(Kattints át ha hosszú a cikk és nincs kedved olvasni: link)

Idén novemberben három jó karban lévő középkorú ember összejött egy edzésre, és önfeledten emelték a súlyokat. Soha azelőtt nem edzettek hárman együtt, aki látta őket mégis azt hihetné, hogy egész életükben edzőtársak voltak. Az összhang akkora vagy nagyobb volt, mint a címszereplő híres regényhősök között (lásd: Alexandre Dumas: A három testőr). Miért érdekes ez?

Bár a magyar erőemelésnek két felnőtt férfi világbajnoka is van, akik mindig a rangsor élén fognak állni (Mészáros Tibor és Árvai István), a fent említett három férfi a saját idejében példa nélkül állóan uralta a magyar erőemelés 82,5 kg-os férfi felnőtt mezőnyét. Mindhárman eredményesek lettek a nemzetközi színtéren, akkori eredményeikkel még mindig fölényesen lehetne országos bajnokságokat nyerni, sőt.

Nem meglepő, ha még sosem hallottál róluk. Ennek fő oka, hogy bőven az internet előtti korszakban kezdtek emelni, és még ha bele is lógtak a kötelező "öntolós, kiposztolós" érába, akkor sem csinálták a kötelező Facebook és internet önreklámot.

E cikk alapötletét egy nagyon tudatlan, de nem feltétlenül rosszindulatú megjegyzés adta. Egy mai hobbi erőemelő (akinek az eredményei közelében sincsenek a "testőrökéhez"), és aki soha egyetlen hivatalos OB-n sem indult, ezt találta mondani Ficzere Tamásnak: "Nem is voltál olyan rossz a magad idejében, kár hogy nem indultál rendes versenyen." A kritika megfogalmazója a MERSZ kötelékein kívüli "világversenyen" indult, és tényleg őszintén gondolta, hogy ez valamiféle státuszt kölcsönöz neki. A megszólalásából áradó mélyűri vákuumos tudáshiány olyannyira komikus, hogy adta magát alcímnek. Ennek az embernek tényleg HALOVÁNY segédfogalma sem volt arról, hogy kivel edzett egy teremben, és hogy mit ért el az illető az erőemelésben!

Íme jöjjön most egy kis történelmi igazságtétel az "őskövületeknek" (a kortárs eredményekkel és okosságokkal úgyis el vagyunk halmozva, ha akarjuk, ha nem, az internet által.)

Ismerjük meg a három testőrt

 Azt tudni kell, hogy a három testőr versenyzői karrierje időben NEM egyszerre zajlott le. Egymást váltották jószerével, és már csak az előttük lévő(k) csúcsaival tudtak versenyre kelni. Annak ellenére, hogy nem találkoztak, nagyon is tudatában voltak egymás eredményeinek, és kölcsönös tisztelettel gondoltak egymásra. A később jövő az előd iránt érzett megbecsülést, a "régi motoros" pedig a feltörekvő titán(ok) eredményeit követte mindig figyelemmel.

FICZERE TAMÁS

Az első a sorban Ficzere Tamás. A maiak 99%-a soha nem is hallott róla, pedig Tomi 1992-től 2002-ig egyeduralkodó volt a 82,5 kg-ban. A Gyulai Atlasz színeiben versenyzett, Lovász Gyuri bácsinál járta ki az erőemelés iskoláját. S milyen jó iskola volt az! Egészen elképesztő ifjúsági és junior eredményei voltak. Már 1993-ben ott volt Kanadában a junior világbajnokságon, ahol még 75 kg-ban 240 kg-ot guggolt és 250 kg-ot húzott fel. A fekvenyomása pedig ezüstérmet jelentő helyet hozott (bár akkor érmet még fogásnemenként nem osztottak!)

1998-ban beállított 302,5 kg-os guggoló csúcsa több, mint 11 évet élt! Tamás guggolási képessége és ereje fogalom volt. Szikár, zsírtalan teste minden idegszálát mozgósítani tudta az adott gyakorlathoz. Egyéni legjobbja felhúzásban 297,5 kg volt, konvencionális, nem szumó. Többször azzal nyerte meg a versenyeit, hogy elaltatta az ellenfeleket a felhúzásra, és 270 kg-ról rögtön 290-re ugrott a felhúzásban. A 82,5 kg-ban elért összetett csúcsain csak ő tudott javítani, amíg versenyzett (785 kg-ig jutott, az alig segítő ruhák időszakában). Tomi volt felnőtt EB-n 4. helyezett, ami az elképesztően erős mezőnyöket tekintve óriási teljesítmény. Azokat a régi nemzetközi versenytáblázatokat látni kell ahhoz, hogy az ember elképzelje a színvonalat. "Kár hogy nem indultál rendes versenyen..." 

Kevés és rossz minőségű kép maradt fenn az akkori versenyeiről, a lényeg így is látható. Az egyik képen Földi Attilával a másik kiváló VB 4. helyezett gyulai emelővel és Lovász Gyuri bácsival látható. Tomi híres volt mentális összpontosító képességéről. Nem ordított és csapkodott, mint egy félőrült a fogások előtt, hanem hideg fejjel hergelte bele magát a gyakorlatba.

Ficzere guggol

 A gyulai aranycsapat - Ficzere, Lovász, Földi

Honvédségi verseny a múlt évezredben.

Tamás a sikeres erőemelő karrier után a magánéletben is győztes volt, rendőrtisztként alezredesi rangig jutott, és példás családapa lett. Azon kívül pedig egy rendkívül szerény, halk beszédű és értelmes ember. 

RICK PÉTER

Ficzere Tomit visszavonulása után alig egy-két évvel a 2000-es évek elején érkezett a magyar erőemelés és a 82,5 kg-os kategória üstököse Rick Péter. Peti egri származású, végzettségét tekintve könyvelő, és az analitikus gondolkodás, a tények erejét mindenek fölött tisztelő nagybetűs SPORTOLÓ. Az ország szerintünk három valaha volt legjobb felhúzója közé rangsorolható, és ez olyan mezőny, ahol a világcsúcstartó Mészáros Tibornak és Árvai Istvánnak eleve bérelt helye van!

Peti egész egyszerűen vasderékkal lett megáldva. Már 19 évesen 276,5 kg-ot húz 75 kg-ban, ami azóta is országos csúcs a 2010-ben archivált régi súlycsoportos rekordkönyvben.  Edzésmódszereit tekintve mindig kissé konzervatív volt: munkavédelmi bakancsban guggolt, minden edzésen abban is húzott fel, hogy nehezebb legyen indítania, szűk állásban súlyemelősen guggolt, iszonyatos "kamikaze" belerugózással. Az edzéseken nem jópofizott, nem szelfizett és nem kamerázta magát, hanem edzett és figyelte a teste reakcióit. Elemzett. Az eredmények kétségtelenül őt igazolták. Karrierje során összegyűjtött junior VB összetett bronzot, junior EB összetett bronzot, és további fogásnemenkénti érmeket, felnőtt VB 6. helyezett. Mindezt olyan nevű versenyzőkkel egy mezőnyben, mint Tarasenko, Naleikin, Zvarikin (elő a guglival), és felhúzásban rendre Rick Péter állt a dobogó legfelső fokán, néha 30 kg-ot verve a másodikra.

Ugye érzed, Kedves Olvasó, a helyzetben rejlő furcsaságot, hogy erről az emberről valószínűleg senki sem hallott a Szövetségi vezetésen kívül!? Míg más versenyzők vagy akár hobbisták "fullba tolják a kretént" az interneten az edzésvideóikkal vagy arról, hogy milyen periodizációval készül a palotapincsijük, és milyen mintás alsónadrágot javasolnak a felhúzáshoz, addig Rick Péterről és lenyűgöző eredményeiről nem hallunk. Biztos nem indult rendes versenyen... Persze az interneten lévő videók hasznosak és üdvözlendők, csak tudjuk elhelyezni őket a rangsorban.

Peti lett az első magyar, aki először elérte a 82,5 kg-ban a bűvös 800 kg-os összetettet, amely súly önmagáért beszél, és a csúcs 6 évig állt - a harmadik "testőr" érkezéséig, addig meg sem tudták KÖZELÍTENI ezt az eredményt.

A 2003-as dániai felnőtt VB-n elért felhúzó aranyérme külön történet. Röviden: a legendás emelő és szumó felhúzó Andrei Belyaev (igen, AZ a Belyaev, ha most rákerestél az interneten ;)) már megnyerte az összetett versenyt, és gondolta, szépen bezsebeli a felhúzás aranyat is. Ekkor látták, hogy valami magyar 320-al van beírva kezdőre. Mivel tudták, hogy ez körülbelül lehetetlen, tuti elírás, gyorsan megnézték a bemelegítőben Petit, aki épp mezítláb, alsógatyában húzott 310 kg-ot utolsó melegítésként. Peti végül 337,5 kg-ot is felhúzott (túlszárnyalva Belyaev-et), de érvénytelen lett, ezért csak 330 kg-ot írtak be a jegyzőkönyvbe a neve mellé, de ez is elég volt a felhúzás világbajnoki címhez. 

