani az univerzum egyensúlyát. Bár a három testőr nem a (saját maguk által generált) publicitás, hanem a teljesítményük okán nyertek bebocsátást a magyar erőemelő elitbe, mégis jó közkinccsé tenni karrierjük fénypontjait. Nem ők kérték, hanem kiérdemelték.

 PWB Kupa

De beszéljünk az üzletről is. Az SBD Magyarország lesz a főtámogatója a 4. Powerbuilder Kupának. Link itt és itt. 

Az újítás az, hogy most nem csak a győztesek nyerhetnek SBD utalványokat, hanem MINDEN versenyző között is kisorsolunk SBD nyereményeket. De hogy a nézők se maradjanak ki, nekik lesz SBD tombola, ahol ugyancsak tudnak nyerni. Végül, de nem utolsó sorban csak a verseny napjain, csak helyszíni fizetés esetén jelentős árkedvezmény lesz a termékekre (azt persze nem áruljuk el, hogy pontosan mennyire jelentős, de jelentős!) Gyertek, mert vissza nem térő alkalom.  

Ja, és ez RENDES VERSENY LESZ!

Köszönjük, hogy elolvastad, most már vásárolhatsz: link

(Kattints át ha hosszú a cikk és nincs kedved olvasni: link)

Megjegyzés: Ennyi év elteltével nagyon szubjektív, és nem biztos hogy bármit is jelent a ma fiatal emelőinek ez az írás. Ajánlása mégis nekik szól. Mert van, ami mindig ugyanaz marad.

Negyedszázadnyi múlt távolságából is felelevenedik az a fiatal arc. Látni rajta tükröződni a félelmet, az izgalmat és - az elszántságot. A munkát elvégezte. Elképzelhetetlen volt számára, hogy valaki annál keményebben edzzen, ahogy ő edzett - hányásig. Erőfejlesztő edzéselméletről, módszerekről hírből sem hallott három éves edzésmúltja alatt. A 80-as évek végén kezdte, amikor szinte csak body building volt. A klasszikus. Tudáshiányát keménységgel és kitartással pótolta. Ez egyetlen eszköze. Meg a fizikaórán tanult alapismeretek az emelőkarokról, optimális emelési szögekről. Hónapokkal a verseny előtt már számolta, hogy milyen összetettre lesz szüksége. Tudta, hogy meg tudja csinálni. Nyerni akart. Dicsőséget vinni vidéki városkájának egy akkor még viszonylag ismeretlen sportágban - az ERŐEMELÉSBEN.

Még ma is felelevenedik az az arc, bár fényképek nem maradtak a versenyről vagy az ínszakasztó felkészülésről. A selfie szó feltalálásáig még jó tizenöt év telik el. Időpont: 1992. Ifi/Junior Erőemelő Magyar Bajnokság. Helyszín: Budapest, Kőbánya, Pataki István művelődési ház. 

Hajnali 3-kor kelés, utána találkozás a 4:15-ös vonatnál a csapattagokkal. A minden bokorban megálló személyvonat reggel 8 órára van Budapest Józsefváros állomáson. A főváros ismeretlen metropolisz, ismeretlen törvényekkel, idegen. 

Végre érkezés a helyszínre. Ordít, hogy erőemelő verseny lesz. Nagydarab, kigyúrt, ma már megmosolygtató bodys bő ruhákban feszítő pesti versenyzők és edzőik rajzanak mindenhol. Ízléstelenül fitogtatott gazdagság és erő. Lehengerlő a megjelenésük, a magabiztosságuk. A nagy patinás klubok jelenléte félelmet keltő. Máig élő emlék az arcára kiülő félelemmel vegyes tiszteletet. Nem tudja, hogy pont ez félelem, ez a hamis kisebbségi érzés lesz a legnagyobb súly, amit le kell majd győznie ahhoz, hogy nemzetközi szinten is labdába rúghasson. Évtizedekkel későbbi orosz, ukrán, skandináv és amerikai ellenfelei ugyanezt a félelmet lopják az emberek szívébe. De akkor és ott is volt ok félelemre és izgulásra. Itt van többek közt a: 

Gyulai Atlasz - két nemzetközi szintű versenyzővel is, Ficzere Tamás, Földi Attila, edzőjük a Masters világbajnok Lovász György. 

Zuglói Univerzál - Rónaszéki Andrással, akinek komoly klubja volt, és már akkor a magyar erőemelés első embere.