A legendás 330-as felhúzás, 2003 Velje, Dánia, felnőtt VB

Ha valaki megnézi a régi súlycsoportok csúcstartóit, az Rick Péter nevét fogja jó eséllyel a legtöbbször látni. Peti, amellett, hogy ördögien erős húzó volt, a többi fogásnemben sem vallott szégyent, ezért a 90 kg-ban is összetett csúcstartó (a felhúzásban 75, 82,5 és 90 kg-ban csak az ő nevét látni).

Rick Peti 2005-ben készült megütközni ismét az orosz elittel, de a VB-re nem jutott ki. Ott már 90 kg-ban lett volna. Az utolsó guggoló edzésén felpattant 330 kg-al, és felhúzott 350 kg-ot (ezek élete legjobbjai). A várakozások szerint az összetett ezüst volt a realitás. Egy csúnya sérülés utána eltérítette a sporttól, és hosszú évek rehabilitációjával idén novemberben ismét súlyt fogott a kezébe!

A magánéletben sikeres üzletemberként működik. Róla, ha lehet, még kevesebb fénykép született, de egy-kettőt sikerült elcsípni!

FEKETE MIKLÓS

Időrendben a következő, a harmadik testőr Fekete Miklós. Ő a legutolsó az idővonalunkon, így vele kicsit többször találkozhattak a maiak. Bíráskodik a versenyeken, Masters-ben versenyzik is a mai napig. 1989-ben Miskolcon kezdte az erőemelést, és kisebb nagyobb kihagyással mindig edzett. Hosszú külföldi tartózkodás után ő csak 2007-ben, pont Rick Péter után 2 évvel kezdett a felnőtt kategóriában Magyarországon versenyezni - 82,5 kg-ban, hol máshol.

Miklós óriási szerencséje, vagy talán "sorsa" volt, hogy találkozzon és együtt eddzen a legeredményesebb magyar erőemelővel, Árvai Istvánnal, akinek a keze alatt a sima jó eredményekről a kiemelkedő eredményekre tudott jutni. De Árvai "Yoda" kellett ahhoz is, hogy az egyik legdurvább 540 wilks pont körüli csúcsot, Rick Péter varázslatos 800 kg-os összetett rekordját valaha egyszer elérjék.

Erről a csúcsról elmond néhány dolgot az, hogy Árvai Pistinek és Miklósnak 3 év kemény próbálkozás kellett, hogy ha csak fél kg-al is, de túl tudják szárnyalni a 800 kg-os álomhatárt. A csúcs úgy nézett ki, mintha valami őrült videójáték vagy XBox tervező találta volna ki, fokozatosan nehezedő pályákkal, halálos csapdákkal.

Az egyes pályán le kellett győzni Ficzere Tomi 11 éve fennálló és soha meg sem közelített 302,5 kg-os guggoló csúcsát. A sikeres 305 kg után, jöhetett a második pálya: Piszák Peti fekvenyomó országos bajnok és nemzetközi érmes fekvenyomó csúcsa. Ezt is sikerrel maga mögött hagyta Miklós még ugyanazon a versenyen, 210,5 kg-ot teljesítve. CSAKIS így lehetett reális ütőtávolságba kerülni az összetett 800 kg-hoz. (A felhúzó csúcsról ugye álmodni sem lehetett, az Rick Petié maradt, de az összetett 800-at sikerült túlszárnyalni. Ez is bekerült az archivált csúcsok közé.

Nézzétek meg ezeket a régi csúcsokat, és elérésük időpontjait. Meg a neveket mellettük: Kathi Béla, Kupcsik László, Lovász György, Árvai István, Mészáros Tibor... Látható, hogy nem osztották ingyen a felnőtt csúcsokat a MERSZ háza táján.

Yoda, azaz Árvai Mester bandázs-varázs, 2007

Valahol a világban egy IPF kiállításon

Azért kellett néha emelni is. 330 kg, felnőtt EB 2011.

Miklós az Árvai korszak utáni első férfi emelője volt, aki felnőtt EB pontszerző helyezett lett, és EPF által szervezett nemzetközi versenyt nyert (Duna Kupa 2009), sőt az abszolút kupát is elvihette. Később egyike lett annak a két embernek Magyarországon (Szikora Olivér a másik 67,5 kg-ban), akik testsúly 10-szeres összetettet értek el versenyen. 

Felnőtt magyar bajnoki címei között ott a 2010-es első magyar raw verseny (ahol még térdgumit sem lehetett használni, tehát NAGYON raw volt). Miklós 252,5/165/270 kg-al nyerte a súlycsoportját és az abszolútot is, ami azóta is a legjobb elért raw eredmény 82,5, illetve később 83 kg-ban, és wilks pontszám alapján (460,72 wilks pont) a MERSZ történetében is 2. az örökranglistán. Jelenleg is felnőtt csúcstartó 83 kg-ban. 2017-ben Masters I kategóriában VB ezüstérmet nyert összetettben.

A MERSZ elnökségi tagja 2008-tól, 2017-ig, és a Nemzetközi Erőemelő Szövetség (IPF) marketing igazgatója. 

 A jelen

Megtettük, amit megkövetelt a haza, bemutattuk e három régi versenyzőt. A rekordlistákat végignézve, még biztos, hogy tudnánk találni kiváló emelőket, akiket be lehetne, és be is kellene mutatni a ma versenyzőinek. A jövő is biztató, amikor az ember Kulcsár Dávidra vagy a nyíregyházi KeletEreje erőemelő csapat kiváló eredményeire tekint.

Viszont a ritkaság és a hírérték ebben a három testőrben, hogy az évtizedek alatt csak nőtt egymás iránt a tiszteletük a távolság ellenére is, és most újra EGYÜTT edzettek. Az aktualitás az volt, hogy Ficzere Tamás közel húsz év kihagyás után indul a 2017-es Masters erőemelő magyar bajnokságon! (Reméljük ez már egy rendes verseny! ;)

A három testőr közös edzése valóságos múzeumi túrával ért fel. Tomi elhozta a kitaposott vele egyidős guggolócipőjét. Egy McDonalds által szponzorált 93-as Duna Kupa pólóban jött el edzeni. Az öve 30 éve még a gyulai malomiparnál szolgált géphajtószíjként. Peti hozta a 15 éve nem használt volt válogatott pólóját, és a híres munkavédelmi bakancsát. Volt nagy összeborulás, múltidézés, elképesztő történetek és egymás naprakészre hozása. Meg nevetés és komoly edzés. A hideg rázta az értő szemű embert, amikor Ficzere Tomit látta ismét koncentrálni és szuggerálni a rudat a nagy guggolás előtt. Vagy mikor Rick Peti ismét rudat fogott a kezébe közel 10 év után. Hárman együtt uszkve 80 év erőemelő tapasztalattal rendelkeznek! Valósággal megelevenedett a powerlifting szelleme azon az edzésen!

Jókedélyű matuzsálemek

Újra edzünk

A három testőr balról jobbra: Ficzere, Rick, Fekete

E cikkel picit szerettük volna helyreállítani az univerzum egyensúlyát. Bár a három testőr nem a (saját maguk által generált) publicitás, hanem a teljesítményük okán nyertek bebocsátást a magyar erőemelő elitbe, mégis jó közkinccsé tenni karrierjük fénypontjait. Nem ők kérték, hanem kiérdemelték.

 PWB Kupa

De beszéljünk az üzletről is. Az SBD Magyarország lesz a főtámogatója a 4. Powerbuilder Kupának. Link itt és itt. 

Az újítás az, hogy most nem csak a győztesek nyerhetnek SBD utalványokat, hanem MINDEN versenyző között is kisorsolunk SBD nyereményeket. De hogy a nézők se maradjanak ki, nekik lesz SBD tombola, ahol ugyancsak tudnak nyerni. Végül, de nem utolsó sorban csak a verseny napjain, csak helyszíni fizetés esetén jelentős árkedvezmény lesz a termékekre (azt persze nem áruljuk el, hogy pontosan mennyire jelentős, de jelentős!) Gyertek, mert vissza nem térő alkalom.  

Ja, és ez RENDES VERSENY LESZ!

Köszönjük, hogy elolvastad, most már vásárolhatsz: link

(Kattints át ha hosszú a cikk és nincs kedved olvasni: link)

Megjegyzés: Ennyi év elteltével nagyon szubjektív, és nem biztos hogy bármit is jelent a ma fiatal emelőinek ez az írás. Ajánlása mégis nekik szól. Mert van, ami mindig ugyanaz marad.

Negyedszázadnyi múlt távolságából is felelevenedik az a fiatal arc. Látni rajta tükröződni a félelmet, az izgalmat és - az elszántságot. A munkát elvégezte. Elképzelhetetlen volt számára, hogy valaki annál keményebben edzzen, ahogy ő edzett - hányásig. Erőfejlesztő edzéselméletről, módszerekről hírből sem hallott három éves edzésmúltja alatt. A 80-as évek végén kezdte, amikor szinte csak body building volt. A klasszikus. Tudáshiányát keménységgel és kitartással pótolta. Ez egyetlen eszköze. Meg a fizikaórán tanult alapismeretek az emelőkarokról, optimális emelési szögekről. Hónapokkal a verseny előtt már számolta, hogy milyen összetettre lesz szüksége. Tudta, hogy meg tudja csinálni. Nyerni akart. Dicsőséget vinni vidéki városkájának egy akkor még viszonylag ismeretlen sportágban - az ERŐEMELÉSBEN.

Még ma is felelevenedik az az arc, bár fényképek nem maradtak a versenyről vagy az ínszakasztó felkészülésről. A selfie szó feltalálásáig még jó tizenöt év telik el. Időpont: 1992. Ifi/Junior Erőemelő Magyar Bajnokság. Helyszín: Budapest, Kőbánya, Pataki István művelődési ház. 

Hajnali 3-kor kelés, utána találkozás a 4:15-ös vonatnál a csapattagokkal. A minden bokorban megálló személyvonat reggel 8 órára van Budapest Józsefváros állomáson. A főváros ismeretlen metropolisz, ismeretlen törvényekkel, idegen. 

Végre érkezés a helyszínre. Ordít, hogy erőemelő verseny lesz. Nagydarab, kigyúrt, ma már megmosolygtató bodys bő ruhákban feszítő pesti versenyzők és edzőik rajzanak mindenhol. Ízléstelenül fitogtatott gazdagság és erő. Lehengerlő a megjelenésük, a magabiztosságuk. A nagy patinás klubok jelenléte félelmet keltő. Máig élő emlék az arcára kiülő félelemmel vegyes tiszteletet. Nem tudja, hogy pont ez félelem, ez a hamis kisebbségi érzés lesz a legnagyobb súly, amit le kell majd győznie ahhoz, hogy nemzetközi szinten is labdába rúghasson. Évtizedekkel későbbi orosz, ukrán, skandináv és amerikai ellenfelei ugyanezt a félelmet lopják az emberek szívébe. De akkor és ott is volt ok félelemre és izgulásra. Itt van többek közt a: 

Gyulai Atlasz - két nemzetközi szintű versenyzővel is, Ficzere Tamás, Földi Attila, edzőjük a Masters világbajnok Lovász György. 

Zuglói Univerzál - Rónaszéki Andrással, akinek komoly klubja volt, és már akkor a magyar erőemelés első embere.

Kőbánya SC, mindig nagyon erős embereket szedtek össze valahonnan.

Orosházi Toldi - Musztafa Imrével edzőként.

Az 56 kg-ban versenyző Szegedi SC versenyzője, Csiszár András.

Rott Attila a Győri Kraft versenyzője - volt súlyemelő, a kor guggoló fenoménja.

Debreceni Dávid SE - legjobb versenyzője a felnőtt VB bronzérmes Lóska Sándor, felhúzó országos csúcstartó, az első jelentős szumó húzó Magyarországon.

És rengetegen mások. Életnagyságban és testközelből mindenki sokkal erősebbnek tűnik. Az eltervezett fogásnemenkénti számok nevetségessé zsugorodnak a nagy nevek mellett. De jön a verseny. Össze kell szorítani a fogakat és menni előre. A súlykategória 67,5 kg.

Régi súlyemelő rúd van a versenyen, ami nagyon rugózik. Guggolásban másodikra 190 kg sima. 205-re kéri. Lóska Sándor a fő lapozó. A 205 kg-al félig feláll, majd meglátja a szeme sarkából, hogy a két oldallapozó épp ellép a súlytól valami miatt, hagyja, hogy ez megzavarja és a már felállt súllyal is sikerül összeomlania a "le" vezényszó előtt. Az ország legjobb felhúzója menti meg, bár a súlyt csak a fején át tudja ledobni, ami óriásit üt a tarkóra. Kisebb dráma, egy hátba veregetés Gruber Vili bácsitól, aki épp bíró talán, de a verseny folyik tovább.

Ma is felsejlik az arca, ahogy Ficzere Tamást csodálja, ahogy 75 kg-ban 232,5 kg-ig jut guggolásban juniorként. Tamás térdbandázst használ. Az ő felszerelése mindössze egy iskolai tornagatya, valamilyen futócipő és egy öv. Térdbandázsról soha nem hallott, fel sem ismeri, hogy a menőbb versenyzők már azzal guggolnak. Azt hiszi valami fásli. Térdgumi, ne adj' isten SBD térdvédő ugyancsak a távoli jövő zenéje. 

Jön a fekvenyomás: 110 kg-ig jut, gyenge pont, de örül a két sikeres gyakorlatnak.

Felhúzásban általa addig érintetlen területre téved, de sikerül a 215 kg. Ott lát a versenyen először szumó felhúzást. Még azt sem tudja, hogy lapos talpú cipőben kéne húzni. Kiváló összetett egyéni csúcsot csinál, 515 kg-ot, Így is mindössze HETEDIK a kb. huszonöt fős mezőnyben. 67,5 kg-ban, juniorban, nem világversenyen, 1992-ben. Az utóbbi években raw-ban korosztályos versenyen ez világversenyen akár érem is lehetett volna. Ez némi képet ad az akkori színvonalról, még akkor is, ha mások bandázsban és kezdetleges fekvenyomó ruhákban versenyeztek.

Még ma is felelevenedik az arcára kiülő csalódottság. Nem a helyezés miatt: ha valaki erősebb, megérdemli a helyezést. Jobbat várt magától. Összetettben 20 kg-al, az már dobogó vagy akár arany lett volna. Nem lesz diadalmenet vissza a városába. 

Ezeket az érzelmeket, a félelmet, az elszántságot, a csalódottságot, az örömöt, ma ugyanúgy látni a fiatal versenyzők arcán. Te is tudod, hogy a legjobbaknak közülük ehhez hasonlóan meg kell majd birkózniuk saját nehézségeikkel és félelmeikkel, amelyek sikeres erőemelő karrierjük útjába áll majd. Azért lesznek ők a legjobbak. mert legyőzik őket. A félelem, a kishitűség sokkal nagyobb súly, mint a rúd, amit fel kell emelned. Persze nem lehetsz beképzelt hülye sem. Azt hamar bünteti a vas igazsága. De ne engedd, hogy saját magad visszafogd! Emlékeztesd erre az edzőtársaid és versenytársaid is. 

A félelmet és az önmagad által felállított korlátokat minden korban le kellett győzni. 50 éve is meg tudták csinálni, 25 éve is meg tudták csinálni, és TE is meg tudod csinálni ma.  

Tiéd a platform.

Versenyszpíker: "A következő versenyző: (a Te neved)"

 Köszönjük, hogy elolvastad, most már vásárolhatsz: link

( Figyelmeztetés: a cikk egyesek szerint érzelmes hangvételt is tartalmazhat.)

(Kattints át ha hosszú a cikk és nincs kedved olvasni: link)

Az idei júniusi IPF Raw erőemelő VB-nek Fehéroroszország adott otthont.

Magyarországot négyfős versenyzői, négyfős szakedzői kíséret, és népes szurkolótábor képviselte. Hőseink (finom utalás a címre) némi vízummal kapcsolatos félreértés végett mintegy 7 órát rostokoltak a minszki reptéren. Előszedve közel három évtizede elkövetett orosznyelv-oktatás halovány morzsáit végül átjutottak az angolul nemigen beszélő hivatalnokok, tengerészgyalogos kinézetű kommandósok sűrű, tömött során. Még jó, hogy maga a Belorusz Sportminiszter küldött meghívót. Mi lett volna, ha egyszerű halandóként próbáltak volna besurranni az országba?

A kezdeti kaland után az ország abszolút kellemes meglepetéssel szolgált! Mindenhol rend, tisztaság. Az utcán nem látni eldobott csikket sem. Nincsenek koldusok. Az emberek barátságosak, bár nem nagyon beszélnek idegenül. 

A versenyszervezés pedig osztályon felüli! A fehérorosz rendezők komolyan vették a VB-t. Az esemény jelentőségét érzékelteti, hogy a Papp László Sportaréna minszki megfelelőjében rendezték a versenyt, óriási hírverés, készültség és körítés mellett. Igaz, több mint 50 ország 1000 versenyzőjét és még egyszer annyi kísérőt kellett elszállásolni, ellátni, és biztonságosan hazajuttatni. A szurkolói lelkesedésről annyit, hogy ott lakó magyarok is családostul jöttek el szurkolni a csapatnak. 

A látványt majdnem úgy kell elképzelni, mint a mostani úszó VB-t. Mindenhol válogatott egyenruhás versenyzők, edzők, az erőemelés krémje. Sportoló kinézetű emberek, akik választott sportjuk mellett is elegánsnak tűnnek, nem kigyúrt gengsztereknek.

Amikor meglátod a villogó vakujú hivatalos fotósok hadát, a minden szögből vevő kamerákat, a húszfős teljes időben dolgozó médiacsapat, kommentátorokkal, profi hangosítással, akkor döbbensz csak rá, hogy ez az egész valóság: az erőemelés vitathatatlan csúcseseménye, az IPF Raw VB. Te pedig ott állsz, izgulsz, de magával ragad egy felemelő érzés. Te itt most a hazádat képviseled, a szíved fölött a magyar címer, és tudod, hogy harcolni fogsz nem csak magadért, hanem az egész országért.