Kőbánya SC, mindig nagyon erős embereket szedtek össze valahonnan.

Orosházi Toldi - Musztafa Imrével edzőként.

Az 56 kg-ban versenyző Szegedi SC versenyzője, Csiszár András.

Rott Attila a Győri Kraft versenyzője - volt súlyemelő, a kor guggoló fenoménja.

Debreceni Dávid SE - legjobb versenyzője a felnőtt VB bronzérmes Lóska Sándor, felhúzó országos csúcstartó, az első jelentős szumó húzó Magyarországon.

És rengetegen mások. Életnagyságban és testközelből mindenki sokkal erősebbnek tűnik. Az eltervezett fogásnemenkénti számok nevetségessé zsugorodnak a nagy nevek mellett. De jön a verseny. Össze kell szorítani a fogakat és menni előre. A súlykategória 67,5 kg.

Régi súlyemelő rúd van a versenyen, ami nagyon rugózik. Guggolásban másodikra 190 kg sima. 205-re kéri. Lóska Sándor a fő lapozó. A 205 kg-al félig feláll, majd meglátja a szeme sarkából, hogy a két oldallapozó épp ellép a súlytól valami miatt, hagyja, hogy ez megzavarja és a már felállt súllyal is sikerül összeomlania a "le" vezényszó előtt. Az ország legjobb felhúzója menti meg, bár a súlyt csak a fején át tudja ledobni, ami óriásit üt a tarkóra. Kisebb dráma, egy hátba veregetés Gruber Vili bácsitól, aki épp bíró talán, de a verseny folyik tovább.

Ma is felsejlik az arca, ahogy Ficzere Tamást csodálja, ahogy 75 kg-ban 232,5 kg-ig jut guggolásban juniorként. Tamás térdbandázst használ. Az ő felszerelése mindössze egy iskolai tornagatya, valamilyen futócipő és egy öv. Térdbandázsról soha nem hallott, fel sem ismeri, hogy a menőbb versenyzők már azzal guggolnak. Azt hiszi valami fásli. Térdgumi, ne adj' isten SBD térdvédő ugyancsak a távoli jövő zenéje. 

Jön a fekvenyomás: 110 kg-ig jut, gyenge pont, de örül a két sikeres gyakorlatnak.

Felhúzásban általa addig érintetlen területre téved, de sikerül a 215 kg. Ott lát a versenyen először szumó felhúzást. Még azt sem tudja, hogy lapos talpú cipőben kéne húzni. Kiváló összetett egyéni csúcsot csinál, 515 kg-ot, Így is mindössze HETEDIK a kb. huszonöt fős mezőnyben. 67,5 kg-ban, juniorban, nem világversenyen, 1992-ben. Az utóbbi években raw-ban korosztályos versenyen ez világversenyen akár érem is lehetett volna. Ez némi képet ad az akkori színvonalról, még akkor is, ha mások bandázsban és kezdetleges fekvenyomó ruhákban versenyeztek.

Még ma is felelevenedik az arcára kiülő csalódottság. Nem a helyezés miatt: ha valaki erősebb, megérdemli a helyezést. Jobbat várt magától. Összetettben 20 kg-al, az már dobogó vagy akár arany lett volna. Nem lesz diadalmenet vissza a városába. 

Ezeket az érzelmeket, a félelmet, az elszántságot, a csalódottságot, az örömöt, ma ugyanúgy látni a fiatal versenyzők arcán. Te is tudod, hogy a legjobbaknak közülük ehhez hasonlóan meg kell majd birkózniuk saját nehézségeikkel és félelmeikkel, amelyek sikeres erőemelő karrierjük útjába áll majd. Azért lesznek ők a legjobbak. mert legyőzik őket. A félelem, a kishitűség sokkal nagyobb súly, mint a rúd, amit fel kell emelned. Persze nem lehetsz beképzelt hülye sem. Azt hamar bünteti a vas igazsága. De ne engedd, hogy saját magad visszafogd! Emlékeztesd erre az edzőtársaid és versenytársaid is. 

A félelmet és az önmagad által felállított korlátokat minden korban le kellett győzni. 50 éve is meg tudták csinálni, 25 éve is meg tudták csinálni, és TE is meg tudod csinálni ma.  

Tiéd a platform.

Versenyszpíker: "A következő versenyző: (a Te neved)"

 Köszönjük, hogy elolvastad, most már vásárolhatsz: link