Ezt az élményt nevezzük sportélménynek. Nyilván ennek fokozatai vannak, a megyei birkozóversenyen nincs ekkora felhajtás, de egy világversenytől bizony a fent leírtak elvárás. Nem gagyi, nem buli, nem cirkusz, hanem színtiszta versenysport.

Apropó elvárások. Nem eredménybeszámoló ez az írás, de a versenyzőink jól teljesítettek, mondhatni megfelelően az elég magas elvárásoknak. A nagyon erős Masters 1 kategóriában Dr. Kiss Anett felhúzás fogásnemben bronzérmet szerzett. Ugyancsak Masters 1 kategóriában Fekete Miklós és Pánisz László is összetett ezüstéremmel zárt saját súlycsoportjában. A brutális Junior kategóriában Kulcsár Dávid összetett bronzérmet szerzett. Meglepő módon mindannyian SBD versenyfelszerelést használtak. Volt egy őszinte próbálkozás egy másik fajta térdgumi kipróbálására, de a pillanatnyi eltévelyedést az élet gyorsan helyrehozta. Az SBD térdgumit semmi nem tudta túlszárnyalni.

Szóval az SBD-t viselő hősök, jöttek, láttak, versenyeztek és érmeket nyertek. Végezetül néhány életkép a versenyről a galériában:

 Köszönjük, hogy elolvastad, most már vásárolhatsz: link

(Kattints át ha hosszú a cikk és nincs kedved olvasni: link)

Egy korábbi blogbejegyzésben szóltunk bizonyos későbbiekben kifejtendő sportértékekről. Ennek egyik része az, hogy adunk a megjelenésünkre. Az erőemelőket is érdekli egy bizonyos szintig, hogyan néznek ki. Ez nem feltétlenül a kockás hasikáról szól, sokkal inkább arról, hogy IGAZI SPORTOLÓNAK tűnjünk.

De hogy néz ki egy igazi sportoló? A teljesség igénye nélkül: mondjuk nem 90-es évekbeli márvány koptatott farmerben és heavy metal pólóban megy átvenni az eredményhirdetéskor a díját. Amikor ilyet látsz, TUDOD, hogy nem igazi sportolót látsz, sőt maga az ilyen "verseny" is erősen kérdőjeles, ahol ezt eltűrik. 

Az sem hátrány, ha nem 150 kg-os, mozogni képtelen, egyfunkciós, egydimenziós izomzattal rendelkezik az ember. Ja, a fiúknál a kopaszra nyírt fej, a piercing és a tetkó sem kötelező. De még az 50-es kar sem! A lányok pedig nézzenek ki NŐNEK! Tudjátok, mint a kézisek, vagy az atléták. Férfinál vagy nőnél, kellenek a szemnek tetsző arányok, a KISPORTOLT (ellentétben a kiGYÚRTtal) testek, amelyek tényleg le tudják adni minimum azt a teljesítményt vagy még többet, mint ahogyan kinéznek. Nyilván izmosabbnak fog tűnni egy erőemelő egy magasugrónál, hiszen ez egy ilyen sport, de a kisugárzás egyáltalán nem kell, hogy más legyen.

A leginkább talán egy bizonyos fajta sportolói tudat határozza meg, hogyan néz ki az ember erőemelőként. A belső tükröződik a külsőben. Azoknál, akiknél a tudatuk mélyén a sport, az ott elért teljesítmény van előtérbe helyezve az öncélú magamutogatás, paprikajancsiskodás helyett, azok úgy is néznek ki. Ellenben, aki azzal henceg erősportolóként, hogy hány krémessel fojtja le a hat grillcsirkét, vagy ellenőrizetlen körülmények között milyen nagyot is emelt, azt az igazi sportoló legfeljebb megmosolyogja. Lépjen fel a cirkuszban, oda való.

Persze a laikus közönség nagy része mindig kajálni fogja a cirkuszt, és ajnározza a pálcikalábakon pöffeszkedő, szteroidtól felfújt "bícs fekvenyomót". Az átlagemberhez képest még erős is lehet az ilyen (más kérdés, mi értelme van az "erejének", ha még a lépcsőn sem bír felfutni szegény pára, vagy legalább költöztetni a nagymamát, mert hát ahhoz kellenének comb, fenék és gerincmerevítő izmok is, ugye).

Az igazi erőemelőkhöz képest, akik igazi világversenyeken, igazi teljesítményt nyújtanak olyan messze állnak ezen testzsírral bőven ellátott, mindkét agysejtjüket üveghangon pörgető barátaink mint a Mars Alsózsolcától. 

Az SBD kiemelten ügyel a márkatervezésnél arra, hogy segítsünk vásárlóink IGAZI sportolóknak kinézni. Egy fotósorozat elkészítésére szántuk el magunkat, hogy bemutassuk, erőemelő sportolóként is lehet jó megjelenésű az ember. A fotózáson természetesen nem hivatásos modelleket öltöztettünk erőemelő ruhába, hanem valódi erőemelő országos bajnokokat, és kiváló versenyzőket kértünk arra, hogy álljanak modellt. A képeket elnézve talán azt a következtetést is levonhatjuk, hogy az erőemelés nem torzítja el a női testet - sőt! 

További fotók találhatók az SBD Hungary Facebook oldalán.

 Köszönjük, hogy elolvastad, most már vásárolhatsz: link

ui: hálás köszönet Magyar Mátyásnak és az F&More csapatának a fotózási helyszín biztosításáért, valamint Madar Balázsnak a fotókért.

(Kattints át ha hosszú a cikk és nincs kedved olvasni: link)

A következő típusokba sorolhatjuk azokat az embereket, akik erőemelést vagy hasonló erősportot (akár Crossfit-et) űznek:

1. valódi sportértékeket kereső emberek (a sportérték szó bővebb kifejtést igényelne, de most nem ez a blogbejegyzés fő témája), nem csak magamutogató szándékkal ripacskodó egyedek

2. erősebbé és egészségesebbé válni akarók, és

3. akik véletlenül bekeverednek egy erőemelő terembe, de (szerencsére) még nem tudnak eleget ahhoz, hogy fejveszett menekülésbe fogjanak.

Az internet csodájának köszönhetően a fenti kategóriába tartozó értelmes emberek megtalálhatják a nekik való sportot. Az erőemelés pedig az elmúlt évek statisztikái alapján igen jól teljesít újoncok behozása terén.

Az online okosságok terjesztésében előfutár volt, és ma is úttörő munkát végez a www.body.builder.hu oldal. A BBTV rovat immár több, mint tíz éve érdekes és fogyasztható tartalmat kínál a testépítő sport iránt érdeklődőknek, szakítva az önreklám és az unalomig ismételt klisék használatával.

Ezért is öröm számunkra, hogy az SBD is megjelenhetett egy rövid bemutatkozás erejéig a BBTV-ben, amit itt láthattok.

A video februárban készült. Most már ugyan szinte mindenki a májusi Tabon megrendezendő Raw Erőemelő Országos Bajnokságra készül, de azért ne felejtsétek el az IV. Erőemelő edzőtábort sem, aminek a jelentkezési határideje most április 22-én jár le!

Erősödjetek, és ne felejtsétek el folyamatosan képezni magatokat a sportotokban.

Köszönjük, hogy elolvastad, most már vásárolhatsz: link 

 Most hogy az SBD egyik arca, Ray Williams, új raw 477,5 kg-os világcsúcsot guggolt az amerikai Arnold Classic-on (link a cikk végén), ideje előállnunk valami fejlődéssel. 

Reklám: Az SBD Magyarországnál nagyon vásárlóbarátok vagyunk, és hiszünk a fejlődésben. Sokan jelezték, hogy szeretnék élőben is megtekinteni és kipróbálni az SBD erőemelő termékeket, mielőtt rászánják magukat a vásárlásra. Nekik szolgál örömhírrel, hogy megnyitottuk új bemutató termünket, ahol személyesen és fizikailag is láthatjátok a felszereléseket. 

Valóság: a "terem" szó, természetesen fellengzős, egyszerű kis fülkét jelent a Cross Genesis http://crossgenesis.hu/ edzőteremben, Újpesten. Szerény kezdetek, de hát a Római birodalom is egy viskóból indult.

Minthogy eladói légióink is még toborzás alatt állnak, kérünk mindenkit, hogy mielőtt odavonulna, egyeztessen időpontot telefonon a 70/4523803-on. 

Közelednek a tavaszi versenyek, rögtön itt az Erőemelő Raw OB (Tab, május 20-21) vagy a junior OB (Budapest, április 30), az első Felhúzó OB (Hajdúszoboszló, április 1), úgyhogy bővített árukészlettel várjuk az érdeklődőket. Versenynaptár itt, nehogy lecsússzatok a nevezési határidőkről, vagy a ne adj' isten a vásárlásról:

http://hunpower.hu/index.php?contents=online+nevezo

Más:

Erőemelő edzőtábor - a negyedik!

Tudjátok, hogy idén nyáron már negyedik alkalommal jön az Erőemelő Edzőtábor? Ez a forradalmi kezdeményezés a Sebi-Gym, Sebestyén Tamás szervezésében minden évben elképesztőt tesz hozzá a résztvevők tudásához és erőszintjéhez. A jelentkezési határidő igen közel, itt a link:

http://edzotabor.sebi-gym.hu/hu/

Szép csajok is járnak oda, és az is lehet, hogy híresek is lehettek a BBTV által. Minimum statisztaszerep garantált.

https://body.builder.hu/magazin.htm4?url=//erosportok/ipf/jung-bea-nem-bikini

Reméljük tetszettek a mai hírek:

Az SBD Magyarország csapata

 Ui: ugye nem hittétek komolyan, hogy elfelejtettük a Raw Williams videót?

„Van egy jó, meg egy rossz hírem”. Ezzel a klasszikus viccindító sorral próbáljuk tompítani mostani mondanivalónkat. Természetesen mindenki tudja, hogy e mondat elhangzása után általában pofon következik. De ne szaladjunk a dolgok elébe.

 A jó hír: minden Valentin napig beérkező rendelésre (a készlet erejéig!) a webshopon (www.sbdhungary.hu) a régi árakon biztosítjuk az SBD termékeket.

Villámfelfogású olvasóink máris kikövetkeztették, hogy ezek szerint február 14. után áremelésre kényszerülünk (igaz hír). A szuper éles felfogásúak azt is levágták ebből, hogy az említett időpontig gyorsan rendelniük kellene, amire szükségük van, és még így sem biztos, hogy lesz raktáron, akkor pedig már csak az emelt áron tudnak rendelni (megint csak bingo).

Ilyen jó hír után már nincs is rossz hírre szükség. Az áremelés mértéke kb. az inflációt és az árfolyamromlást hivatott kompenzálni. A 2017. február 14. után beérkező rendelésekre (illetve a készlethiány miatt nem teljesíthető árukra) érvényes árak itt találhatóak. 

Lapzárta után érkezett a hír, hogy hamarosan valami meglepetéssel rukkol elő az SBD Magyarország a vevőszolgálat terén. Lásd a hamarosan következő blogbejegyzésünket majd.

(Kattints át ha hosszú a cikk és nincs kedved olvasni: link)

szerző: Matt Gary (az USA erőemelő válogatott edzője)

(A cikk majd 10 éve, 2007-ben íródott, amikor Magyarországon még jócskán a gépek divathulláma hódított. Szerencsére egyre több edzőterem van már itthon is, amelyek a cikkben leírtakhoz hasonló elveket vallanak. A fordítás az eredeti átszerkesztett változata, nem változtatva a lényegi pontokat.)

Az igazi erő eléréséhez kemény munka kell és idő. A kezdők még könnyen fejlődnek és érnek el csúcsokat jóformán minden edzésükön. A haladóbbak nem képesek ugyanolyan fejlődést felmutatni. A gépekkel való edzés lehet, megspórol némi időt, de te ne állj be a bolondok tömött sorába, akik ezt az utat próbálják bejárni. A gépek nagyjából arra jók, hogy felakaszthasd rájuk a ruháidat vagy meg tudd szárítani a vizes kabátod.

Gyönyörű dolog a technológia. Másodállásban dolgoztam DJ-ként is, és emlékszem, mennyit kellett cipelnem a több száz bakelit lemezt, később meg a CD-ket. A sok zenecucc szállítgatása hasonló érzést váltott ki bennem, mint az erőemelés. Az MP 3 lejátszó feltalálása ezt nagyon megváltoztatta. Milyen csodálatos kis gépecske! Egy kis lejátszó, egy gyufásdoboznál is kisebb méretű kütyü ma képes több ezer dalt tárolni. A teljes zenei kollekciód ott lapulhat a zsebedben, könnyen hordozható formában. Már mindenkinek van ilyen. Nekem is, és már azon csodálkozom, eddig hogyan tudtam élni nélküle. Ez tényleg megváltoztatta az életem, és egyben bizonyítéka annak, hogy én is megadtam magam a mikrohullámú társadalom nyomásának. Azonnal akarunk dolgokat. A lustaság iskolája arra tanít, hogy legyünk türelmetlenek.

A technológia előre törésével az élet szinte minden területén megtanultunk elégedetlennek lenni, ha a dolgok nem a kedvünk szerint történnek. A napi életvitelünk során érzett elégedetlenség megtanított minket olyan gyorsan megváltoztatni dolgokat, amilyen gyorsan csak lehet. Nem tetszik a kocsid? Vegyél egy másikat. Már nem szereted a munkád? Mondj fel és szegődj el máshová. Nem elég nagy a házad? Vegyél egy nagyobbat. Nem jössz ki a feleségeddel? Válj el és vegyél el egy másik nőt. Szörnyen utálod, ahogy a tested kinéz? Semmi gond, vegyél egy új testet. Ez a gondolkodásmód lustaságot szül. Ez a lustaság vírusszerűen szétterjed az egész lényünkben. Már nem valós megoldást keresünk, hanem valami instant pirulát vagy kütyüt, ami majd mindent megcsinál helyettünk.

Bár a fentiekből látható, hogy én sem tudtam mindig ellenállni az azonnali megoldások nyújtotta kísértésnek, azért régimódi vagyok. Amikor pedig az erő témájáról beszélünk nagyon határozottan régimódi vagyok. Szeretnék én is azonnal erősebb lenni és egyéni csúcsokat dönteni, minden versenyen, mégis valósággal élvezem azt a nehéz utat, amelyet az erő eléréséhez be kell járnom. Az életben minden valamirevaló célt nehéz elérni. Ha az átlagos határokon felüli maximális erő elérése könnyű volna, akkor mindenki elérné. De nem az – de nem ám! Ez az egyik ok a sok közül, hogy az erőemelés, miért nem tartozik a legnépszerűbb sportok közé. Az erőemelés nehéz. Az erőedzés nem könnyű. Gyakran szenvedéssel jár, fájdalmat okoz, és ki kell heverni. Ha nem vigyázol, megsérülhetsz, és valószínűleg meg is fogsz sérülni. Szóval, ha valami könnyedre vágysz, akkor járj kaszinóba, vagy napozz a strandon. Nem fogok megsértődni. Ha mégis tovább olvasol, megmutatok egy módot arra, hogy javuljon a teljesítményed.

Az erőssé váláshoz nem vezet egy titkos könnyű vagy rövidebb út. Az igazi erő eléréséhez kemény munka és idő kell. A kezdők még könnyen fejlődnek és érnek el csúcsokat jóformán minden edzésükön. A haladóbbak nem képesek ugyanolyan fejlődést felmutatni. A gépekkel való edzés lehet, megspórol némi időt, de te ne áll be a bolondok tömött sorába, akik ezt az utat próbálják bejárni. A gépekre kiválóan fel lehet akasztani a ruháidat, vagy megszárítani a vizes kabátod.

 Amennyiben át akarod formálni a tested és erős akarsz lenni, ennek a legrövidebb és leghatékonyabb módja az, ha csakis szabad súlyokat használsz. Persze-persze, már hallom is az ellenérveket: a gépek a csúcsösszehúzódás elvén működnek, izolálják a megdolgozni kívánt izmokat, biztonságosak és gyorsabb is velük edzeni. Valójában a gépek kizárólag azoknak hasznosak, akik valamilyen sérüléssel küzdenek és a sérülés „köré” edzenek, vagy az óriási mozgáskorlátozottsággal vagy hiányossággal rendelkezők számára. Az értékük még ilyen esetekben is rendkívül korlátozott. A gépek sehol sincsenek a szabad súlyok nyújtotta előnyökhöz képest, különösen azért, mert nem tudják úgy stimulálni a központi idegrendszert, mint az igazi súlyok. A mozgás pontossága, az egyensúlyérzet, a mozgáskoordináció, hajlékonyság, robbanékonyság és a gyorsaság mind-mind eltűnik, amikor gépeket használunk. A legtöbb gép emelőcsigából és emelőkarokból áll. A híres ókori görög matematikusnak, Arkhimédésznek tulajdonítják az emelőcsiga feltalálását. Azonban dokumentált esetekről tudunk, hogy az egyiptomiak előtte már több ezer évvel is használtak emelőcsigákat a piramisok építésekor. Miért használták a csigát? Azért használták, hogy könnyebben fel tudják emelni a nehéz tárgyakat. A csiga lehetővé teszi, hogy a terhelés nagyobb területen oszoljon el, és ezzel mechanikai előnyt lehet elérni. Fantasztikus, ugye? Emeljünk fel nagyobb súlyt kisebb erőfeszítéssel. Hát nem mind ezt akarjuk? De, csak ne dőljünk be ezeknek a szövegeknek. A dolog nem ilyen egyszerű.

Az erőemelés az egyik legjobb példája a „gyakorold azt, ami a meccsen történik” alapelvnek. A versenyen guggolunk, fekvenyomunk és felhúzunk a rúddal (és tárcsákkal). Ennek megfelelően kell edzeni is. Egy géppel vagy gépben végzett guggolás messze nem olyan hasznos, mint a szabad súllyal végzett guggolás. Vetkőzd le az egód már az edzőterem ajtajánál. Láttam már több száz embert felrakni tucatnyi tárcsát – a lábtoló gépre. Azután megkérjük őket, hogy álljanak be egy jól fellapozott guggolórúd alá és összeomlanak. Ugyanez igaz a fekvenyomásra. Attól még, hogy fel tudsz tenni oldalanként négy darab 25 kg-os tárcsát a Hammer Strength fekvenyomó gépre nem jelenti azt, hogy ezt a súlyt egy rúddal is ki tudnád nyomni. A gépeken elért „hősi súlyok” soha nem egyenértékűek a szabad súlyos erőddel. Egy gépre bárki rá tud heveredni és tök ügyesnek tűnhet, mert a gép semmiféle belső test- és mozgásérzetet nem követel tőle. A kinesztetikus (saját testhelyzetünkkel és mozgásunkkal kapcsolatos) tudatosságot csak a szabad súlyos, tükör nélkül végzett edzésmunkából eredő visszacsatolás alakítja ki. Ugyanis ha látjuk magunkat a tükörben, az mindenféle más testi visszacsatolást felülír. Tehát minden erőedzésre irányuló gyakorlatot a tükröknek hátat fordítva kell gyakorolni. Az atléták, súlyemelők és egyéb versenyzők nem egy gépen versenyeznek, és nem tükör előtt. A sportolók nyílt térben versenyeznek. Ami még több ok arra, hogy a szabad súlyok emelgetésének szenteljük az időnket.

  Egy tipikus mai "terem" látképe. Komoly erősportolónak meg sem fordul a fejében, hogy ezektől valaha is erős lehetne.

 A gépeknek van néhány (kevés számú) felhasználási módja, és nagyon szerény értékkel bírnak. Lehet velük sérülten is dolgozni, vagy egy sérülést megkerülve edzeni. Ez különösen olyan sportolókra igaz, akik nem tudják használni valamelyik végtagjukat. Ebben az esetben a gép segítségével a másik oldali végtagot valamennyire még mindig tudják edzeni. Néha én is használom a hátlehúzó gépet – álló törzsizom gyakorlatokra. Néhány csigás gép jó lehet áthúzásos gyakorlatokra. De még ilyenkor is inkább megfogom a kettlebellt és hasonló eredmény érek el magas ismétlésszámú lendítésekkel (swing).  A Cybex gyárt tolódzkodást és húzódzkodást segítő gépeket, ezek segíthetnek a kezdőknek, akik még nem bírják el a saját testsúlyukat. Néha gumiszalagokat használok, mert ezek is tökéletesen pótolják ezeket a gépeket, ráadásul jobban szabad súlyos érzetünk van. A fordított hipernyújtó gép (ahol a láb mozog és a felsőtest van rögzítve) is hasznos. Louie Simmons például esküszik az öves guggoló gépre. Én soha nem használtam, de neki elhiszem. Ezen kívül nem sok gép van, amihez inkább odamennék, mint egy súlyzórúdhoz, kettlebell-hez vagy kézisúlyzóhoz. A glute ham raise és a 45 fokos hipernyújtó gépek nálam szabadsúlyos mozdulatnak minősülnek, mivel rögzített testhelyzetből emeljük a testünket mindenféle emelőcsiga segítsége nélkül.

A High Intensity Training (magas intenzitású edzés - HIT) sok géphasználatot javasol. A HIT programok szinte kizárólag a bukásig végzett egyszériás köredzésből állnak, ahol a gyakorlatokat gépeken végzik. Ez nagy hiba. Így nem fejlődik ki semmilyen egyensúlyérzet, mozgáskoordináció vagy stabilitás. Szinte bármilyen idióta már első pillantás után tud használni egy gépet. Ettől ő még nem lesz szakértő. Ahhoz, hogy valaki meg tudja viszont tanítani a guggolás, felhúzás vagy a súlyemelő lökés finomságait, oda már tudásra és szakértelemre van szükség. Az is része egy jó edző tudásának, hogy képes hatékonyan kommunikálni a tanítványaival. A legtöbb HIT edző kiteszi az edzéstervet a falra, utána meg reméli, hogy a tanítványok majd megértik. A HIT támogatói azt is terjesztik, hogy a robbanékony szabad súlyos edzés veszélyes. Ez nem igaz, hiszen sokkal több sérülés történik egy focipályán például, mint egy edzőteremben. A szabad súlyos erőedzés jobban felkészíti a sportolót a verseny kegyetlen megpróbáltatásaira, így valójában csökkenti a sérülésveszélyt. A HIT alapelvei szerint az edzésnek intenzívnek, rövidnek és nem gyakorinak kell lennie. Én személy szerint egyetlen sikeres embert sem ismerek az élet bármely területén, aki a gyökereket jelentő alapelveket nem nagy gyakorisággal végzi. Az tény, hogy a testnek helyre kell állnia az erőedzés után. Azonban a nem gyakori edzésnek már a gondolata is lustaságot sugall. Lehuppanni egy gépre nagyon könnyű. De kapjál csak fel egy szabad súlyt, tedd magad keményen próbára vele, és az eredményeid hatványozottan jönnek majd.

A guggolásokat, felhúzásokat, húzódzkodásokat, fej fölé nyomásokat és a fekvenyomásokat semmi, de semmi nem helyettesíti. Ennek az öt alap gyakorlatnak minden edzésre járó embernek ott kellene lennie az erőfejlesztési és állóképességi programjában. Ezeket az alapvető gyakorlatokat csakis szabad súlyokkal jó végezni. Az evezőgép helyett csinálj döntött törzsű evezést rúddal vagy kézisúllyal. A nyakból nyomás vagy a különféle kettlebell nyomások kiválóak a váll erejének fejlesztésére. Ahelyett, hogy a könnyű úton vitézkednél és gépi combhajlító gyakorlatot csinálnál, inkább próbáld ki a román felhúzást vagy a jó reggelt gyakorlatot. A szabad súlyos gyakorlatok az igazi fittség tíz összetevőjéből kilenchez hozzá tudnak juttatni. Ezek: mozgás-pontosság, egyensúlyérzet, mozgáskoordináció, kardiovaszkuláris állóképesség, hajlékonyság, robbanékonyság, gyorsaság, állóképesség és természetesen a fizikai erő. Ez az edzésmód ezen kívül több izomrostot von be a munkába, nagyobb központi idegrendszeri stimulációt okoz, nagyobb erőátvitelt biztosít, ráadásul működőképesebb párhuzamot képez mind a sportban mind a való életben előforduló mozgásfajtákkal.

               Közel sem olyan luxus szalon kinézetű terem. Viszont itt nagyon erőssé tudsz válni.

 Ma az edzőtermek tele vannak fölösleges kacatokkal. A termeket a „társadalomban uralkodó” elképzelés szerint rendezik be… legyen szép, kényelmes és vendégszerető. Könyörgöm, ezek a tulajdonságok hogyan eredményezik a testi- és erőfejlődés légkörét? Én sehogy sem látom az összefüggést! Az edzőteremnek nagyon kényelmetlennek, kellemetlennek és taszítónak kellene lennie. Az igazi edzőterembe nem mindenféle vegyes ember járna, és szalon hangulatban lazsálna, hanem hasonló elveket valló emberek „kemény mag” közösségéből állna. Az ember sokkal jobban hajt, és többet kockáztat megbízható hasonszőrűek társaságában. A tükrök helyett felemelő idézeteket kell kirakni, rekord táblákat, és fotókat azokról, akik már bejárták előttünk a fizikai erő vagy képesség elérésének rögös útját. Mióta könnyű elérni bármi érdemlegeset? A nagy célokat nehéz elérni. Amikor belépsz egy edzőterembe, akkor nagyon elszántan akarnod kell a célt, és mindent, de mindent bele kell adnod. Szeretem látni a kétségbeesett elszántságot és a félelmet az emberek szemében, mivel akkor tényleg látom, hogy nekik „muszáj” elérni a célt, oda „kell” jutniuk. Az hogy vajon ez a cél az, hogy csökkentse a testzsír százalékát, sikerüljön 320 kg-t guggolnia, közelebb kerüljön istenhez, jól töltse a 40-es éveit, jobb apa vagy anya legyen, becsületesebbé váljon, magasabbra ugorjon, erősebben szeressen, többet áldozzon, jobban kitartson vagy felépüljön egy sérülésből… ez mit sem számít. A kétségbeesettségig elszántnak kell lenned, máskülönben őszintén megmondva nem is éri meg az idődet és az energiabefektetésed a dolog.

(Magyarország 2016-os erőemelő bajnokcsapata a Sirius Lifting csapata nem gépeken edz. Róluk itt olvashatsz bővebben.)

http://www.siriuslifting.hu/

Minőségi erőemelő felszerelést itt találsz. 

Köszönjük, hogy elolvastad, most már vásárolhatsz: link

(Kattints át ha hosszú a cikk és nincs kedved olvasni: link)

A következő cikket 20 éve írta az USA 90-es évekbeli siker-Szövetségi Kapitánya, Marty Gallagher. Marty sok világbajnokot, világcsúcstartót edzett, és számos erőemeléssel foglalkozó írás, cikk, sőt könyv szerzője. 

A cikk nagyon kemény hangvételben "lehúzza" az erőemelő támasztó ruhák és bandázsok világát. Marty éleslátását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy már 20 éve megjósolta, hová fajulhatt még el a "ruházás". A cikkben írt összefogás megvalósult, a friss szél, a "raw" erőemelés feltartóztathatatlan hulláma lassan végleg visszaállítja a sportot "erő"sporttá. 

Azonban a leckét nem szabad elfelejteni. Nem csak a ruhákról van szó, hanem a bíráskodásról is. Előrebocsátjuk, hogy az SBD-t is azért kezdtük el a régióban csinálni, hogy a raw erőemelést pártoljuk. Olvassátok el a cikket és megértitek. Vigyázat, hosszú és néhol költői cikk. 

SBD csapat

ui: a cikket az azóta megszűnt USA Powerlifting magazin 1996 augusztusi számából, némi átdolgozással közöljük a szerzői jog tiszteletben tartása mellett.

TILTSÁK BE A RUHÁS ERŐEMELÉST!

szerző Marty Gallagher (PLUSA magazin, 1996. augusztus)

Tizenöt éve a régi edzőm (mellesleg világbajnok), Hugh Cassidy írt egy cikket „Tiltsák be a guggolást!” címmel. Abban a senkit és semmit nem kímélő Cassidy megjövendölte, hogy az engedékeny bíráskodás és az akkor még újonnan feltalált erőemelő felszerelés teljesen eltorzítja majd a guggolásról kialakult képet, amelyet addig az erő fokmérőjeként ismertünk.

 A térdbandázs, az övek, a guggoló ruhák viccé silányították az „erőemelő gyakorlatok királyát”. A cikk vészt jóslóan kitért arra, hogy amint felnyitjuk a felszereléssel/ruhákkal való emelés Pandora szelencéjét, ki tudja, hol lesz a vége. Középkori sodronyingek, térdre szerelt laprugók? Akkor csak nevettünk rajta.

Nahát ez a Hugh! – kuncogtunk – Milyen maradi vagy, vegyél be egy nyugtatót, Mester! A 80-as éveket írjuk az ég szerelmére! Az erőemelők feltalálják a szuper ruhákat, te meg úgy csinálsz, mintha máris jönne a világvége. Nyugi, ettől aztán nem dől össze a világ.

 De 1996-ra mégis összedőlt az erőemelés világa. Cassidy legrosszabb álma valóra vált. A szupererős ruhák és felszerelés széles körben elterjedtek, így elveszett a sok bába a között a gyerek: mármint annak pontos megállapítása, hogy ki valójában a legerősebb. Az engedékeny bíráskodás pedig lehetetlenné tette, hogy a különböző szövetségekben elért eredményeket összehasonlíthassuk egymással. Felépítettük az erőemelés Bábel tornyát.

Személy szerint ez akkor esett le nekem féltonnás ólomdarabként, amikor gyors egymás után láttam egy 325 kg-os fekvenyomást és pár 450 kg-os guggolást. A nyomást olyan szoros és rétegelt fekvenyomó ruhában csinálta a versenyző, hogy szó szerint nem tudta leengedni a rudat a mellére, hogy „press”-t kapjon. Elképesztő. A ruha annyira korlátozta a versenyzőt, hogy egyharmad tonnányi súlyt nem volt képes leengedni magára. Micsoda hihetetlen versenyelőnyt nyújt ez a technológia. Az már extra só a sebre, hogy ebben az esetben a versenyzőnek a vezetőbíró (helyesen) nem adott „press” jelzést, erre ő kinyomta a súlyt, és a gyakorlatot mégis hihetetlen módon megadták, a tömeg meg őrjöngve ünnepelt.

Egy másik történet - 

Egy tisztességes és becsületes ember nemrég azt mondta nekem, hogy milyen mély és érvényes volt egy 450 kg-os guggolás. Ez a barátom nem is tudta, hogy akaratán kívül milyen találó korrajzot adott az erőemelésről: tudniillik, hogy ma már hírnek számít, ha egy nagysúlyos gyakorlat érvényes! Ez nagyon-nagyon messze van a régi időktől, amikor az volt a hír, ha egy rossz gyakorlatot valahogy mégis megadtak. Manapság, ha egy rekordsúlyos kísérlet „jó”, akkor az a hír. Magam is láttam ezt az ominózus gyakorlatot, és eltöprengtem, elmondjam-e neki az igazságot. Nem volt hozzá szívem. A versenyző egy második guggoló betétet hordott a sokrétegű szuper megerősített guggolóruhája alá, valamint szupererős övet, és külön erre az alkalomra készített meghosszabbított bandázst. Teljesen szabálytalan volt az egész. A szövetségben, ahol ez a jóember emelt volt felszerelés ellenőrzési szabályzat, azonban már rég nem gyakorolták.

A most kifejlesztett fekvenyomó ruhák XIX. századi fűzőkhöz hasonlítanak, amelyekbe feszítővassal erőltették bele a nőket. Már egészen átlagos versenyzők számára is elérhetőek a kétrétegű ruhák, amelyek a „sima” ruháknál kétszer hatékonyabbak.  A három és még több rétegű ruhákat pedig csendesen fejlesztik az elit részére. A ruhagyártók egyfajta nukleáris fegyverkezési versenyhez hasonló hajszába fogtak. 1996-ra a ruha és a felszerelés átvette a versenyző szerepét az erőemelésben – ez olyan szinten igaz, hogy a pénzforrás, a ruházat és a kapcsolatok hovatovább ugyanolyan fontosak lettek a sportban, mint a nyers fizikai erő. Bizarr nap virradt az erőemelésre. Hugh Cassidy komor jóslata ma a véres valóság, amely a bibliai tíz csapáshoz hasonlítható pusztítást végez.

A sport csúnya titka az engedékeny bíráskodás. Méternyi magas guggolásokat ártatlan arccal, büntetlenül megadnak. A le sem engedett és görbe karig nyújtott nyomások fehér lámpát kapnak. Olyan gyakorlatokat tartanak „all-time” rekordoknak, amelyeket tíz éve körberöhögtek volna a platformon. Ez az igazi istenkáromlás, amely térdre kényszerítheti a sportot.

1986-ban Doug Furnas-nak segítettem Hawaii-n egy világversenyen. Tökéletes helyszín volt, és még tökéletesebbé tette a napomat az, hogy láttam Doug Furnas-t elérni egyéni legjobb összetettjét. Nem mintha sokat kellett volna segítenem. Doug 177 cm magas volt és 125 kg. Kockás hasa volt, az erek csak úgy dudorodtak a mellén, vállán és a 80-as kerületű combjain. A bemelegítéskor Doug egy széken ült fürdőnadrágban. Napozott! Sokat ásítozott és Gatorade-t iszogatott. A barátja Ric, a testvére és én lapoztuk a bemelegítő súlyokat, edzőt játszottunk és lóti-futiztunk neki, Ed Coan-nak és Mark Chaillet-nek. A legjobb csapat volt, akikkel valaha dolgoztam.

Kb. 10 percenként Furnas kérte az újabb bemelegítő súlyokat: 115, 200, 295 kg sorban sarokig leguggolva, játszi könnyedséggel. Guggolt, napozott, guggolt, napozott.

Megkért, hogy lapozzam fel 385-re. Fellapoztam, és elszaladtam a táskájához, hogy elővegyen a bandázst és a guggoló ruhát. Ahogy kutakodtam felpillantottam és látom, hogy Doug már ott van a rúd alatt. Fürdőgatyában, befűzetlen birkózócipőben, segítők nélkül. Igaz, volt rajta egy öv, az egyetlen jel, hogy közel 4 mázsára megy rá. Kivette a súlyt, hátralépdelt vele, mintha aknamezőn sétálna, utána pedig 10 cm-el a vízszint alatt olyat beleguggolt, hogy csak füstölt, és egy ezredmásodperc alatt újra egyenesen állt. Visszarakta a súlyt és rám nézett, ahogy tartottam a bandázst és a ruhát, majd így szólt:

- Utálom felvenni azt a szart!

Aznap kicsit később Doug úgy guggolt 440 kg-ot abban a „szarban”, (ruha, bandázs, öv), mintha héliumos lufikat emelne. Szó szerint mosolygott fölfelé úton. Könyörögtem hadd rakjam fel 465-re, de nem engedte, mert jó összetettet akart csinálni. Nyomott is 270-et, és felhúzott 370-et, úgy lett 1080 az összetettje! Kicsit később helyből hátraszaltózott a padról! Te jó ég, micsoda sportoló volt ez az ember!

Nemrég láttam egy embert kiemelni 445 kg-ot kivenni egy daruról (monoliftből). Ez a monolift közvetlenül a versenyző hátára tette a súlyt, amitől a guggolás hátrasétálási/kiállási fázisa (amely az idők hajnala óta létfontosságú része volt a gyakorlatnak) szükségtelenné vált. Az igazi nagyoknak ki kellett állni a súllyal. Néhányuk pokoli küzdelmet vívott a hátrasétálás közben. Hatfield, McCain és Furnas valóságos csatákat vívott, mire kiálltak a súllyal. A kiállás a guggolás elválaszthatatlan része, mióta erőemelés az erőemelés. Ezt eltörölni szentségtörés. Sokkal könnyebbé teszi a gyakorlatot. De miért kéne könnyebbé tenni a gyakorlatot? Ha néhány guggolást megkönnyítesz, a többit meg nem, akkor nem tudod összevetni az elért eredményeket. Ez a bizonyos versenyző, akire a gép rápottyantotta a 445 kg-os súlyt, kb. 45 fokos szögben előredőlve állt, nem bírt még egyenesen sem állni a hatalmas súllyal. A vízözön előtti időkben ez a versenyző soha nem is kapott volna „guggolás” vezényszót. Mára azonban a vezetőbíró már csak formalitásból van itt, a szerepe lesüllyedt a „vezérszurkoló” szintjére. A modern idők bírója pontosan úgy időzítette a „guggolás” vezényszót, amikor a súlyt a monoliftből kipottyantották. Semmi kivárás vagy esetleg megnézni, hogy a versenyző uralja-e a súlyt. Az uralni a súlyt gondolat úgy látszik csak egy másik elavult, begyöpösödött nézet a múltból, amit gyorsan kidobtak a kukába.

A versenyző leereszkedett és a vízszint fölött teljes 10 cm-el megállt, majd elindult felfelé. Amikor elérte a kiinduló pontot (kétrét görnyedve, egyenes tartásra képtelenül), a vezetőbíró gyorsan kiadta a „le” vezényszót, a hat segítő pedig gyorsan megfogta a versenyzőt, mielőtt összeomlott volna. Három fehér lámpa. Milyen felszerelést hordott ennél a fantasztikus gyakorlatnál? Külön neki gyártott guggoló betétet, utána egy pánt nélküli extra erős guggoló ruhát, amire rávett egy kétrétegű, 1 cm vastag rendes guggoló ruhát, amit a kulcsfontosságú helyeken extra varrással megerősítettek. Hatalmas övet használd, és extra hosszú térdbandázst. Ruha és bandázs nélkül ez az ember nem tudna 320-at sem guggolni kiállással és rendes mélységgel. De a felszereléssel pont „megdöntötte” Doug Furnas világcsúcsát.

Az erőemelő felszerelés és az engedékeny bíráskodás iszonyatos fenyegetést jelent az erőemelésre nézve, és meg kell szüntetni őket. Nem szabadna engedni semmilyen guggoló vagy felhúzó ruhát, fekvenyomó ruhát, guggoló betétet vagy bandázst. Övet esetleg. A bíróknak szigorúnak kell lenniük. A kivitelezés minimum szintjeit újra meg kell állapítani és következetesen fenntartani. Háborút kell indítani a felszerelés és a hanyag bíráskodás ellen, mielőtt mindent elnyelnek. Ez azt kívánja tőlünk versenyzőktől, hogy szemtől-szembe, egyenlő feltételekkel mérjük össze a tudásunkat, ahogy régen is volt. Ha sikerült megszabadulni a felszereléstől és visszahozni a szigorú bíráskodást, akkor visszahozzuk az elveszített vegytiszta sport tényezőt. Igen, ehhez bizony fel kell adni az egónkból. Ruha nélkül nem fogunk akkora súlyt emelni. Bill Starr mondta egyszer, hogy az erő mohó hálótárs. Ez alatt részben azt értette, hogy sokan úgy gondolják, hogy sokkal jobb 220-at guggolni ruhában, mint 180-at anélkül. A ruhagyártók ezt a tömegpszichózist, önámítást és hibás logikát lovagolják meg, amivel az egónk azt mondja, hogy a nehezebb jobb, még akkor is, ha mesterségesen értük el. De nem jobb!

A versenyzők is ösztönösen tudják, hogy valami hibádzik a sportunkban. Helyre lehet hozni, de alulról jövő kezdeményezés kell a névtelen, arctalan közkatonák részéről, akik minden szövetség zömét alkotják. Most közfelháborodás bugyog a felszín alatt, egy a sport iránti megcsömörlés, mivel rossz irányba haladunk. A szuperfelszerelés és a bénázó bíráskodás kiheréli a sportágat, és nevetségessé teszi az igazi sporttársadalom számára. Itt az ideje a népfelkelésnek. A szövetségek szavazójoggal rendelkező tagjai irányítják végső soron a szövetséget. A tagság egyszerűen kiszavazhatja a felszerelést, és visszahozhatja a szigorú bíráskodást. Ilyen egyszerű. Gyűljenek össze az érintettek, egyeztessék az irányvonalat, indítványozzanak és töröltessék a felszerelést. Vedd fel a kapcsolatot a barátaiddal, a szövetségeseiddel. Meg fogsz döbbenni, mekkora az egyetértés. Dobjuk ki a szemétdombra, és legyen szigorú a bíráskodás megint. Ha nem tesszük, akkor negyedmillió Ft kell majd megint ahhoz, hogy finanszírozni tudd a versenyben maradásod. Tényleg az érdekel minket, hogy ki a legerősebb közülünk, vagy azt akarjuk, hogy az anyagiak döntsék el, hogy ki a legerősebb. Az a legerősebb, aki tud venni egy 70000 Ft-os fekvenyomó ruhát és kapcsolatai révén szabálytalan hosszúságú térdbandázst tud szerezni?

Óvakodj azoktól, akik a „ruha biztonságot nyújt” érvekkel jönnek. Ez a hibás logikájú szöveg Ádám és Éva ideje óta jelen van, és most is pont olyan hamis és idióta érv, mint amikor először mondták. A felszerelés nem azért van, hogy elfedje a fájdalmadat vagy csökkentse a sérülés esélyét. A felszerelés és a ruhák növelik a sérülésveszélyt, mert sokkal nagyobb súlyt tudsz mozgatni. Logikátlan azt mondani, hogy a bandázs majd segít 180-at guggolni. Ha a tested nem képes biztonságosan kezelni egy bizonyos súlyt, akkor semmi közöd ahhoz a súlyhoz. Pont. Ha a ruhák és a felszerelés révén hirtelen képessé válsz még nagyobb, és még rizikósabb súly mozgatására, akkor hatalmas veszélyben vagy. Ha a felszerelés tényleg csak azért lenne, mert megvéd a sérüléstől, de semmit nem tenne hozzá az emelt súlyhoz, akkor egy nap alatt eltűnne a sportból.

Legyünk őszinték. Azért használjuk a felszerelést, mert nagyobb súlyt tudunk vele emelni. Szemmel láthatólag nagyobb egó-örömöt okoz 270 kg emelése ruhában, mint 240 kg „rawban”. Azonban hátat kell fordítani ennek a gondolkodásmódnak. A régi edzőm ezzel az egyszerű felvetéssel zárta le az intelmeit a Tiltsák be a guggolást cikkében: vagy tiltsák be a felszerelést a guggolásnál, vagy tiltsák be magát a guggolást. Természetesen a fekvenyomó ruhát még nem találták fel, amikor azt a cikket írta. Biztos vagyok benne, hogy máskülönben azt az ördögi találmányt is belefoglalta volna gyilkos tollú írásába. 1996-ban a döntés még életbevágóbbnak tűnik. Vagy tiltsuk be a ruhákat a sportban és szigorítsunk a bíráskodáson, vagy nézzük szépen végig, ahogy a sport elenyészik.

Köszönjük, hogy elolvastad, most már vásárolhatsz: link

(Kattints át ha most nem tudod elolvasni a cikket: link)

A cikk címében van egy csipetnyi mediterrán túlzás. Viszont tagadhatatlan, hogy erőemelő berkekben az SBD övet úgy várták, mint a Megváltó eljövetelét. Olyan sokáig nem tartott, de azért nem kapkodták el az angol fejlesztők. 

Cserébe egy műalkotást kaptunk, ami egy termékben testesíti meg a brutális tartósságot, a mérnöki funkcionalitást és ráadásul nagyon mutatós.

Nem véletlen, hogy az SBD övet nem más, mint az erőemelő és erősember legenda Bill Kazmaier mutatja be, beavatva minket a gyártási helyszín és a folyamat kulisszatitkaiba. Ez miért fontos? Mert az SBD egybegyúrta a csatos és az erőkaros övek legjobb tulajdonságait, amely különleges megoldást külön levédette a szabadalmi hivatalnál.

Mindez persze nem annyira érdekes, mint a nagy bejelentés:

LÉTEZIK AZ SBD ERŐEMELŐ ÖV ÉS RENDELHETŐ!

Megrendelés és leírás itt.

A nagy érdeklődésre való tekintettel szívesen vesszük, ha leadsz e-mail-ben egy előrendelést (megadva a méreted!) a rendeles@sbdhungary.hu -ra mert úgy töltjük fel a raktárkészletet a megfelelő méretekkel.

Utóirat: nagyon, Nagyon, NAGYON drága. 

Köszönjük, hogy elolvastad, most már vásárolhatsz: link